Flores szigetetol nyugatra talalhato a Komodoi Nemzeti Park, ahol a hires komodoi varanusz lakik. A nemzeti park sok szigetbol all, ezek kozul Rinca es Komodo a legnagyobbak. Csoportos turaval, ami olcso lenne, nem lehet eljutni ezekre a szigetekre. Ha az ember latni akarja a sarkanyokat, akkor az egyetlen modja az, hogy berel egesz napra egy hajot kapitannyal, szoval mi is ezt tettuk. Komodo szigete negy oranyira van innen hajoval es tobb helyen is hallottuk, hogy Rinca-n nagyobb az esely latni ezeket a nagy gyikokat, szoval Rinca-ra mellett dontottunk, ami csak ket oranyi utra volt. A hajo egesz napra a mienk volt, szoval meg mas is belefert a programba, nem csak ezek a dogok. Reggel hatkor keltunk es fel hetkor mar uton is voltunk a kis hajoval es a ket fos legenyseggel, akik kizarolag egy szot tudtak angolul, annyit hogy "yes". Barmit kerdeztunk, de tenyleg barmit, a valasz egy hatarozott "yes" volt. Ket ora pofoges utan ertunk oda Rinca-ra. Bementunk egy obolbe, majd onnan nyilt egy masik, szinte csatorna-szeru masik obol es annak vegen volt a molo. Ahogy kikotottunk, rogton odajott hozzank valaki egy hosszu bottal a kezeben es kozolte, hogy o lesz a vezetonk a szigeten. Emberunket Adi-nak hivtak es nagyon kedves volt, lelkesen magyarazott a szigetrol es az itt elo allatokrol.
Gyerek sarkany.
Elso utunk a jegyirodaba vezetett, ahol mindefele jegyet kellett venni 2-3-5 dollarert. Vettunk belepot, fizettunk nemzeti park illeteket, kamerahasznalit dijat, stb.. Ezutan Adi egy terkep mellett elmagyarazta, hogy mirol is fog szolni a tura. A lenyeg az volt, hogy ez nem egy allatkert, itt az allatok teljesen szabadon elnek es mi egy-ket orat fogunk setalni az erdoben es ha szerencsenk van latunk sarkanygyikot.
Elindult felenk, szoval inkabb gyorsan visszafordultunk.
Ezek a komodoi varanuszok fura szerzetek. Harom meteresre is megnonek es egyaltalan nem felnek az embertol, sot, sokszor ra is tamadnak az emberre. Tobbszor fordult mar elo, hogy megharaptak vagy megoltek valakit. Mivel hullok, tobbnyire csak fekszenek a napon es erot gyujtenek, es neha hirtelen tamadnak. Rovid tavon gyorsabbak mint az ember es uszni is nagyon jol tudnak. A kedves vezetonk viszont megnyugtatott, hogy nem kell felnunk, mert majd o megved minket a kezeben levo bottal. Nem igazan nyugodtunk meg.
A vezetonk, Adi. Ezzel a bottal vedett meg minket a sarkanyoktol.
Mar a bejarat kozeleben lattunk ket nagyobb peldanyt. Az egyik eppen setalt valamerre, a masik meg az ut kozepen fekudt. Mind a kettot megneztuk tisztes tavolbol, majd tovabbmentunk. Ahogy setaltunk az osvenyen, eszrevettunk egy kisebb peldanyt, mint kiderult kb egy eves volt. Majd egy meter hosszu volt es komotosan setalt elottunk egy par percig, mielott bement a bozotosba. A parzas utan a nosteny tojasokat rak es a kicsik kilenc honap utan kelnek ki. Az anya nem nagyon torodik a kicsikkel, maximum megeszi oket. A kicsik egy ideig a fakon elnek, mert ott a nagyobb tarsaiktol biztonsagban vannak. Egy fejlett peldany egyszer eszik kb havonta, de akkor 30-40 kilot is meg bir enni.
Fura rak fajta a tengerparton. Csak az egyik olloja no nagyra.
Ahogy setaltunk tovabb az erdoben, ujbol lattunk egy jo nagy peldanyt, ami az uton fekudt. Amikor husz meterre ertunk hozza, elkezdett felenk jonni.. Egy kicsit vartunk, egy kicsit hatraltunk, de csak tovabbra is jott. Ekkor azt mondta a vezetunk, hogy legjobb lesz ha megfordulunk. Szoval nem vartuk meg meg odaer hozzank, hanem visszafordultunk.
