Inle Lake

Az igazi mianmari ember labbal evez.

Kalaw-bol par ora alatt Nyaung Shwe-be ertunk, ami az Inle Lake-hez legkozelebbi varos. Mar jo elore foglaltunk szallast, mivel egesz Mianmar-ban szinte lehetetlen szallast talalni. Amikor megerkeztunk a guesthouse-ba, ott kozoltek velunk, hogy sajnos az elso ejszakara meg sincs szabad szobajuk, mert az egyik vendeg ugy dontott, hogy egy nappal tovabb marad. De nagyon kedvesen felajanlottak, hogy a recepcio melletti kb harom negyzetmeteres kis lukban, ahol ejjelente a portas szokott aludni, ott tolthetjuk az ejszakat. Mondtak, hogy nem kell aggodnunk, mert az udvarrol nyilik egy wc, amit szinten hasznalhatunk.

Miutan par ora alatt vegigjartuk a varos osszes szallasat, es vegul sikerult arra az ejszakara szereznunk egy viszonylag rendes szobat egy nagyon lepukkant szallodaban.

Masnap atkoltozunk az eredetileg lefoglalt szallasra, ahol mondtuk, hogy meg harom napot maradunk, de a recepcios mondta, hogy mostmar nyugodtan maradhatunk tobbet is. Ha maradtunk volna, akkor siman lehet, hogy valaki masnak kellett volna a kis lukban aludnia egy ejszakat. Azutan biciklit bereltunk, es eltekertunk egy darabon a to mellett, de igazabol a tavat magat nem nagyon sikerult latnunk, mivel a to korul korulbelul egy kilometeres savban nadas van, meg ilyenek.

Kovetkezo nap befizettunk egy egesz napos hajo turara, amitol en nem igazan vartam sokat, de aztan az egesz mianmari nyaralasunk mondhatni legjobb napja lett. A hajo maga egy jo hosszu motoros csonak volt, amin csak mi ketten voltunk, valamint a hajo vezetoje, aki egy fiatal srac volt es Bubu-nak hivtak. Bubu egy szot sem tudott angolul. A tura reggel 1/2 8-kor indult, es keso delutanig tartott.

Elsokent egy sima faluban kotottunk ki, ahol epp piac nap volt. El is setaltunk a piacra, de nem volt semmi extra. Viszont volt ott par colopokre epult haz, amit minden oldalrol a viz hatarolt, es csak csonakkal lehetett megkozeliteni.

Ezutan a to deli reszere mentunk, ahol egy egesz varos volt a vizre epitve, de nem ugy mint velence, hogy par helyen van hid, meg szarazfold. A hazak mind colopokon, sehol a kozelben semmi szarazfold. Az utcak, a terek, mind csak viz, az emberek meg mind csonakkal jartak. A boltok elott kis kikotok, ahol ott allnak a csonakok, es az emberek meg bent vasaroltak.

Ezutan vettuk eszre, hogy sok helyen van kert, ahol tobbnyire paradicsom termett, es amikor elmentunk ezek mellett, akkor az osszes noveny hullamzott, szoval ezek olyan uszo kertek voltak, a vizben uszo valamikbol nottek.

A varosban elmentunk par helyre, ahol kulonbozo hazakban a helyiek bemutattak, hogy mit hogy keszitenek.  Ez valoszinu inkabb csak a turistaknak szolt, de ennek ellenere erdekes volt, es elvezheto. Volt ahol ekszereket keszitettek, es meg az ezustot is ott nyertek ki valami ercbol, majd kezzel kalapaltak beloluk ekszert. Lattuk hogy hogy csinaljak a szivart, mashol meg azt hogy hogy szovik a salakat. Egy mas helyen valami novenybol papir szeru cuccot csinaltak, amibol meg ilyen diszes esernyot. Mindenhol elmagyaraztak mindent tok kedvesen es ingyen, es mikor mondtuk, hogy semmit nem akarunk venni, akkor mondtak, hogy semmi gond, de meg igyunk egy teat ha szeretnenk.

A tavon sok helyi halaszik kis csonakbol, de ami a legdurvabb volt, hogy a helyiek tobbsege labbal evez.

A nap fenypontja igazabol Evi szuletesnapja volt, aminek tiszteletere megittunk egy-egy pohar Mianmari bort, ami meglepoen finom volt. Mondjuk lehet, hogy csak azert, mert a szolot Del-Afrikabol importaljak.