Monday 24 December 2012

Boldog Karacsonyt!!!

Hat, eloszor is mindenkinek boldog Karacsonyt. Minket epp Sri Lankan ertek az unnepek, egy Kandy nevu kis varosban vagyunk fent a hegyekben. Itt nincs igazan karacsonyi hangulat, bar par boltban lehet latni karacsonyfat, de megiscsak 30 fok van, meg sok indiai, meg majmok setalnak az utcan. Szoval, nem a megszokott karacsonyi kornyezet..

A karacsonyi vacsorat egy indiai etteremben sikerult elkoltenuk. Remelem Isten nem haragszik meg nagyon rank, hogy Krisztus szuleteset Chicken Tikka Massala-val unnepeltuk.

A vacsora utan visszajottunk a szallasra, es megbontottunk egy uveg bort, amit meg Bangkokban vettunk direkt erre az alkalomra. Aztan beszeltunk telefonon a csaladunkkal.. Mind a kettonknel egy kicsit elojott a honvagy.. Hogy jo lenne otthon nezni, ahogy szallingozik a ho, es bejglit enni a fa alatt.. Na mindegy, azert a Chicken Tikka Massala se volt olyan rossz..


Sunday 23 December 2012

BKK-CMB

A Negombo - Kandy busz
Egy hetig semmi erdekes nem tortent. Koh Tao-n maradtunk meg par napot, strandoltunk, pihentunk, olvastunk, meg ilyenek.. Aztan hajoval es busszal mentunk fel Bangkokba. Az ut reggeltol estig tartott, de ott sem tortent semmi erdekes. Bangkokban vasaroltunk par olyan dolgot, amibol kifogytunk, mosattunk, meg hasonlo unalmas dolgok..

December 22-en indultunk Sri Lankra. Miutan nehany hettel az Air Asia torolte azt a jaratat amire jegyunk volt, igy a SriLankan legitarsasaggal utaztunk. Evike kicsit fel a repulestol, de ha latja hogy a pilota megbizhatonak tunik, akkor mar annyira nem fel. Szereti ha a pilota magas, 50-55 ev koruli, feher ferfi, akinek az arca megbizhatosagot sugaroz es tokeletesen beszel angolul, lehetoleg brit akcentussal. Szoval a SriLankan pilotaja meg a legnagyobb joindulattal se felelt meg egyik feltelnek sem, de ennek ellenere epsegben megerkeztunk Colomboba.

En vegig abban a meggyozodesben voltam, hogy Sri Lanka az India. Volt is szep indiai vizumunk, amit meg Pesten csinaltattunk. Mikor az utlevelellenorzesnel kerdeztek hogy hol a vizum, ertetlenul neztunk, hogy hat ott van az utlevelunkben, mire mondtak, hogy hat igen, az indiai.. De hol a Sri Lankai??? Mondhatjuk szerencsenk volt, mivel a repteren lehetett vizumot csinaltatni, igy nem kellett visszamennunk Bangkoba emiatt.

Miutan keresztul jutottunk az utlevel ellenorzesen, egy aruhazban talaltuk magunkat. Ruhak, muszaki cikkek, mosogep, stb.. Nagy nehezen vettuk eszre csak a tablat, ami azt mutatta, hogy hol jutunk at a csomagkiadashoz. 

A szallaunkra erve, mar mondtak, hogy vartak minket, mivel mar este 11 volt. Ennek ellenere kertek, hogy uljunk le, es meg fel oraba tartott, amig elkeszult a szobank. Kicsit reklamaltunk is a recepcios lanynal, akirol kesobb kiderult, hogy o igazabol nem ott dolgozik, hanem csak ott lakik, de neha besegit a recepcion. Masnap a reggelinket egy olasz fiu szolgalta fel, aki szinten csak ott lakott.

Reggeli utan rogton indultunk Kandy-be, a hegyekbe. Vonattal egy atszalassal tudtunk volna csak odajutni, ezert ugy dontottunk busszal megyunk. Idoben felszalltunk a buszra, volt jo ulo helyunk, de egy ido utan egyre tobben kezdtek lenni. Nem volt annyira tele a busz, mint azokon a vicces kepeken, mikor az emberek lognak a vonatrol mindenhol, de majdnem. Ennyi embert meg soha nem lattam osszezsufolva egy buszon. Evike labahoz odault egy oregasszonny, nekem a labam koze beallt egy helyi lany, egy masik meg a combomnak dolt. Talan csak azert nem ult ram, mert annyi hely mar nem volt. Ahogy szaltak le-fel az emberek, a legrosszabb talan az volt amikor egy nagy pocakos bajszos helyi ember ramult. 

Kandy-ban megerkeztunk a szallasra, majd mondtak hogy uljunk le. Mondtuk, hogy inkabb szivesebben mennenk a szobankba. Ot ember fel oraig nezegetett papirokat, telefonalt, rohangalt, mig nem vegul mondtak, hogy rendben, es bemehettunk a szobankba, es vegre letusolhattunk.

Szoltunk a szallason, hogy maradnank egy napot. Harom ember fel orai tanakodas utan azt mondta, hogy nem tudjak hogy van-e szabad szobajuk, de fel ora mulva jon a fonok, es megmondja. A fonok megjott, megint osszegyult a sok ember, megint tanakodas, majd szoltak, hogy nem tudjak, hogy van-e szabad szobajuk. Majd holnap a reggelinel megmondjak. Mikor reggel odajott az egyik, es megkerdezte, hogy ma elmegyunk-e vagy maradunk-e megegy ejszakat, legszivesebben raontottem volna a kavemat, de inkabb megegyszer turelmesen elmondtam, amit mar az elozo nap is haromszor, hogy ha van szobajuk, akkor maradunk. Erre azt mondta, hogy nem tudja, hogy van-e. Vegul lett szoba, es maradtunk.

A Sri Lankai-ak alapjaban veve kedvesek, de valamiert nehezen ertunk szot veluk. Neha ugy erzem, egy csapat ovodasnak magyarazok valamit. Nem mondom hogy ok a butak, csak valahogy nem nagyon megy a kommunikacio veluk. A Sri Lankaiak ugy neznek ki mint az indiaiak, de azert itt mindha kicsit nagyobb lenne a rend es a tisztasag mint Indiaban, bar meg soha egyikunk se volt Indiaban..


Sunday 16 December 2012

Rohanas: Hanoi-bol Koh Tao-ra



Mi meg Hanoiban voltunk, mikor a haverjaink mar Koh Tao-n es meg mindenkepp szerettunk volna meginni veluk par sort, szoval mentunk utanuk amilyen gyorsan csak tudtunk.

Reggel 1/2 6-kor keltunk, 6-ra jott ertunk a taxi. Egy ora volt amig kiertunk a repterre, ahol elfeleztunk egy borzalmas reggelit, es ittunk egy kavet. 10-kor szallt fel a gep, es 12-kor szallt le Bangkokban. Rohantunk az utlevel ellenorzeshez, aztan a csomagoert, majd sorba kellett allni a taxiert, de 1/2 1-kor mar uton voltunk a vasutallomas fele. Mondtam a taxi sofornek, hogy nagyon megkoszonnom ha nem kesnenk le a vonatunkat, ami lehet hogy nem volt valami okos otlet, mert 150-nel cikaztunk a tobbi auto kozott, bar ketsegtelenul hamar odaertunk a palyaudvarra.

A vonat egy oras kesessel indult, ami thaifoldi mercevel nem is olyan rossz. Mar csak halokocsis helyre volt jegy es egy eleg erdekes vagonban utaztunk. Ket ules volt egymassal szemben, amiben ultunk es felette meg egy lenyithato ágy. A ket szekbol is agyat lehetett csinalni, miutan besotetedett, aludtunk is egy keveset.