Az egesz tura eleg erdekes volt es cseppet izgalmas. Ezek a dogok ott rejtozhetnek barmelyik bokor mogott csak arra varva, hogy jon valaki akit megehetnek. Egy kicsit olyan volt mintha a Jurrasic Parkba csoppentunk volna. Ahogy kisert vissza minket a vezetonk a hajohoz, mar cseppet lankadt a figyelme es nem vett eszre egy ut mellett gubbaszto jo nagy gyikot. En szoltam neki, hogy bocsi, de ott van egy. Ekkor latszott rajta hogy megijedt, nekunk mondta, hogy kicsit menjunk hatrebb, majd a botjaval kozelitett az allathoz, ami arrebb kullogott.
Az alomszep tengerpart..
Trigger fish.
Hazafele uton ketszer is megalltunk furdeni es snorkelezni. Az egyik sziget, ami kb ketszaz meter atmeroju volt es csak mi voltunk rajta, nagyon durvan nezett ki. Ilyen szep helyen szinte meg soha nem voltunk. Gyonyoru feher homok, par palmafa, a vizben meg olyan korallok es halak, amilyeneket meg rendes buvarkodas kozben is ritkan lat az ember. Itt elidoztunk egy par orat, majd indultunk vissza Labuanbajo-ba. Jo kis nap volt es szerencsere nem lettunk a sarkanynak reggelire kaja..
Miutan Alorrol egy 25 oras hajout utan elertunk Flores szigetenek legkeletibb csucskere, Larantuka-ba, utana csak annyi volt a dolgunk, hogy onnan eljussunk a sziget nyugati csucskere. Ez igy viszonylag egyszerun hagzik, a valosagban azonban embertprobalo feladatnak bizonyult. Flores szigete korulbelul 400 km hosszu, am hogy az ut, ami vegig megy rajra hosszaban, olyan 700 km lehet. Biztos mindenki ment mar olyan hegyi utakon, ami olyan meredek volt, meg olyan eles kanyarok voltak, hogy sokszor egyesbe kellett visszavaltani es olyan szuk volt az ut, hogy a kanyarokban nem fert el ket auto egymas mellett es vissza kellett tolatni. A Floresen keresztulmenu ut 700 km-ebol korulbelul 500 km ilyen. 1. nap - Larantuka - Waiterang ( 3.5 ora )
Ezt a szakaszt, mivel kozvetlenul a hajout utan volt, eleg nehezen viseltuk. Faradtak voltunk es nyugosek, es mar nagyon vartuk, hogy mindegy hogy hova, de valahova odaerjunk. Itt tudatosult bennunk, hogy a szigeten nincs tomegkozlekedes. Nincsenek buszok amiknek menetrendje lenne, hanem csak ugy jarnak agyonzsufolt kisbuszok egyik varosbol a masikba, amiket le lehet inteni. Legkondi nincs es mindenki dohanyzik.
2. nap - Piheno Waiterangban
A szallasunk nagyon minimal volt szo szerint a semmi kozepen. Egy fahaz a tengerparton, a tengertol ot meterre. Ket ejszakat aludtunk itt, probaltuk kipihenni az elozo ket nap faradalmait. 20 percet gyalogoltunk a szomszedos szallasig, ahol volt mobilnetes internet, hogy tudjunk uzenni otthonra, hogy megvagyunk. 47 perc alatt sikerult elkuldenunk ket darab egysoros mailt.
