Wednesday 21 November 2012

Mianmar

Mainmarrol nehez realis kepet kapni, mielott oda menne az ember. Egyreszt van az a keves dolog, amit a hirekben lehet hallani, hogy diktatura van, meg szegenyseg, meg a katonak a tomegbe lonek. Masreszt meg ott vannak az utazos blogok, amik a vegletekig magasztaljak az orszagot, hogy ennel menobb hely, ahol egy hatizsakos turista utazhat, nincs is a vilagon (esetleg talan Tibet). Mi nem nagyon vettuk a faradtsagot, hogy minden apro reszletnek utananezzuk mielott oda mentunk volna. Szerencsere az nem kerulte el a figyelmunket, hogy nicsenek bankautomatak, es hogy kizarolag tokeletes minosegu, ropogos amerikai dollartert cserebe lehet helyi penzt kapni. Mi egy kicsit tobbet is valtottunk a kelletenel, de ez nem volt nagy baj, mivel a veteli es eladasi arfolyam kozott alig van 0.5% kulonbseg, szoval nem buktunk szinte semmit, mikor visszavaltottuk a maradek penzunket dollarra.

Ami viszont elkerulte a figyelmunket, az a figyelmeztetes a lonley planet elejen, hogy mit is varjunk az orszagtol. Valoszinuleg ha olvassuk, akkor se gonduljuk meg magunkat, de legalabb kicsit kisebb lett volna a kezdeti sokk.


Az utazos blogok tobbsege kicsit tul pozitiv kepet fest az orszagrol magarol. Talan azert, mert nem akarnak rosszat irni arrol az orszagrol, ahol az emberek roppant kedvesek es tiszteletudoak, megis elnyomja oket egy diktatura es roppant szegenysegben elnek, de megis maximalisan segitokeszek es joindulatuak.

Az igazsaghoz hozza tartozik viszont, legalabbis ezt lattuk az alatt a par het alatt, amig ott voltunk, hogy Mianmarban a legtobb dolog szar (mar elnezest):

A kozlekedes. Eloszor is jobb kormanyos autokkal kozlekednek a jobb oldalon. Emiatt elozni eletveszelyes, valamit a buszokrol nem a jardara hanem az ut kozepere lehet leszallni. Az utak minosege hihetlenul rossz, sok helyen aszfalt sincs, vagy ha van, akkor epphogy egy auto fer csak el rajta. Es mi szinte csak foutakon kozlekedtunk.Az autok allapota szinten botranyos.

A kaja. Roppant rossz a helyi a kaja, es ahogy a kulfoldi kajakat keszitik, az legalabb olyan rossz. A boltokban szinte csak helyi aruk vannak. A chips tocsog az olajban, a csoki olyan mint egy tiz eves megromlott legrosszabb minusegu csokimikulas. A kenyer elorecsomagot, es rosszabb mint a szivacs.

Az utcak. Koszosak, porosak. Kozvilagitas szinte sehol sincs. Sotetedes utan eleg veszelyes kimenni az utcara. A kozbiztonsaggal nincs gond, inkabb a kivilagitatlanul szaguldo jarmuvekkel, es a reszeg soforokkel.

Kressz. Europai mercevel merve nem letezik. A keresztezodesekben mindig a nagyobb jarmuveknek van elsobbsege. Egy busz soha nem is lassit, csak nyomja a dudat es megy.

Szorakozo helyek. Nem leteznek. A fiatalok videken inkabb valahol megisznak egy uveg olcso helyi viszkit, majd 6-8-an felmasznak egy kis-traktorra, es kivilagitas nelul "szaguldoznak" fel-ala a faluban, es orditanak.

Internet. Ha epp van net, akkor is olyan lassu, hogy csak arra alkalmas, hogy az ember felidegesitse magat.

Aram. Hol van, hol nincs. A szallodaknak, ettermeknek es nagyobb boltoknak sajat generatoruk van, amit bekapcsolnak ha elmegy az aram. De ilyenkor a legkondi peldaul nem mukodik. Az erzekenyebb fogyasztok, mint peldaul legkondi, huto, egy kulon berendezesen keresztul kapjak az aramot, ami ugyel ra, hogy ha nem 220 volt a feszultseg, akkor lekapcsoljon.

Ennek ellenere Mianmar megis valahogy szeretheto, ha az ember tulteszi magat a fentieken. (Ehhez leginkabb hatalmas turelemre, es meginkabb humorerzekre van szukseg.) Ennyire kedves, segitokesz emberekkel meg sehol nem talalkoztunk. A panziok tobbsegeben olyan stilusban beszeltek velunk, mint Europaban az ot csillagos szallodakban. A mianmariak valahogy ugy szolgaljak ki a turistakat, hogy megorzik kozben a meltosagukat. Nem csinalnak kozben bohocot magukbol mint a thaiok sokszor, es nem azzal csalogatjak oda valahova a kulfoldieket hogy drogot arulnak es a Jobaratokat vetitik vegtelenitve, mint a laosziak.

Persze az eddigiek durva altalanositas, Mianmaron belul is vannak hatalmas kulonbsegek. Nekunk a hegyekben tetszett a legjobban, Kalaw-ban es Inle Lake-nel, ahol kicsit nyugodtabb az elet. Igy utolag ugy gondoljuk, hogy bar sok kenyelmetlensegben volt reszunk, azert jo hogy elmentunk Mianmarba. Sok szep dolgot lattunk, es ha az orszag nyit a nyugat es a turistak fele, akkor tiz ev mulva mar egy masik Mianmar lesz majd, ami lehet hogy mar csak nyomokban hasonlit majd a mostanira.

Egyeb dolgok Mianmarrol

  • Az orszag hatszor akkora mint Magyarorszag es hatszor annyian is laknak benne
  • az egy fore juto GDP korulbelul a magyarorszagi huszada.
  • A mianmariaknak a labujjaik nagyon szetallnak, a kisujjuk mindig lelog a papucsukrol.
  • Szeretnek guggolni. A buszmegalloban sokan guggolva varjak a buszt.
  • A lanyok haja legtobbszor rovid, vallig ero. (ellenben a laoszikkal, ahol minden lanynak hosszu a haja)
  • A mianmariak mar nem annyira ferdeszemuek, es europai szemmel is lehet csinos lanyokat latni
  • nem utaztunk ugy buszon, hogy legalabb egy mianmari ne hanyt volna
  • sok a kobor kutya, es megtobb a kiskutya, mintha minden kutya odaerkezesunk elott egy honappal ellett volna
  • a Mianmari sor es bor finom, bar barmelyikbol egy poharnyi tobbe kerul mint maga a vacsora
  • a minmariak nagyon kivancsiak a nyugati dolgokra. ha megtudjak, hogy iphone van nalunk, megkerik, hogy megfoghassak.
  • a legtobben jol beszelnek angolul. sokkal jobban mint a thaiok peldaul.