A vonat este 11-re ert Chumphonba. Elsetaltunk az allomasrol a szallodaba, ahol megvettuk masnapra a hajo jegyet, kidobtuk a csotanyt az ablakon, ami a szobankban volt, es mar aludtunk is. Masnap reggel 5:20-ig.

6-kor indult a busz, ami kivitt a hajohoz. 7-kor indult a hajo, ami 9-re ert Koh Tao-ra. Gyorsan megreggeliztunk, leraktuk a cuccunkat a szallasunkon, es megkerestuk a tobbieket, majd beultunk egy helyre es ittunk veluk egy sort.

Koh Tao egy nagyon aranyos kis thai sziget. Amiota hazamentek a haverjaink, akik harom heten at voltak nalunk latogatoban, tobbnyire csak pihenunk. Ucsorgunk a tengerparton, olvasunk, setalgatunk, ilyenek.


Saturday 15 December 2012

Par kep ...

Holdfelkelte Nha Trang-ban (Vietnam). A fenyes "csillag" a Jupiter.
Napfelkelte elott - Chumphon, Thaifold.
Az egyenlitohoz kozel a csokkeno Hold U alaku. A Holdtol balra halvanyan a Merkur, a fenyes pedig a Venusz.
Az Orion Koh Tao-rol (Thaifold)
A deli egbolt Koh Tao-rol. A fenyes csik egy lampion.
A felkelo Orion. Balra a Jupiter es a Fiastyuk. Koh Tao, Thaifold.
Jupiter es Fiastyuk. Koh Tao, Thaifold.

Monday 10 December 2012

Hue - Hanoi - Halong bay

Halong Bay
Eszak fele indultunk tovabb Hoi An-bol, a kovetkezo megallo Hue volt. A varos egyetlen latvanyossaga a regi varosresz, amit csak kivulrol neztunk meg, mert belepos volt. Egy ejszakat aludtunk itt, es igazabol semmi kulonos nem tortent, bar nem igazan mentunk messzebb a szallastol ket utcanyira.

Hue-bol Hanoi-ba 15 ora a vonat ut, ami viszonylag kellemesen telt. Harman voltunk egy negyes halofulkeben, es miutan felkeltunk, megreggeliztunk, mar meg is erkeztunk.

Hanoiban nem tudjuk, hogy van-e valami latvanyossag, mert nem igazan neztunk utana. Par napot voltunk itt, es tobbnyire csak maszkaltunk a varosban es jokat kajaltunk. Talaltunk egy kellemes kis kavezot, a Green Pepper-t. Volt olyan nap, hogy het-nyolc orat toltottunk a kavezo teraszan, es nezelodtunk. Ahogy telik az ido, egyre kevesbe van kedvunk megnezni a kotelezo latnivalokat es inkabb csak probalunk elvegyulni a helyiekkel es bameszkodunk.

Ennek ellenere befizettunk egy egynapos szervezett turara a Halong Bay-be, mi ketten es meg ket baratunk, akik meg mindig itt vannak nalunk latogatoban. A tura nem volt nagyon veszes, csak kicsit volt eroltetett es voltunk egy barlangban, ami kimondottan szep volt.

Ugy volt hogy elmegyunk a hegyekbe par napra, de vegul nem mentunk, inkabb meg par napot itt maradtunk Hanoiban. 

Hanoi eleg nyuzsgo varos, es nincs extrem sok turista. Nagyon-nagyon sok a motor es kaotikus a kozlekedes. Mivel a jardan vagy parkolnak vagy epp ebedelnek a helyiek, ezert gyalog is csak az uton lehet kozlekedeni. Itt egy video, ami egy kicsit talan visszadja hogy milyen is..


Tuesday 4 December 2012

Saigon - Nah Trang - Hoi An

Hoi An
Saigon-ba Phnom Penh-bol erkeztunk 4-5 oras buszut utan. Eloszor ugy terveztuk, hogy meg aznap ejjel megyunk tovabb a tengerpartra, de vegul maradtunk ejszakara. Sikerult 10 dollarert egy lepukkant szobat szereznunk a varoskozpontban, majd kajaltunk valamit es ittunk egy italt. 11-kor mar aludtunk, ellenben a B-csapattal, akik reggel 8-ra ertek vissza a szallasra.

Nha Trang-ba masnap delben indultunk vonattal es este ertunk oda. Nha Trang egy tipikus tengerparti turista varos, modern szallodak, hosszu tengerpart es sok orosz turista. Ket ejszakat aludtunk itt es ez volt az egyik legjobb szallasunk eddig ahhoz kepest hogy milyen keveset fizettunk erte. A napok strandolassal teltek, az estek tobbnyire sorozessel.

Hoi An-ba ejszakai vonattal mentunk Nha Trang-bol. Mivel az utolso pillanatban vettuk meg a jegyet, mar alig volt hely, igy 3 kulonbozo halofulkebe kellett aludnunk. Szerencsere mi az elso osztalyon utaztunk, ahol csak 2 agy volt egymas alatt, ellenben a masod osztallyal, ahol harom. Volt egy viatnami utitarsunk, aki nem sok vizet zavart.

Hoi An nagyon aranyos kis varos egy folyo partjan. A varoskozpont tele van regi hazakkal, amik mind ettermek, kavezok vagy boltok. Egesz nap setalgattunk, kv-ztunk meg kajaltunk. Nagyon jokat ettunk. Mivel volt egy kis idonk, elmentem fodraszhoz, kicsereltettem az elemet az oramban, meg ilyenek. Voltunk egy egy-oras hajo turan is, ami nagyon olcso volt, ellenben szinte semmi erdekeset nem lattunk. Hoi An-ban nincs igazan semmi latvanyossag, de nagyon kellemesen el lehet itt tolteni par napot.

Hoi An. Az orion csillagkep kel fel a folyo folott. Erdemes megnezni, hogy a Betelgeuse narancssarga szine
mennyire elut a tobbi csillag kekes szinetol. A Betelgeuse voros orias, korulbelul 500 fenyevnyire van a foldtol es
az ejszakai egbolt nyolcadik legfenyesebb csillaga. Atmeroje korulbelul a nap atmerojenek ezerszerese.
Kozelsege es hatalmas merete miatt ez volt az elso csillag (a Nap utan) amirol
sikerult (nem nekem, hanem a Hubble-nek) olyan kepet kesziteni, amin latszik a kiterjedese. 

Tuesday 27 November 2012

Egy kis pihenes, aztan Kambodzsa

Mianmar utan majd egy hetig pihentunk Bangkokban. Az elso este megvacsoraztunk egy thai etteremben, majd utana ettunk egy hamuburgert a Burger Kingben, aztan elmentunk egy boltba es vettunk egy csomo csokit. Voltunk plazazni, kimosattuk a ruhainkat es sokat pihentunk. Altalaban tiz korul ebredtunk, majd elmentunk egy peksegbe reggeliert, mert a ettermi reggeliket (rantotta, piritos, vaj es dzsem) a par honap alatt kicsit meguntuk. Reggeli utan szep komotosan megkaveztunk egy kellemes kis teraszon. Mire ezekkel vegeztunk mar altalaban ket ora volt. Ezutan kicsit olvastunk vagy pihentunk, majd lassan indultunk is vacsorazni..

A par napos piheno utan megerkezett hozzank negy kis magyar baratunk, akik harom hetre csatlakoztak hozzank, es egyutt nezzuk meg veluk Kambodzsat es Vietnamot. Rogton jol meg is kaptuk toluk, hogy masrol se szol a blogunk, mint panaszkodasrol. Hiaba mondtuk nekik, hogy csak azokrol a dolgokrol irunk tobbet, ami kicsit elter az atlagostol vagy nem olyan mint otthon, azt mondtak, hogy nyafogosak vagyunk.