3. nap - Waitarang - Moni ( 7 ora )
Elozo nap megbeszeltuk egy helyi arccal, hogy elvisz minket turazni, indulas reggel 6-kor. Szoval felkeltunk hajnalban, de az emberunk nem jott el, mert allitolag elozo este ugy berugott, hogy nem birt felkelni. Ekkor dontottunk ugy, hogy ha mar fent vagyunk, akkor utnak indulunk tovabb. Gyors osszepakolas utan kialltunk az utszelere es fel is vett minket egy bemo (az a zsufolt mikrobusz), amivel eljutottunk Maumere szeleig. Ott atszalltunk egy masik bemo-ra, amivel el akartunk menni valami bemo allomasig, de kirakott minket feluton, ahol mondta valaki hogy elvisz miket kocsival Moni-ba. Egy orat furikaztunk meg a varosaban, felszedtunk meg par embert, mire vegre elindultunk. Nem orultunk nagyon, mikor negyed ora ut utan visszafordultunk megvalakiert. Harom sor ules volt az autoban. Hatul az egyik lany hanyt, kozepen ultunk mi, a sofor bantoan torzan es hangosan hallgatta az mp3 gyujtemenyet es rajtunk es a hanyo lanyon kivul mindenki dohanyzott. Az egyetlen vicces pillanat az volt, mikor eszrevettuk, hogy az egyik szamban magyarul enekelnek. Masfel hete ugy utaztunk Indoneziaban, hogy kozben meg feher embert se lattunk es egyszercsak egy magyar szam szolt a kocsiban. Mint kesobb kiderult a "Dred and Doris" formacio "Senki sem banthat" cimu szamat hallottuk. Probaltuk megkerdezni toluk hogy honnan van meg nekik ez a szam, de mivel egy szot sem beszeltek angolul, ezert ezt nem tudtuk meg.
Moni-ban borzaszto szallasunk volt. A szoba budos volt, nem volt viz, nem lehetett lehuzni a wc-t, stb. Ekkor merult fel bennunk, hogy lehet hogy hanyagolni kene ezt a szigetet es elrepulni a kovetkezo uticelunkhoz. Indonezianak ezen a reszen nem az az internet van, mint otthon. Kizarolag mobilnet van, es szinte csak arra jo, hogy az ember felidegesitse magat. Ha valakinek van par szabad oraja es vegtelen turelme, akkor el tud kuldeni egy mailt, de egy weboldalt megnezni szinte eselytelen. Moniban meg ilyen net se volt. Ott voltunk egy varosban a hegyebken es szinte lehetetlennek tunt megnezni hogy a ket oranyira levo masik varosbol mikor indulnak repulok. Ekkor bekapcsoltam a telefonomat es kuldtem egy sms-t egy kedves ismerosunknek, hogy ugyan nezze mar meg, hogy mikor indulnak Ende-bol repulok. Vartunk egy orat, semmi valasz, igy foglaltunk masnapra szuper buszt Bajawa-ba. A foglalas ugy zajlott, hogy a szallasado nenink ismert valakit, akinek egy ismerose olyan busszal ment Maumerebol Bajawa-ba, amire nem engednek fel tobb embert, mint ahany ules van. Kicsit dragabb volt mint a normal busz, de foglaltak nekunk ra ket helyet.
Kelimuti
Kelimutu
4. nap - Moni - Bajawa (7 ora)
4:00-kor csorgott az ora hajnalban. Indultunk megnezni a Kelimutu vulkant, ami Moni-tol nem messze van. Azert a korai idopont, mert napfelkelte utan egy-ket oraval altalaban felhobe borul a csucs es utana semmit nem latni. Egy darabig kocsival vittek fel, majd fel orat gyalogoltunk es mar fent is voltunk. A vulkan mar egy ideje nem mukodik, tobb kratere is van es mindegyikben all a viz.. Ahogy jott fel a nap, eleg jol nezett ki az egesz. Ekkor ugy gondoltunk, hogy ezert erdemes volt ennyit utaznunk.
Kilenckor szedett fel miket a busz, nagy meglepetesre nem lehetett rajta dohanyozni, szoval viszonylag kellemesen utaztunk, bar eleg faradtak voltunk a korai keles miatt. Ekkor kaptunk meg az sms-t az otthoni kedves ismerosunktol, 15 ora utan, hogy sorry, de facebook-on irta meg a repulo menetrendet. A buszon lehetetlen volt aludni, annyira kanyargott az ut, hogy vegig kapaszkodni kellett. A taj gyonyoru volt. Hatalmas hegyek, szakadekok, volgyek, folyok, tengerpartok.. Es minden olyan zold, mint sehol mashol.
Moni es Ende kozott. Az ut egy reszet elvitte a viz.
Fekete homokos tengerpart Ende-nel. Valahogy nem vonza a turistakat.
