 |
| A Negombo - Kandy busz |
Egy hetig semmi erdekes nem tortent. Koh Tao-n maradtunk meg par napot, strandoltunk, pihentunk, olvastunk, meg ilyenek.. Aztan hajoval es busszal mentunk fel Bangkokba. Az ut reggeltol estig tartott, de ott sem tortent semmi erdekes. Bangkokban vasaroltunk par olyan dolgot, amibol kifogytunk, mosattunk, meg hasonlo unalmas dolgok..
December 22-en indultunk Sri Lankra. Miutan nehany hettel az Air Asia torolte azt a jaratat amire jegyunk volt, igy a SriLankan legitarsasaggal utaztunk. Evike kicsit fel a repulestol, de ha latja hogy a pilota megbizhatonak tunik, akkor mar annyira nem fel. Szereti ha a pilota magas, 50-55 ev koruli, feher ferfi, akinek az arca megbizhatosagot sugaroz es tokeletesen beszel angolul, lehetoleg brit akcentussal. Szoval a SriLankan pilotaja meg a legnagyobb joindulattal se felelt meg egyik feltelnek sem, de ennek ellenere epsegben megerkeztunk Colomboba.
En vegig abban a meggyozodesben voltam, hogy Sri Lanka az India. Volt is szep indiai vizumunk, amit meg Pesten csinaltattunk. Mikor az utlevelellenorzesnel kerdeztek hogy hol a vizum, ertetlenul neztunk, hogy hat ott van az utlevelunkben, mire mondtak, hogy hat igen, az indiai.. De hol a Sri Lankai??? Mondhatjuk szerencsenk volt, mivel a repteren lehetett vizumot csinaltatni, igy nem kellett visszamennunk Bangkoba emiatt.
Miutan keresztul jutottunk az utlevel ellenorzesen, egy aruhazban talaltuk magunkat. Ruhak, muszaki cikkek, mosogep, stb.. Nagy nehezen vettuk eszre csak a tablat, ami azt mutatta, hogy hol jutunk at a csomagkiadashoz.
A szallaunkra erve, mar mondtak, hogy vartak minket, mivel mar este 11 volt. Ennek ellenere kertek, hogy uljunk le, es meg fel oraba tartott, amig elkeszult a szobank. Kicsit reklamaltunk is a recepcios lanynal, akirol kesobb kiderult, hogy o igazabol nem ott dolgozik, hanem csak ott lakik, de neha besegit a recepcion. Masnap a reggelinket egy olasz fiu szolgalta fel, aki szinten csak ott lakott.
Reggeli utan rogton indultunk Kandy-be, a hegyekbe. Vonattal egy atszalassal tudtunk volna csak odajutni, ezert ugy dontottunk busszal megyunk. Idoben felszalltunk a buszra, volt jo ulo helyunk, de egy ido utan egyre tobben kezdtek lenni. Nem volt annyira tele a busz, mint azokon a vicces kepeken, mikor az emberek lognak a vonatrol mindenhol, de majdnem. Ennyi embert meg soha nem lattam osszezsufolva egy buszon. Evike labahoz odault egy oregasszonny, nekem a labam koze beallt egy helyi lany, egy masik meg a combomnak dolt. Talan csak azert nem ult ram, mert annyi hely mar nem volt. Ahogy szaltak le-fel az emberek, a legrosszabb talan az volt amikor egy nagy pocakos bajszos helyi ember ramult.
Kandy-ban megerkeztunk a szallasra, majd mondtak hogy uljunk le. Mondtuk, hogy inkabb szivesebben mennenk a szobankba. Ot ember fel oraig nezegetett papirokat, telefonalt, rohangalt, mig nem vegul mondtak, hogy rendben, es bemehettunk a szobankba, es vegre letusolhattunk.
Szoltunk a szallason, hogy maradnank egy napot. Harom ember fel orai tanakodas utan azt mondta, hogy nem tudjak hogy van-e szabad szobajuk, de fel ora mulva jon a fonok, es megmondja. A fonok megjott, megint osszegyult a sok ember, megint tanakodas, majd szoltak, hogy nem tudjak, hogy van-e szabad szobajuk. Majd holnap a reggelinel megmondjak. Mikor reggel odajott az egyik, es megkerdezte, hogy ma elmegyunk-e vagy maradunk-e megegy ejszakat, legszivesebben raontottem volna a kavemat, de inkabb megegyszer turelmesen elmondtam, amit mar az elozo nap is haromszor, hogy ha van szobajuk, akkor maradunk. Erre azt mondta, hogy nem tudja, hogy van-e. Vegul lett szoba, es maradtunk.
A Sri Lankai-ak alapjaban veve kedvesek, de valamiert nehezen ertunk szot veluk. Neha ugy erzem, egy csapat ovodasnak magyarazok valamit. Nem mondom hogy ok a butak, csak valahogy nem nagyon megy a kommunikacio veluk. A Sri Lankaiak ugy neznek ki mint az indiaiak, de azert itt mindha kicsit nagyobb lenne a rend es a tisztasag mint Indiaban, bar meg soha egyikunk se volt Indiaban..