Az elso napi program utazas volt Bangkokbol Angkorba. Masnap megneztunk az Angkori templomokat, ahol ket tuk-tukkal vittek korbe minket. Mivel a csapat egyik felet jobban erdekeltek a kovek, ezert ket csapatra oszlottunk, es mi mar negykor ettuk a sult tesztat a varosban, meg a tobbiek csak sotetedeskor ertek vissza a szallasra.

Este elmentunk meginni egy italt, majd a kis barataink megmutattak, hogy hogyan is kell nyaralni igazibol, nem olyan tessek-lassek modon, ahogy eddig mi csinaltuk, hanem ugy rendsen. Nem igazan tudtunk veluk lepest tartani...

Masnap delutan egesz napos buszozas utan erkeztunk Phnom Penh-be, ahol elmentunk a "torzshelyunkre" es mindenki evett egy cordon blue-t. Mi ittunk melle egy pohar bort is, ellenben a kis baratinkkal, akik ra se birtak nezni az alkoholra.

Friday 23 November 2012

(nem nagyon) erdekes adatok...

Akarhany utazos blogot olvatunk, mindenhol azt lattuk, hogy csak ugy szabad ilyen hosszu utra indulni, ha az ember csinal egy koltsegvetest elore, majd az ut soran vegig szepen vezeti a kiadasokat, es nagyon figyel arra, hogy nehogy elcsusszanak a penzugyek. Szoval, mi is igy tettunk.

Megneztuk jo par blogon, hogy az utazok a kulonbozo orszagokban mennyi penzbol jottek ki, ebbol a penzbol milyen szallasra, es milyen kajara futotta, majd hosszu szamolgatas utan napi 90 USD-ben hataroztok meg a kettonk atlagos napi kolteset. Ebben minden kiadas benne van a megerkezest kovetoen (tehat csak a Budapest - Peking repjegy, valamint az otthoni vasarlasok nincsenek).

Ugy gondoltuk, hogy ebbol a 90 dollarbol 25 jut szallasra, 25 utazasra, es 40 meg kaja, pia es minden egyeb kiadasra, vasarlasra. Azota parszor kicsit modositani kellett a cel szamokon, de lenyegeben nagy valtozas nem tortent. Mivel nem mentunk Tibetbe - es az viszonylag sokba kerult volna - ezert megengedtunk magunknak napi 95 USD-s budgetet. Az is kiderult, hogy utazasra es szallasra kicsit tobbet koltunk aranyaiban, kaja-piara meg kicsit kevesebbet mint terveztuk.

Van egy jo kis excel tablank, amibe minden nap beirjuk az aznapi kiadasokat. Hamar rajottunk nagyon strapas minden kiadast feljegyezni, ezert inkabb estenket nezzuk meg hogy mennyi fogyott a penzunkbol. Ha neha kimarad egy nap, az se gond, mert maximum par dollar rossz helyre kerul, de a vegosszeg nem attol meg nem romlik el.

Mire mennyi penz ment el eddig...

Az ut elso honapjaban nagyon sokat koltottunk, draga helyeken jartunk, es sokat repultunk es dragan. Azota  sikerult visszahoznunk a koltsegeket a terv kozelebe. Ma van a nyaralasunk 84. napja, es az eddigi osszes koltesunk napi atlaga 96.85 USD. Szoval szepen a terv szerint halad miden. 

Az elteres a terv es a tenyleges kiadas kozott, 
A szallasert Hong Kong-ban fizettunk a legtobbet, napi 68 USD-t, es laoszban a legkevesebbet, napi atlag 15 USD-t. Macauban egyebkent meg dragabb megszallni valahol, mint Hong Kong-ban, de ott egy nagyon lepukkant helyen laktunk keves penzert. Talan eddig osszesen 2-3 olyan helyen aludtunk, ami olyan szinvonalu volt, hogy nem szivesen mennenk vissza. Azonkivul mindenhol jo kis szallasunk volt. Laoszban peldaul ebbol a keves penzbol sokkal jobb helyenek aludtunk mint Mianmarban, ahol majdnem ketszer annyit fizettunk atlagosan.

Atlagos szallas arak.
Kaja es pia arakban oriasi kulonbsegek nincsenek. Hong Kong es Macao volt visznylag draga. Mianmarban kevesebb mint 20 USD-bol kijottunk egy nap ketten, bar ott minden szallason benne volt az arban a reggei.

Kaja / pia / egyeb...



Wednesday 21 November 2012

Mianmar

Mainmarrol nehez realis kepet kapni, mielott oda menne az ember. Egyreszt van az a keves dolog, amit a hirekben lehet hallani, hogy diktatura van, meg szegenyseg, meg a katonak a tomegbe lonek. Masreszt meg ott vannak az utazos blogok, amik a vegletekig magasztaljak az orszagot, hogy ennel menobb hely, ahol egy hatizsakos turista utazhat, nincs is a vilagon (esetleg talan Tibet). Mi nem nagyon vettuk a faradtsagot, hogy minden apro reszletnek utananezzuk mielott oda mentunk volna. Szerencsere az nem kerulte el a figyelmunket, hogy nicsenek bankautomatak, es hogy kizarolag tokeletes minosegu, ropogos amerikai dollartert cserebe lehet helyi penzt kapni. Mi egy kicsit tobbet is valtottunk a kelletenel, de ez nem volt nagy baj, mivel a veteli es eladasi arfolyam kozott alig van 0.5% kulonbseg, szoval nem buktunk szinte semmit, mikor visszavaltottuk a maradek penzunket dollarra.

Ami viszont elkerulte a figyelmunket, az a figyelmeztetes a lonley planet elejen, hogy mit is varjunk az orszagtol. Valoszinuleg ha olvassuk, akkor se gonduljuk meg magunkat, de legalabb kicsit kisebb lett volna a kezdeti sokk.


Az utazos blogok tobbsege kicsit tul pozitiv kepet fest az orszagrol magarol. Talan azert, mert nem akarnak rosszat irni arrol az orszagrol, ahol az emberek roppant kedvesek es tiszteletudoak, megis elnyomja oket egy diktatura es roppant szegenysegben elnek, de megis maximalisan segitokeszek es joindulatuak.

Az igazsaghoz hozza tartozik viszont, legalabbis ezt lattuk az alatt a par het alatt, amig ott voltunk, hogy Mianmarban a legtobb dolog szar (mar elnezest):

A kozlekedes. Eloszor is jobb kormanyos autokkal kozlekednek a jobb oldalon. Emiatt elozni eletveszelyes, valamit a buszokrol nem a jardara hanem az ut kozepere lehet leszallni. Az utak minosege hihetlenul rossz, sok helyen aszfalt sincs, vagy ha van, akkor epphogy egy auto fer csak el rajta. Es mi szinte csak foutakon kozlekedtunk.Az autok allapota szinten botranyos.

A kaja. Roppant rossz a helyi a kaja, es ahogy a kulfoldi kajakat keszitik, az legalabb olyan rossz. A boltokban szinte csak helyi aruk vannak. A chips tocsog az olajban, a csoki olyan mint egy tiz eves megromlott legrosszabb minusegu csokimikulas. A kenyer elorecsomagot, es rosszabb mint a szivacs.

Az utcak. Koszosak, porosak. Kozvilagitas szinte sehol sincs. Sotetedes utan eleg veszelyes kimenni az utcara. A kozbiztonsaggal nincs gond, inkabb a kivilagitatlanul szaguldo jarmuvekkel, es a reszeg soforokkel.

Kressz. Europai mercevel merve nem letezik. A keresztezodesekben mindig a nagyobb jarmuveknek van elsobbsege. Egy busz soha nem is lassit, csak nyomja a dudat es megy.