Ugy hataroztunk, Bajawa-ban megpihenunk. Megkerestuk a varos legjobb szallodajat es kivettuk a VIP lakosztalyt. Europai szemmel nezve kaptunk egy viszonylag nagyobb meretu lepukkant szallodai szobat. Este a szallodaban probaltak ranksozni mindenfele programot masnapra. Miutan mondtuk, hogy koszunjuk, de nem, elokerult valaki, aki azt mondta, hogy elvisz minket masnap olcson Labuanbajo-ba, a sziget legnyugatibb varosaba. Ilyen berelt autoval utazni extrem draga, nem a mi penztarcanknak valo, de az ember azt mondta, hogy volt egy fuvarja es uresen menne vissza, szoval a buszjegy aranak duplajaert elvisz. Szoval lottek a Bajawa-i pihenesnek, masnap utazunk tovabb. Este hetkor hulla faradtan estunk be az agyba es mar aludtunk is.
Kilatas a VIP szoba ablakabol, Bajawa.
5. nap - Bajawa - Labuanbajo (8.5 ora)
Kenyelmes ules, legkondi, halk zene.. Csak ugy elrepult az a majd kilenc ora a hegyi szerpentineken.. Delutan negykor megerkeztunk Labuanbajo mostmar valoban szuper szallodajaba.
700 km, 5 nap alatt. 26 ora utazas, kb 25 km/h atlagsebesseggel..
Elmentunk egy pizzeriaba es masfel heti rizs, zoldseg es hal utan benyomtunk egy pizzat es ittunk egy sort. Vissza a szallodaba, tiszta furdoszoba, meleg viz, zuhany, majd beestunk az agyba. Most egy par nap pihenes jon ...
Egy hosszabb egyenes utszakasz. Napok ota az elso..
Kepa-rol
Floresre indultunk, ami az egyik legnagyobb sziget a kornyeken, Alortol par
szaz kilometerre nyugat fele. Tobb opcio is volt, hogy hogy tudunk atjutni oda,
de az egyik se volt az igazi. Mehettunk volna repulovel, ket atszallassal, vagy
rendes nagy utasszallito hajoval, amire viszont ket hetet kellett volna
varnunk. Naponta jart hajo Alorrol a szomszedos szigetre, viszont onnan meg
masik harom szigeten kellett volna atjutnunk, ami eleg bizonytalan volt. Vegul
a hetente egyszer kozlekedo kompot valasztottuk, ami elvileg 20 ora alatt er at
Flores legkeletibb csucskere. Emiatt a tervezett 5-6 nap helyett, harom nap
utan indultunk tovabb Keparol, mert nem akartunk meg egy hetet varni. Azert a
komppal viszonylag szerencsenk volt, mert miutan tiz honapig rossz volt, par
hete allt ujra uzembe.
Reggel 1/2
6-kor keltunk, es hatkor vittek at minket Kepa-rol a nagyobb szigetre (Alorra),
ahonnan a komp indult. 4-en voltunk a kis motoros csonakban, egy holland par is
epp aznap reggel indult tovabb. Az ut nem volt tobb mint otszaz meter, de az
aramlat viszonylag eros volt a ket sziget kozott. Feluton jartunk, amikor
leallt a motor es a helyi ember a fejet csovalva mutogatott a benzin tankra.
Eloszedett egy bena evezot valahonnan, de nem igazan haladtunk az aramlat
miatt. Ekkor en is, meg a holland srac is leszedtuk azt a ket deszkat, amin
ultunk es azzal kezdtunk el evezni. Igy mar eleg volt a sebessegunk, tiz perc
utan partot ertunk.
Ezutan
alltunk az ut szelen es vartuk, hogy jojjon egy bemo, ami felszed minket. A
bemok ilyen kis lepattant mikrobuszok, amikben a ket oldalt ket sor ules van es
jarjak a kornyeket es felvesznek mindenkit, aki leinti oket. Ilyen felig taxi,
felig busz. Nemsoka jott is egy, fel is szalltunk ra. Ahogy kozeledtunk a
varoshoz, egyre tobben szalltak fel, egyre tobb lett a csomag is. A mi
hatizsakjainkat is feldobtak a tetore, minden rogzites nelkul, mondjuk volt egy
ember aki a busz oldalan az ajtoban logva nezte, hogy nem esik-e le valami. Egy
ora utan megerkeztunk a kikotobe, kifizettunk kb 60 Ft-nak megfelelo penzt
fejenkent es elkeztuk keresni a hajonkat a kikotoben. Indoneziaban, mint ahogy
mar lattuk a Surabayai repteren is, nem igazan beszelnek angolul az emberek. A
holland partol kaptunk par nyomtatott oldalnyi indonez nyelvlecket meg az uton,
hogy meg tudjunk tanulni par szot a boldogulashoz. Szoval a kikotoben tiz perc
alatt megtalaltuk a Larantuka-ba indulo kompunkat a “Ferry Larantuka” szavakat
szerencsere mindeki ertette. Megvettuk a jegyeket, vettunk az utra kajat, majd
felszalltunk.
Kepa Island. Itt laktunk harom napig.
Ha fordult a hajo, utana kellett forgatni a parabola antennat, hogy uvolthessen tovabb a tv.
A komp ket
szintes volt, alul par auto allt es egy halom helyi fekudt szivacsokon, fent
meg volt a szemelyzet resze elkulonitve es hatul kb nyolc sornyi ules, mi ott
telepedtunk le. Sok remtornetet hallottunk es olvastunk a telezsufolt indonez
kompokrol, de valamiert a mi kompunk szinte ures volt, alig volt rajta otven
ember. Alig egy oras kesessel el is indultunk. Delutan ertunk Beranusa-ba, ahol
paran leszalltak, paran meg fel es meg egy kis ozet is felhoztak a hajora es
kikotottek elol. Egesz nap nezelodtunk, mivel mindig a szarazfoldhoz kozel
voltunk, mindig volt valami latnivalo. Tobbszor lattunk delfineket is, akik ott
paradeztak a hajo mellett. Ahogy besotetedett, szereztunk mi is ket szivacsot,
es ledoltunk aludni. Annak ellenere hogy a helyiek egesz ejjel maximum hangeron
hallgattak a tv-t, viszonylag jol aludtunk es sokat. Ejfel korul ertunk
Lewoleba-ba, ahol reggel otig allt a hajo.
Delfin..
Felszallo utasok Baranusa-ban, meg egy ozgida..
"Nezd, ekkora ho van Magyarorszagon. Ez a Jani facebook oldala, epp a kocsijat assak ki a ho a alol." "Na ne má..."
A hajon mi
voltunk csak ketten feherek, mindenki mas helyi volt. Igazabol amiota
elindultunk Kuala Lumpurbol a szallasokon kivul, ahol laktunk soha nem
talalkoztunk feherekkel. Indonezianak ezt a reszet nem nagyon latogatjak
turistak, cseppet sem hasonlit mondjuk Bali-ra. A hajon mindenki nagyon kedves
volt, igaz hogy szinte folyamatosan bamultak, foleg Evit. Aki tudott par szot
angolul, az mind odajott beszelgetni, mutattam nekik kepeket, hogy mekkora ho
van Magyarorszagon, amin nagyon szornyulkodtek. Egyszer odajott valaki,
valoszinuleg ott dolgozott a hajon, hogy szeretnenek minket lefenykepezni. Ezen
felbatorodva jottek a tobbiek is, keszultek a kepek egymas utan, amiken mi
voltunk, meg egy-egy helyi. Voltak akik nem mertek odajonni, azok kesobb
csinaltak lopva rolunk egy kepet a mobiljukkal. Szoval, mire megerkeztunk,
mindenkinek a hajon volt mar kepe rolunk. Az uton szorgosan tanultam az indonez
szavakat. Mikor ezt latta valaki, odajott segiteni. Megmondta mit jelent par
olyan szo indonezul, amit kerdeztem tole es olyan lelkes volt, hogy tanitott
meg tovabbi szavakat is, amivel sokra nem mentem, mert nem tudta megmondani
hogy mit jelentenek angolul.
Almos kodos hajnal Lewoleba es Waiwerang kozott..
Kikotes Waiwerang-ban..
Reggel meg
egyszer kikotottunk Waiwerang-ban, majd reggel 10-re, 25 oras ut utan
megerkeztunk Larantuka-ba, Flores szigetere. Meg ki se kotott a hajo, a helyiek
ugraltak be a molo-rol, felkaptak a csomagjainak es mar szaladtak is vele.