Szorakozo helyek. Nem leteznek. A fiatalok videken inkabb valahol megisznak egy uveg olcso helyi viszkit, majd 6-8-an felmasznak egy kis-traktorra, es kivilagitas nelul "szaguldoznak" fel-ala a faluban, es orditanak.

Internet. Ha epp van net, akkor is olyan lassu, hogy csak arra alkalmas, hogy az ember felidegesitse magat.

Aram. Hol van, hol nincs. A szallodaknak, ettermeknek es nagyobb boltoknak sajat generatoruk van, amit bekapcsolnak ha elmegy az aram. De ilyenkor a legkondi peldaul nem mukodik. Az erzekenyebb fogyasztok, mint peldaul legkondi, huto, egy kulon berendezesen keresztul kapjak az aramot, ami ugyel ra, hogy ha nem 220 volt a feszultseg, akkor lekapcsoljon.

Ennek ellenere Mianmar megis valahogy szeretheto, ha az ember tulteszi magat a fentieken. (Ehhez leginkabb hatalmas turelemre, es meginkabb humorerzekre van szukseg.) Ennyire kedves, segitokesz emberekkel meg sehol nem talalkoztunk. A panziok tobbsegeben olyan stilusban beszeltek velunk, mint Europaban az ot csillagos szallodakban. A mianmariak valahogy ugy szolgaljak ki a turistakat, hogy megorzik kozben a meltosagukat. Nem csinalnak kozben bohocot magukbol mint a thaiok sokszor, es nem azzal csalogatjak oda valahova a kulfoldieket hogy drogot arulnak es a Jobaratokat vetitik vegtelenitve, mint a laosziak.

Persze az eddigiek durva altalanositas, Mianmaron belul is vannak hatalmas kulonbsegek. Nekunk a hegyekben tetszett a legjobban, Kalaw-ban es Inle Lake-nel, ahol kicsit nyugodtabb az elet. Igy utolag ugy gondoljuk, hogy bar sok kenyelmetlensegben volt reszunk, azert jo hogy elmentunk Mianmarba. Sok szep dolgot lattunk, es ha az orszag nyit a nyugat es a turistak fele, akkor tiz ev mulva mar egy masik Mianmar lesz majd, ami lehet hogy mar csak nyomokban hasonlit majd a mostanira.

Egyeb dolgok Mianmarrol

  • Az orszag hatszor akkora mint Magyarorszag es hatszor annyian is laknak benne
  • az egy fore juto GDP korulbelul a magyarorszagi huszada.
  • A mianmariaknak a labujjaik nagyon szetallnak, a kisujjuk mindig lelog a papucsukrol.
  • Szeretnek guggolni. A buszmegalloban sokan guggolva varjak a buszt.
  • A lanyok haja legtobbszor rovid, vallig ero. (ellenben a laoszikkal, ahol minden lanynak hosszu a haja)
  • A mianmariak mar nem annyira ferdeszemuek, es europai szemmel is lehet csinos lanyokat latni
  • nem utaztunk ugy buszon, hogy legalabb egy mianmari ne hanyt volna
  • sok a kobor kutya, es megtobb a kiskutya, mintha minden kutya odaerkezesunk elott egy honappal ellett volna
  • a Mianmari sor es bor finom, bar barmelyikbol egy poharnyi tobbe kerul mint maga a vacsora
  • a minmariak nagyon kivancsiak a nyugati dolgokra. ha megtudjak, hogy iphone van nalunk, megkerik, hogy megfoghassak.
  • a legtobben jol beszelnek angolul. sokkal jobban mint a thaiok peldaul.

Mianmar - fenykepek

A Betel levelet bekenik azzal a feher festek szeru cuccal, majd a areca dio darabkakat (lent kozepen a nagy ibrikben)
raknak bele es az egeszet osszecsomagoljak. Ezt rakjak be az inyuk ala, amitol alig birnak beszelni, es gusztustalan
piros szinut kopkodnek tole folyamatosan. Undorito szokas, de nagyon nepszeru.

Yangon. Nagyon lepukkant.

Mianmari kaja. Soha nem voltunk meg olyan orszagban, ahol ennyire ehetetlennek talatuk volna a helyi eteleket.

Mandalay buszpalyaudvara. Ha nem esik por van, ha esik, akkor sar.

Hatalmas a boldogsag. Talaltunk Coca-Cola-t az egyik piacon.

Zuhany csaptelep a Bagan-i szallodaban. 

Szallas Kalaw-ban. Kicsit regimodi, kicsit draga, de tiszta.

Gyomber ultetveny.

Tea ultetveny.

Az utak se a legjobb minoseguek.

Uszo kert a Inle Lake-en. Terem a paradicsom.

Az tobbi kep:



Monday 19 November 2012

Inle Lake

Az igazi mianmari ember labbal evez.
Kalaw-bol par ora alatt Nyaung Shwe-be ertunk, ami az Inle Lake-hez legkozelebbi varos. Mar jo elore foglaltunk szallast, mivel egesz Mianmar-ban szinte lehetetlen szallast talalni. Amikor megerkeztunk a guesthouse-ba, ott kozoltek velunk, hogy sajnos az elso ejszakara meg sincs szabad szobajuk, mert az egyik vendeg ugy dontott, hogy egy nappal tovabb marad. De nagyon kedvesen felajanlottak, hogy a recepcio melletti kb harom negyzetmeteres kis lukban, ahol ejjelente a portas szokott aludni, ott tolthetjuk az ejszakat. Mondtak, hogy nem kell aggodnunk, mert az udvarrol nyilik egy wc, amit szinten hasznalhatunk.

Miutan par ora alatt vegigjartuk a varos osszes szallasat, es vegul sikerult arra az ejszakara szereznunk egy viszonylag rendes szobat egy nagyon lepukkant szallodaban.

Masnap atkoltozunk az eredetileg lefoglalt szallasra, ahol mondtuk, hogy meg harom napot maradunk, de a recepcios mondta, hogy mostmar nyugodtan maradhatunk tobbet is. Ha maradtunk volna, akkor siman lehet, hogy valaki masnak kellett volna a kis lukban aludnia egy ejszakat. Azutan biciklit bereltunk, es eltekertunk egy darabon a to mellett, de igazabol a tavat magat nem nagyon sikerult latnunk, mivel a to korul korulbelul egy kilometeres savban nadas van, meg ilyenek.

Kovetkezo nap befizettunk egy egesz napos hajo turara, amitol en nem igazan vartam sokat, de aztan az egesz mianmari nyaralasunk mondhatni legjobb napja lett. A hajo maga egy jo hosszu motoros csonak volt, amin csak mi ketten voltunk, valamint a hajo vezetoje, aki egy fiatal srac volt es Bubu-nak hivtak. Bubu egy szot sem tudott angolul. A tura reggel 1/2 8-kor indult, es keso delutanig tartott.

Elsokent egy sima faluban kotottunk ki, ahol epp piac nap volt. El is setaltunk a piacra, de nem volt semmi extra. Viszont volt ott par colopokre epult haz, amit minden oldalrol a viz hatarolt, es csak csonakkal lehetett megkozeliteni.

Ezutan a to deli reszere mentunk, ahol egy egesz varos volt a vizre epitve, de nem ugy mint velence, hogy par helyen van hid, meg szarazfold. A hazak mind colopokon, sehol a kozelben semmi szarazfold. Az utcak, a terek, mind csak viz, az emberek meg mind csonakkal jartak. A boltok elott kis kikotok, ahol ott allnak a csonakok, es az emberek meg bent vasaroltak.

Ezutan vettuk eszre, hogy sok helyen van kert, ahol tobbnyire paradicsom termett, es amikor elmentunk ezek mellett, akkor az osszes noveny hullamzott, szoval ezek olyan uszo kertek voltak, a vizben uszo valamikbol nottek.

A varosban elmentunk par helyre, ahol kulonbozo hazakban a helyiek bemutattak, hogy mit hogy keszitenek.  Ez valoszinu inkabb csak a turistaknak szolt, de ennek ellenere erdekes volt, es elvezheto. Volt ahol ekszereket keszitettek, es meg az ezustot is ott nyertek ki valami ercbol, majd kezzel kalapaltak beloluk ekszert. Lattuk hogy hogy csinaljak a szivart, mashol meg azt hogy hogy szovik a salakat. Egy mas helyen valami novenybol papir szeru cuccot csinaltak, amibol meg ilyen diszes esernyot. Mindenhol elmagyaraztak mindent tok kedvesen es ingyen, es mikor mondtuk, hogy semmit nem akarunk venni, akkor mondtak, hogy semmi gond, de meg igyunk egy teat ha szeretnenk.

A tavon sok helyi halaszik kis csonakbol, de ami a legdurvabb volt, hogy a helyiek tobbsege labbal evez.

A nap fenypontja igazabol Evi szuletesnapja volt, aminek tiszteletere megittunk egy-egy pohar Mianmari bort, ami meglepoen finom volt. Mondjuk lehet, hogy csak azert, mert a szolot Del-Afrikabol importaljak.

Pár kép Laoszból (kicsit késve)



https://picasaweb.google.com/jojart/Laos2012?authuser=0&feat=directlink

Wednesday 14 November 2012

Kalaw (Mianmar)


Baganbol  a reggeli busszal indultunk Kalaw-ba. A buszon normalis homersekletre volt allitva a legkondi es nem uvoltott a tv sem, de nagyon ennek se tudtunk orulni, mert a mogottunk ulo gyerek vegig hanyta az utat. Az ut elso fele szokasos rosszminosegu utakon vitt, majd feluttol mar emelkedokon mentunk felfe. Az utolso 30 km-t ket es fel ora alatt tettuk meg a borzasztoan kanyargos hegyi szerpentineken.  A mogottunk ulo gyerek ettol csak meg jobban hanyt.

Keso delutan erkeztunk meg, es rogton megcsapott minket a hideg. Kellemes 22 fok volt, amin annyra meglepodtunk, hogy Evi azonnal fevette a farmerjet es egy kapucnis pulcsit, nekem meg elkezdett fajni a torkom.

Ha egy kicsit is jobban utannaolvastunk volna a Mianmari utikonyvunkben, amit egy baratunk nyomott a kezunkbe meg az indulasunk elott anelkul, hogy erre megkertuk volna, de amiert egy sorre biztos meghivjuk, ha legkozelebb talalkozunk vele, - mert anelkul a konyv nelkul meg nehezebben boldogulnank itt, ha boldogulnank egyaltan - szoval  ha egy kicsit jobban utanaolvastunk volna, akkor tudtuk volna hogy  Kalow a hegyekben van, 1340 meterre  a tengerszint felett.

Masnapra Evi is visszavette a rovidnadragjat, es nekem is elmult a torokfajasom, mert napozben azert volt 26-27 fok es szepen sutott a nap, viszont meglepve tapasztaltuk, hogy egy aranyos kis hegyi varoskaban vagyunk, ahol nyoma sincs (na jo, azert valami kicsike nyoma azert megis) az eddig latott kosznak, mocsoknak es kaosznak.

A fent emlitett utikonyvbol megtudtuk, hogy a legtobb turista azert jon ide, hogy harom nap alatt elturazzon innen az Inle Lake-hez. Ezen fellelkesulve (egyikunk jobban, masikunk kevesbe) el is indultunk hogy szerezzunk egy guide-ot a turara. Keves ennyire kaotikus dolgott lattunk az eddigiekben, mint ahogy a Kalow-iak ezeket a turakat szervezik. Oldalakat irhatnek rola, de a lenyeg az, hogy ket nap alatt keptelenek voltunk elintezni, hogy akarmilyen modon is eljussunk Inle Lake-hez valami tura kereteben.
Tanacstalanul es kicsit letorve alltunk a szallasunk elott, mikor is egy helyi odajott hozzank, hogy mi a baj.. (tenyleg eleg tanacstalanul allhattunk ott, hogy csak ugy megszolitott miket..) Majd elmondta, hogy o egy turavezeto, es holnap van egy szabad napja, es elvisz minket egy egynapos turara..

A tura 19 km volt, es nagyon elveztuk. A taj szep volt, erdokon, tea ultetvenyeken  es naracsligeteken keresztul setaltunk. Voltunk kis hegyi falvakban, lattuk hogy hogy elnek es dolgoznak a helyiek. Lattuk, ahogy szedik a teat es ahogy szaritjak.A guide-unkat Alex-nek hivtak, jol beszelt angolul, es sokat megtudtunk tole az Mianmarrol. Jo volt egy helyivel dumalni, es erdekes volt hallani arrol, hogy ok hogy latjak a vilagot.

Ebedre egy menedekhazban alltunk meg, egy olyanban, ahol a haromnapos turan az emberek alszanak. Mikor lattunk az ottani nomad korulmenyeket, akkor mar egy kicsit orultunk, hogy nem sikerult a harom napos turara jelentkezni. Viszont ittunk igazi zold teat, amit a kertbol szureteltek. Csak a tea legjobb reszet szedik le, a friss leveleket es zsenge hajtasokat. Nem vagyunk egy nagy tea ivok, de ez tenyleg finom volt.

Este hulla faradtan estunk be az agyba, masnap meg jo kis izomlazzal ultunk a reggeli mellett es kortyolgattuk forro kavet, es halat adtunk az egieknek, hogy nem kell meg ket napot turaznunk.

A turan egyebkent lattunk egy skorpiot, es egy kigyot is.

Monday 12 November 2012

Foldrenges Mianmarban

Eloszor is, jol vagyunk. Es koszonjuk azt a nagyon sok aggodo email-t amit kaptunk..

A foldrenges idejen Kalaw-ban voltunk, ami kb 200 km-re van del-keletre a renges kozpontjatol. Szerencsere itt nem okozott semmi kart, meg nagy ijedtseget sem. Mi epp a szalasunkon voltunk, es az  egesz csak egy kicsit volt erosebb, mintha egy vonat elment volna kint a folyoson. Remegett mindten, meg a falak is, aztan semmi. Mire raeszmeltunk hogy ez egy foldrenges, mar vege is lett. Az utorengesek meg ennyire sem voltak erosek.

Aki olvasta volna a vonatkatasztrofarol szolo hirt, azt is szeretnenk megnyutatni, hogy azt is messze elkerultuk.

Tuesday 6 November 2012

Bagan (Myanmar)

A szuper lepattant buszallomasrol indult a buszunk Baganba. Az indulas gordulekenyen ment, a busz jo volt. Az ut mar nem autopalyan vitt, hanem sima fouton. A fout persze itt kicsit maskepp nez ki mint otthon. A legtobb helyen olyan szeles az ut, hogy epp egy auto elfer, az ut egyharmada kb foldut volt, es volt hogy fa hidon, vagy epp pallokon keltunk at valami folyo vagy arok felett. Azt mondtak hogy 9 ora lesz az ut, de 7 ora alatt itt voltunk.

Bagan kicsit olyan Myanmar-ban, mint Angor Kambodzsaban. Azzal a kulonbseggel, hogy itt nem veszodtek azzal, hogy felujitsak a templomokat, hanem otthagytak oket ugy ahogy vannak a mezo kozepen.