Mikor utolertuk oket, mondogattak a varos nevet, amerre mi is tartottuk es
kozben tessekeltek be minket egy kisbuszba. A szorgos indonez szotanulas
eredmenyekent megkerdeztem oket indonezul, hogy mennyiert visznek oda, mikor
indulunk es mikor erunk oda. A kisbusz zsufolasig teltmire elindultunk, meg egy
tyuk is utazott velunk es persze hiaba ultek az emberek egymas hegyen-hatan,
sokan dohanyoztak bent a buszban is. Az ut harom ora hosszat tartott es a
legviccesebb az volt, mikor az egyik ember menet kozben felmaszott a busz
tetejere, hogy rendberakja a busz tetejen levo csomagokat.Elozo nap reggel 6-os indulas utan masnap
delutan 1/2 3-kor vegre megerkeztunk Waiterang-ra.
Kepa egy kis
sziget, amin igazabol semmi nincs egy csaladias kis szallason, par legelo
kecsken es a gyonyoru tengerparton kivul. A sziget eszaki felen egy kis
tengerparti fuves tisztason epitett fel egy francia hazaspar 6-8 fahazat tiz
evvel ezelott es azota is ok vezetik a helyet. A szigeten nincs se viz, se
villany es teljes a nyugalom. A dragabb hazak, amilyenben mi is laktunk, abban
kulonboznek az olcsobbaktol, hogy van oldaluk es nem csak tetejuk, valamint
furdoszoba is tartozik hozzajuk. A furdoszobaban termeszetesen nincs folyo viz,
hanem ket nagy hordo van, az egyikben tengerviz a wc leontesehez, a masikban
edesviz (ami kevesbe sos, de kicsit budos) a furdeshez. Mind a kettohoz
tartozik egy kis ibrik, amivel ki lehet merni a vize belole. A hordok felett
van egy-egy cso a falban, amiken keresztul a haz mogul fel lehet tolteni oket,
igy mindig maguktol megteltek a hordok, mielott kiuritettuk volna oket.
A mi
hazunkban volt egy akkumulator is, amit nappal napelem toltott, igy este egy
kis idore fel lehetett kapcsolni a lampat is. Konnektor nem volt, abbol
osszesen harom volt az etkezoben, amin fel lehetett tolteni a lemerult kamerat
es laptopot, kizarolag napkozben, amig sutott a nap.
Ebben laktunk...
A hazunk belulrol...
A furdoszobank..
Az olcsobb fahazaknak nincs oldaluk...
A szallas
araban, ami meglehetosen meltanyos volt, benne volt napi haromszori etkezes,
valamint kv, tea, viz, stb. Ebedre es vacsorara mindig hal volt, zoldseg es
rizs, de finoman es valtozatosan voltak elkeszitve, szoval nagyon jokat ettunk.
Reggelire neha fank volt, vagy palacsinta, esetleg sutemeny.
A szallason
nagyon csaladias volt a hangulat. Ha valaki elvett egy sort, csak egy strigulat
kellett huznia a konyhaban levo papirra. Az etkezesknel osszegyult az osszes
vendeg, volt mindig egy kis anekdotazas, meg akik jobban ismerik indoneziat,
segitettek pl nekunk is, hogy mit erdemes megnezni, meg hogyan lehet eljutni
ide meg oda..
Senki nem volt a parton, csak mi..
Szuper tiszta viz..
Szines korallok..
Altalaban
koran keltunk, 7-8 korul reggeliztunk. Napkozben olvastunk, snorkereltunk, vagy
epp csak ultunk a hazunk verandajan es neztuk a tengert. A szigeten szamos
gonyoru kis homokos tengerpart van, ha elsetaltunk az egyikre, soha nem volt
ott rajtunk kivul senki. A sziget korul gyonyoru korallok vannak, es olyan kristaly
tiszta a viz, hogy ilyet meg soha nem lattunk. Az egyetlen problema a nagyon
szeszelyes tenger volt, szoval nem mertunk messze beuszni a parttol. Neha a
semmibol tajtekzo hullamok vagy orvenyek tuntek elo, nehol meg olyan eros volt
az aramlat, hogy eselytelen lett volna kiuszni a partra, ha belekerulunk.
Naplemente
utan szinte teljes sotetsegbe borult a sziget. Gyonyoru csillagos volt az eg,
bar sajnos egy kicsit paras a levego ahhoz, hogy lehessen csillagokat
fenykepezni.
A lakotarsunk.. Eloszor a haloban lakott, majd atkoltozott a furdobe..