Bereltunk biciklit, es elkeztuk megnezni a templomokat, amibol tobb szaz van. Az elso par utan mar gyanakodtunk ra, aztan a tizedik utan mar szinte biztosak voltunk benne, hogy az osszes templom egyforma. Persze vannak hiresebb templomok, amik nem tudjuk hogy miert hiresebbek, de ugyanugy neznek ki mint a tobbi.. Szoval mi inkabb a kevesbe hireseket neztuk meg, mert ott nem voltak rajtunk kivul turistak. Ez az egesz templomos dolog egy kb 6x4 km-es reszen terul el.

Elmentunk egy igazi helyi etterembe ebedelni, ahol rendeltunk ketten egy tal etelt. Megkaptuk magat a kajat, es melle meg kb tiz kis tal valamit, meg egy nagy bodon rizst.. A dolgok nagy reszerol azt se tuduk hogy micsoda, de a pincer lelekesen magyarazta. Ahogy az egyik kis talkabol fogyni kezdett a cucc, azonnal elvittek, es teleraktak. Korulbelul 2 dollarbol teleettuk magunkat.


Setaltunk egyet a varosban, voltunk a piacon. Lattunk egy husboltot, es nagyon remeltunk hogy a mi ettermunk nem ott szerzi be a hust.


Meg par napot itt maradunk, es tervezzuk hogy megnezunk mar parat a templomok kozul, de ma valahogy inkabb nem csinaltunk semmit. 40 fokban es tuzo napsutesben,  nem volt kedvunk biciklire szallni, es templomrol templomra jarni.


Monday 5 November 2012

Mandalay


Yangoon-bol elindultunk eszakra, Mandalay-ba, ami az orszag masodik legnagyobb varosa. A Yangoon-I buszpalyaudvar 30 km-re van a varoskozponttol, tobb mint egyora taxizas volt mire odaertunk, es majdnem annyiba kerult mint maga a 10 oras buszut. Amikor megerkeztunk a puszpalyaudvarra, elkepeszto latvany fogadott.  Az egesz hely ugy nezett ki, mintha egy szemtdombon kicsit arrebbkotortak volna a szemetet, es egy halom buszt es teherautot a leheto legosszevisszabb leraktak volna. Nagy volt a tomeg, a kaosz, de vegul sikerult megtalalni a buszunkat.

Eddig ket olyan dolog volt ebben az orszagban, ami olyan volt, mint amit otthon megszoktunk. Az elso a palackozott asvanyviz, a masik a tavolsagi legkondicionalt buszok. Szoval a busz makulatlan volt. Volt legkondi, amit a helyiek, hogy a kedvunkbe jarjanak, vegig a maximumon jarattak, szoval pulcsiban, zokniban kuporogtunk vegig az uton. Volt tv es dvd lejatszo, amin egy helyi filmet vetitettek, es hogy biztos mindenki jol hallja, maximalis hangeron.

A helyi filmeket keptelenseg leirni, hogy milyenek. Mikor a film elkezdodott, percekig neman bamultuk a tv-t, es egyszeruen nem hittuk el hogy mit latunk. A filmek kb olyan szinvonaluak, mint mikor altalanos iskolaban az egyik osztaly szinadrabbal keszult, es azt par het gyakorlas utan eloadta a szuloknek. Maga a felvetel olyan, mintha  valaki egy kis kompakt kameravel keszitette volna. Neha, ha mozog a kamera, masodpercekbe kerul meg a fokusz  visszall normalisra.

A filmek temaja olyan gyermeteg, hogy magyarorszagon maximum egy ovodas gyerek tudna megnezni, es az osszes jelenetben mindenki ordit. Nem agresziven, inkabb csak kedvesen, de torka szakadtabol ordit. Az egyik film arrol szolt, hogy valaki egy trombitaval az emberek fulebe trombitalt, es ezert azok abbahagytak az egymassal ordibalast, es elkezdtek a trombitassal orditani.

Az utunk a Yangon – Mandalay autopalyan vezetett, ami a tobbi uthoz kepest egyaltalan nem katyus, viszont olyan hullamos, hogy az ut nagyreszet kapaszkodassal toltottunk.Kilenc ora buszozas utan megerkeztunk egy olyan buszpalyaudvarra, ami meg sokkal borzasztobb volt elozonel is. Meg tobb szemet, valahol por, valahol sar, es olyan jarmuvek, amikrol el se hinne az ember, hogy kepesek meg elindulni.

Mandalay-ban varost neztunk, felmasztunk egy hegyre, ahonnan megneztuk a kilatast, talatunk egy jo kavezot, ittunk finom kv-t.

Osszessegeben Mianmar-t meg mindig nem tudjuk hova tenni. Annyira lepukkant, hogy ilyet meg soha nem lattunk, de annyira kedvesek az emberek, hogy meg ilyet se lattunk soha. Sok helyen olvastunk, hogy a mianmari konyha eleg pocsek, ennek ellenere sikerult mar finomat ennunk helyi etteremben. (marmint mikor epp talaltunk olyat, ami nem volt annyira lepukkanva, hogy egyaltalan be merjunk menni..)

Tobben irtak aggodva, hogy biztonsagos-e mianmar. Mindenkit szeretnenk megnyutatni, hogy az orszag szuper biztonsagos, annak ellenere hogy minden durvan lelakott. A legnagyobb veszely talan az, hogy megfagyunk egy tavolsagi buszon.

Minamarban kozel sem annyira egyszeru utazni mint az eddigi orszagokban ahol jartunk.  A szallasok dragak, nagyon nehez helyet talalni. Az interneten nem is lehet szallast keresni, kenytelenek vagyunk az utikonyvbol vakon valasztani, es telefonon szobat foglalni.

Osszessegeben jol erezzuk azert magunkat, naprol napra egyre jobban megszokjuk a korulmenyeket, es egyre jobban elvezzuk az ittletet.

Thursday 1 November 2012

Yangon (Mianmar)


Bangkokbol kicsit tobb mint egyoras repulout utan megerkeztunk Yangonba, amirol azt hittuk hogy Myanmar fovarosa. De mint kiderult, 2005-ben a hatalmon levo katonai diktatura ugy hatarozott hogy mashol lesz a fovaros, es par szaz kilometerre eszakra egy a rizsfold kozepere epittettek meg az orszag uj fovarosat.

Miutan megerkeztunk, a legszembetunobb az volt, hogy jobboldalon vezetnek, az autok megis szinte mind jobbkormanyosak. Az orszagban 1970-ig a bal oldalt kozlekedtek, majd szinten egy hirtelen dontes utan, hogy megmutassak, hogy mar semmi kozuk az egyikori gyarmatosito angliahoz, egy eszaka alatt megfoditottak az iranyt. A kocsik viszont jobbkormanyosak maradtak, es a fiatalabb autok, amiket hasznaltan japanbol szereznek be, szinten jobbkormanyosak. A legviccesebbek a buszok, amiknek szinten rossz oldalon van az ajtajuk, igy nem a jardarol lehet felszallni, hanem az ut kozepe felol.

A varosban nem lehet motorozni, mivel egyszer egy katonai vezetot elutott egy motoros, aki erre ugy beragott, hogy az egesz varosbol kitiltatta a motorosokat.

Miutan korbeneztunk a belvarosban, egyre inkabb kezdtunk rajonni, hogy az egesz varos nem mas, mint egy nagy putri. Mas delkelet-azsiai orszag is lepukkant, itt viszont kosz van, meg szemet. A hazakrol omladozik a vakolat, az utak, es az autok borzaszto allapotban vannak.

A szallasunk is eleg fura kornyeken van, nem valami modern, kicsit egyszeru, de legalabb tiszta.

Az itteni ferfiak szinte mind ingben, es egy fura hosszu szoknya szeru cuccban jarnak, ami inkabb csak egy rongy, ami a derekuk kore van tekerve. Az utcan mindenhol lehet kapni valami fura falevelbe tekert dohanyt meg egyebb cuccot, szinte mindenki azt ragja, es piros szinut kopdos tole. Az utokonyv szerint a ferfi szoknyat Longyi-nak hivjak, azt a gusztustalan dolgot, amit meg ragnak, azt Betel-nek.