Szoval Kepa
maga a paradicsom, megerte a hosszu utazast. Ha meg azt is hozza vesszuk, hogy
mindig volt a jegen sor, meg coca-cola, amit a mellettunk levo nagyobb
szigetrol hoztak, igazabol semmi nem hianyzott innen.
Reggel
5:15-kor csorgott az ora a Kuala Lumpur-i szallodankban, 5:30-ra jott ertunk a
taxi, ami elvitt minket a palyaudvarra. Azert mentunk taxival, mert ilyen koran
meg nem jar a metro, es azert a palyaudvarra, mert onnan indulnak olcso buszok
a repterre. A repter eleg messze van a varostol, taxival eleg draga kimenni.
Idoben kint voltunk a repteren, meg ettunk egy reggelit a McDonald's-ban, majd a beszallas utan meg volt egy kis keveres, mert
nem talaltak egy utast, igy vagy fel orat ultunk meg a gepen, amig mindenkinek
megegyszer megneztek a beszallo-kartyajat, aztan elindultunk. Ket es fel oraval
kesobb megerkeztunk Surabaya-ba. Surabaya egy viszonylag nagy varos Java
szigeten, Indoneziaban. Az itteni repter is viszonylag nagy, sok a jarat, az
utasok tobbsege azonban csak atszall itt, mint ahogy mi is. Miutan
megerkeztunk, elinteztuk az indonez vizumot, illetve sok elinteznivalo nem volt
rajta azonkivul, hogy kifizettuk a fejenkent 25 dollart.
Az egyetlen informacioforras a belfoldi jaratokrol a Surabayai repteren
Boven volt
meg idonk a delutan indulo jaratunkig, gondoltuk megkerdezzuk a legitarsasag irodajaban,
hatha el tudunk menni egy hamarabbi geppel. Amikor a repteri informacional
rajottunk, hogy az ott levo negy ember kozul egy se beszel angolul, gondoltuk
az lesz a legegyszerubb, ha megmutatjuk a jegyunket. Erre nagy magyarazasba
kezdtek es azt mondogattak indonezul, hogy “Batava Air paulut”. Mikor par perc
utan rajottek, hogy nem ertjuk amit mondanak, akkor hoztak egy papirt, es
leirtak. Mikor lattak, hogy hiaba irnak le valamit indonezul, azt se ertjuk,
megneztek valahol hogy hogy is van ez angolul: “Batava Air closed”. Kesobb
megneztuk az interneten es az tortent hogy a legitarsasag masfel honappal
ezelott csodbe ment. Szoval, ott alltunk tanacstalanul a Surabaya-i repteren,
kezunkben egy Kupang-ra szolo Batava Air jeggyel. Az informacional nagyon
megkonnyebbultek hogy vegre megertettek velunk hogy mi a helyzet es rairtak egy
masik legitarsasag nevet a papirunkra. Megkedeztem, hogy ezek repulnek-e
Kupangra (marmint ramutattam a nevre, mondtam hogy Kupang es neztem kerdoen),
majd mondtak hogy igen. Erre en megkerdeztem, hogy mikor (marmint mutogattam
kerdoen az oramra), majd ok par perc vitatkozas es papirok nezegetese utan
szomoruan csovaltak a fejuket, hogy az a legitarsasag megse repul oda. Meg vagy
ot-tiz percig igy zajlott a beszelgetes, aminek az lett az eredmenye, hogy
megtudtuk, hogy egy ugynevezett “Lion Air” nevu legitarsasag repul oda csak
aznap, este 7-kor.
Lion Air
Otthon meg
napokat toltottunk azzal, hogy kivalasszuk, hogy melyik az az indonez
legitarsasag, ami viszonylag biztonsagos, ugyanis ezen a kornyeken eleg gyakran
potyognak le a gepek. Gondosan kivalasztottuk, hogy kivel fogunk repulni, most meg
itt alltunk egy akarmilyen repteren, es a neve alapjan probaltuk kitalalni,
hogy felszalljunk-e egy olyan
legitarsasag gepere, amirol semmit nem tudunk a neven kivul, vagy valtoztassuk
meg az osszes tervunket es induljunk el a szarazfoldon masmerre. A legitarsasag
irodajaban nem tudtak megmondani, hogy milyen geppel repulnek, de mutattak egy
naptarat, amin rajta volt egy ujnak tuno Boeing repulo, szoval megvettuk a
jegyet. Mivel ott sem tudtak nagyon angolul, ezert ez is ugy zajlott, hogy
mutattam hogy “ketto” es mondtam hogy “Kupang”.