A varosban neha van aram, neha nincs. Kozvilagitas viszont szinte egyaltalan nincs. Az utcak tele vannak hatalmas generatorokkal, amit bekapcsolnak ha epp nincs aram. A szallasunkon a legkondi egy dobozbol kapja az aramot, aminek az a neve, hogy "airconditioner safeguard". Miutan aramot kap a cucc (vagy bekapcsolas, vagy aramkimaradas utan), a szerkezet 5 percig meri, hogy megfelelo-e a feszutseg, majd utana ad aramot a legkondinak.

Csomo dolgot, mint peldaul szallast, csak amerikai dollarral lehet fizetni. Kizarolag a hibatlan, ropogos dollarokat fogadjak el. Ami peldaul egyszer mar kette volt hajtva, az hiaba ropogos, sehol nem fogadjak el. Nem is beszelve azokrol a cimletekrol, amik gyurottek, vagy ossze vannak fickalva. A penzvaltokban a szaz dollarost 20%-kal jobb arfolyamon valtjak, mint peldaul a tizest.
 
Ugy osszessegeben, amit eddig lattunk, elcseszett egy hely ez az orszag.. :)

(Egyebkent azert az utikony segitsegevel sikerult talalnunk par vallalhato ettermet, szoval nem ehezunk, es meg egy hideg sort is tudtunk inni a nagy ijedtsegre.)

Saturday 27 October 2012

Nehany kep Laoszbol

Elado halak a piacon.
(A flip-flop es a zokni problemajara a laosziak meg nem talaltak meg a megoldast.)

Ez dzsungel.

A Cassiopeia es a Kis Goncol Laoszban.
Erdemes megnezni, hogy a Sarkcsillag mennyire alacsonyan van (balrol a masodik hazteto felett)

Evike ugra-bugral egy rizsfoldon.
A sok utazas mellett neha bolondozni is van idonk.

Professzionalis hajvago szalonban Thaifoldon.

Evi elefantot etet.
En nem etettem elefantot, hanem inkabb megettem a banant en. Nagyon ehes voltam.

Thursday 25 October 2012

A Laoszi Nepi Demokratikus Koztarsasag

Rizsfold Konglor-ban
Az orszag

Laosznak nincs tengerpartja, nincs sok latnivalo se, de megis kellemes hely. Az orszagnak 3.5 km vasuthalozata van, es a fovarosban van egy ujonnan epult bevasarlokozpont, ahol mozgolepcso is van.

Az orszagon keresztulfolyik a Mekong, egeszen a deli hatarig hajozhato, ahol is a vizesesek miatt nem lehet tovabbmenni Kambodzsaba. A folyo eleg koszos, az embernek nem jutna eszebe furdeni benni, bar a helyiek mind abban furdenek. Eszakon hegyek vannak, delen tobbnyire siksag.

Az emberek

A lakossag 80%-a falukban es tanyakon el, tobbseguk nem rendes hazakban, hanem fabol eszkabalt kis kunyhokban. Az egesz orszag ugy nez ki, mintha egy halom fiatal elindult volna kempingezni, es ugymaradtak volna. A hazak nagy resze a varosokban es a falvakban is olyan, hogy a nappali az utca fele teljesen nyitott. Estenkent ott ucsorognek a hazak elott, sutnek valamit, egyutt iszogatnak a szomszedokkal, es jol erzik magukat.

Egy atlag laoszi harom evet jar iskolaba, a tanarok atlag ot evet. Szinte majdnem mindenki a mezogazdasagban dolgozik, es szinte mindenki rizst termeszt.

A laoszi emberek nagyon egyszeruek, nekunk valahogy ugy tunt, hogy soha nem gondolkoznak egy lepesnel jobban elore. Ha peldaul valaki megall a motorjaval, siman az ut kellos kozepen hagyja. A tobbi motoros meg autos szepen kerulgeti. Ha valaki megis szova teszi, akkor kicsit elszegyelli magat, hogy neki eszebe se jutott, hogy az ott nem jo helyen van, es szepen arrebb tolja..

Nagyon sokaig ugy gondoltuk, hogy a laoszi emberek nagyon kedvesek a kulfoldiekkel, bar mikor helyi buszon utaztunk, talalkoztunk par emberrel, akik nem voltak kedvesek. Ekkor eszunkbe jutott, hogy lehet hogy csak azok kedvesek, akiknel a penzunket hagyjuk, peldaul a szallodakban, ettermekben, stb. De aztan vegulis megis arra jutottunk, hogya laoszi emberek eleg kedvesek.

Kaja

A laosziak foleg rizst esznek. Lattunk olyan helyet egy piacon, ahol tobb mint negyven fajta rizst lehetett kapni. Esznek meg tesztat is, meg van par helyi kajajuk, igazabol elegge hasonit a laoszi konyha a thai-hoz. Ami viszont eleg erdekes, hogy barmilyen kis falu barmilyen kis eldugott kifozdejerol is legyen szo, mindenhol lehet kapni friss ropogos bagettet, es La Vache Qui Rit haromszog sajtot. Nagyjabol ennyi nyoma maradt annak, hogy francia gyarmat volt Laosz.

Ital

A helyi sor, az orszag nagy buszkesege a Beer Lao. Meglepoen finom, es szinte mindenhol lehet kapni. A helyiek jegkockaval isszak. 250 Ft-ba kerul kb egy 6.5 dl-es uveg.

Szallas

Atlagosan Laoszban 15 USD-t koltottunk szallasra, es legtobbszor az atlagon feluli szallasokat valasztottuk. Szinte mindig szep, tiszta szobat kaptunk ezert a penzert, sajat furdoszobabal es wifi-vel. Egy-ket aprosagtol eltekintve, mint peldaul egy orias pok a furdoben, szinte soha semmi problema nem volt a szallasokkal.

Kave

Roppant nehez jo kavet talalni ezen a kornyeken, de ez a tema meger majd egy kulon bejegyzest egyszer.

Mi

Mi osszesen 22 napot toltottunk itt, vegigutaztuk az orszagot az eszaki csucsketol a deli-ig es nagyon jol ereztuk magunkat. 

Tat Lo (Laosz)

A utolso szallasunk Tat Lo-n.
A Bolvaen fennsik Laosz deli reszen talalhato, az egesz terulet reszben dzsungel, reszben meg kave ultetveny.  A fennsikon nincs egy normalis varos se, inkabb csak nagyon kicsi, meg kozepesen kicsi falvak. A telepulesek kozul Tat Lo az egyeduli olyan, ahol van par guesthouse, meg egy-ket hely, ahol lehet kajalni, es vannak olyan reszek is, ahol erdemes turazni.

A Mekongi szigetekrol del korul indultunk Tat Lo-ba. Pakse-ban kellett atszallnunk a helyi buszra, ami ket ora alatt ert oda. Az ut utolso husz perceben esett az eso, es mar sotet is volt. A busz valamiert nem hasznalta az ablaktorlot, es mikor valaki jott szembe, az egyebkent kanyargos hegyi uton, akkor annyira nem latott a sofor, hogy neha lementunk az utrol is. Vegul szerencsesen megerkeztunk, a varostol ket kilometerre rakott ki a busz. Jott is egy helyi ember, hogy szuksenguk van-e taxira. Mondtuk hogy persze. Erre fogott ket muanyag szeket, es felrakta a kisteherautoja platojara, es mondta hogy indulhatunk is.

A szallas szinte a semmi kozepen volt, de mondtak hogy van szabad szobajuk. Ket-harom percet gyalogoltunk fel a hegyoldalban, ott volt a kis aranyos bungalow. Egyszeru volt, de tiszta, szoval mondtuk, hogy kivesszuk. Epp hogy csak leraktam a taskamat, Evi sikitva jott ki a furdoszobabol.. Nagy nehezen elhabogta, hogy ott egy nagy pok. Gondoltam, hogy ja, persze, nagy.. Szoval mentem, hogy kidobom a pokot, hogy vegre nyugalom legyen, de egy kicsit megtorpantam, mikor lattam hogy pok akkora mint a tenyerem.

Ot perc mulva mar az osszes cuccunkkal setaltunk a sotetben, elemlampaval vilagitva, hogy uj szallast keressunk, ahol nincs pok. Nem sokara talaltunk is egy panziot, ami koszos volt, elegge lepukkant, de csak par gekko volt a furdoben, par kis bogar a szobaban, de sehol egy nagy pok. Semmilyen komoly atrocitas nem volt az ejszaka, de lehet hogy csak azert, mert szunyoghalo alatt aludtunk. Reggel elindultunk, hogy keresunk valami igazan jo szallast.

Kilatas az erkelyrol
Meg is talaltuk a kornyek legmenobb szallasat. A vizeses folott volt, nagy es igenyesen berendezett bungalow. Az erkelyrol olyan kilatas volt, hogy elallt a lelegzetunk. Gondoltuk, hogy itt aztan elleszunk egy jopar napig. Napkozben setaltunk egyet a kornyeken, kajaltunk egy jot, jol elvoltunk. Akartunk biciklit is kolcsonozni, de a biciklikolcsonzosnek osszesen egy darab biciklije volt, szoval nem lett biciklizes.. Delutan visszamentunk a szallasra, hogy vacsora elott meg egy kicsit pihenunk. Epp az agyon olvasgattunk, mikor keresztulsetalt a szoban egy patkany. Ekkor dontottunk ugy, hogy hiaba eleg meno ez az egesz dzsungel dolog, masnap reggel indulunk vissza a civilizacioba. Mivel a szobaban ket egyszemelyes agy volt es csak egy nagy szunyoghalonk volt, igy egy agyban kicsit szukosen toltottuk az ejszakat. Masnap reggel a szallason megkerdeztuk, hogy hogy tudunk eljutni a buszmegalloba, mire mondtak, hogy majd ok elintezik. Egy fel ora mulva mar ott is volt egy oldalkocsis motor, amit hazigazda kert kolcson egy haverjatol. Azzal docogtunk el a buszmegalloig, ahonnan par ora alatt vissza is ertunk Pakse-ba.

Monday 22 October 2012

4000 Islands, Laos

Harom napon keresztul utaztunk Kong Lo-bol mire elertuk Laosz legdelebbi csucsket. Harom napon keresztul szinte egesz nap helyi buszokon ultunk, ahol csagk mi voltunk europaiak, es olyan varosokban aludtunk, amik kicsit sem voltak turista helyek.

Eloszor azt hittuk, hogy milyen szuper lesz latni olyan helyeket, ahol egyaltalan nincsenek turistak, de aztan rajottunk, hogy annyira megse izgalmas. Nincs semmi latnivalo, nincs normalis etterem, kv-t talalni lehetetlen, a szallasokon nincs rendes internet. Bangkokban, az utcan erdekesseg kepp arulnak bugarakat a turistaknak, de itt az ettermekben sult husok melle ki volt rakva mindenhol sult tucsok is, meg a mekongbol fogott apro halak, minden csupa legy volt, es persze mindez a tuzo napon...

A Laoszi-Cambodiai hataron a Mekong kiszelesedik, es nagyon durvan sok kis sziget van rajta. A hely neve 4000-sziget, es konnyen lehet, hogy tenyleg van itt ennyi sziget. Don Det egy sziget a negyezerbol, es egyike annak a parnak, amin laknak. A szigeten minden eleg alap. Szallodak nincsenek, csak ilyen egyszeru bungalow-k, utak es kocsik sincsenek. Az elet is nagyon nyugis itt.

Egyik nap bereltunk biciklit, es eltekertunk a sziget masik vegere. A kis foldut a folyo partjan rizsfoldek, es a helyiek hazai kozott visz. A sziget vegen van egy hid, ami osszekoti egy masik szigettel. A hid keskeny, es eredetileg vasuti hidnak epitettek a franciak az 1800-as evek vegen. Egy terkepen meg lattuk, hogy az erdeti vasutvonal ket kis szigeten ment keresztul, es a koztuk levo hidon, az egesz nem volt hosszabb mint 6-8 km. Nagyon nem ertettuk, hogy minek epitettek egy ekkora darab vasutat a semmi kozepere.

Miutan keresztul tekertunk a hidon, a masik szigeten eljutottunk egy helyre, ahol jo nagy vizesesek voltak. Akkor jottunk ra, hogy az egesz vasut azert keszult, mert  a hajok nem tudtak tovabb menni a Mekongon a vizeses miatt, es igy akartak atvinni a cuccokat.

A szigetek tele vannak ettermekkel, amiknek a tersza a folyora nez. A biciklizesen kivul semmi mast nem csinaltunk itt nagyon, csak ucsorogtunk, gyumocs shake-et ittunk, es olvastunk..

Del Laosz


Thakhek


Thakhek-ben az eg vilagon semmi nincs. Roppant unalmas hely.

Savannakhet


Itt sincs semmi. meg annyi se mint Thakhek-ben. Meg unalmasabb hely.

Pakse


Itt sincs sokminden, de legalabb van 1-2 rendes etterem, meg egy normalis szalloda.

Wednesday 17 October 2012

Kozep Laosz

Vientiane

A fovaros, bar egyaltalan nem latszik rajta. Aranyos kis varos, van egy ket europai etterem es kavezo, de leginkabb ugy nez ki mint egy nagy falu. 2 napot voltunk itt, maszkaltunk jobb-balra, de tenyleg nincs itt semmi latnivalo, bar a varos hangulata eleg kellemes..

Vientiane - Kong Lor

A menetrend szerint ot oras busz ut, am a valosagban inkabb nyolc. A laoszi utak nincsenek a helyzet magaslatan. Minden csupa katyu, es mikor egy uton mar tobb a katyu, mint maga az ut, akkor leszedik rola a maradek aszfaltot, es az egeszet feltoltik folddel. A busz altalaban nem a megalloban all meg, hanem ha epp integet valaki az ut szelen.

Kong Lor

Egy kis falu egy 50 kilometeres zsakutca vegen. Az ut mellett folyik a folyo, az egesz terulet 50 kilometer hosszan, es 5-6 kilometer szelesen tokeletesen sik, es meroleges sziklafalak hataroljak. A terulet vegen (ahol a falu is van) a hegybol folyik ki a folyo, es ez az amiatt odamentuk. Mielott a hegybol kifolyna, a hegy masik oldalan belefolyik, es 7.5 kilometeren keresztul a hegy gyomraban egy barlangban kanyarog.

A barlangon egy kis csonakkal vegigvittek minket. Nehez leirni hogy milyen volt, ennyire foldontuli tajat talan meg soha nem lattunk. Cseppkovek, orias termek, szuk kanyarok, stb... Eleg menos volt.

Kong Lor - Thakaek

Reggel hetkor indultunk tovabb. A Kong Lor-bol Ban Khun Kham-on (a varos masik neve Ban Na Hin) keresztul Vientiane-be tarto busszal mentunk el Thang Beng-be (masik neve Vieng Kham), majd felszalltunk a Pakse-be tarto buszra, es azzal jottunk egeszen Thakaek-ig. Az ut esemenytelen volt, azon kivul, hogy egy nagy fa dolt keresztben az utra, es meg kellett varni meg par helyi szetfureszeli.