Het orank
volt a Surabaya-i repteren, ami nem valami kellemes hely. A repter zsufolt,
lehet bent dohanyozni es a legtobb ember dohanyzik is. A terminalokon kivul
nagyon meleg volt, szoval vegul beultunk egy gyorsetterembe, es ott vartuk ki
az indulast. A Lion Air kellemes meglepetes volt, vadonatuj Boeing 737-900ER
geppel repultunk, semmivel se volt rosszabb, mint egy WizzAir jarat, csak az
volt a kulonbseg, hogy rajtunk kivul nem volt feher ember a gepen. Az ut vege kicsit razos volt egy vihar miatt,
de ½ 11-re epsegben megerkeztunk Kupang-ra, ami Nyugat-Timor legnagyobb varosa.
Nagyon vicces volt a futoszalag, amin a feladott csomagokat kaptuk meg. Nem
olyan volt, mint egy megszokott repteri futoszalag, amin mennek korbe a
csomagok. Olyan volt, mint egy regi, amit epitkezeseken hasznaltak. Kb 10 meter
hosszu es egyenes es a vegen leestek rola a csomagok a foldre.
Snack Bar a Kupang-i repteren.
Miutan
megvoltak a csomagok, beultunk egy taxiba, elmentunk a legkozelebbi szallodaba,
ami szinten kellemes megleptes volt. 30 dollarert olyan tip-top szobat kaptunk,
hogy csak neztunk. Mar ejfel volt, mikor hulla faradtan beestunk az agyba, de
nem aludhattunk sonkat, mert reggel 5-kor megint csorgott az ora, indulni
kellett tovabb. A Kupangi repter korulbelul akkora mint az esztergomi buszpalyaudvar es kb annyira
modern is. Itt mar gordulekenyen ment minden, siman becheckoltunk az Alor-i
jaratra. A terminalon ket beszallo kapu volt, de mind a ketto igazibol csak egy
ajto volt, ami betonra nyilt, ahol a repulok alltak. Meg volt egy orank az
indulasig es epp egy masik jaratra ment a beszallas, mikor odamentem
megkerdezni, hogy kimehetnek-e lefenykepezni a repuloket. Mondtak, persze,
menjek csak, de majd utana jojjek vissza..
"Mali Airport" epulete, Alor. Az epulet bal oldala az erkezes, a jobb oldala az indulas. A repter epuletetol balra mar javaban epitik az uj terminalt.
MA-60-as
tipusu legcsavaros repulo repult a Kupang – Alor utvonalon. Ez volt az a
jarat, amitol Evi mar azota rettegett, hogy honapokkal ezelott megvettuk ra a
jegyet. A Merpati legitarsagnak amugy sincs valami jo hire es a propelleres
gepek, amik ezek kozt a kis indonez szigetek kozott repulnek, neha le szoktak
esni. A Trans Nusa lett volna a masik legitarsasag, amivel mehettunk volna, de
nekik mar a nevuk se hangzik jol es raadasul megkisebb es megoregebb gepekkel
repulnek. Szoval a Merpati-ban is kellemesen csalodtunk, meg reggelit is
kaptunk a gepen. A leszallas nezett csak ki kisse veszelyesen, mert az alig egy
kilometer hosszu kifuto playa 5 meterre kezdodik a tengerparttol es ugy nezett
ki, mintha a vizre szallnank le. Az Alor-i repter epuletet nem is lehet mihez
hasonlitani. Egy otszor ot meteres szoban varakoztunk, ami maga volt az egesz
erkezesi oldal, amikor egy kocsin odatoltak a borondoket es elkeztek oket
lepakolni oket a foldre. Kozben az indonezek kiabaltak, hogy melyik borond az
ovek, szoval nem a tetejen levoket szedtek le, hanem alulrol banyasztak ki
azokat, amelyek tulajdonosa a leghangosabban kiabalt. Szoval beletelet egy kis
idobe, mire mi is megkaptuk a hatizsakjainkat.
Evi probalja felfogni, hogy valoban tulelte a repulest. Mali Airport, Alor, Indonesia.
A repterrol
taxival mentunk el Alor-Kecilre, ami kb egy oras ut volt. Onnan hajoval vittek
at minket Kepa szigetere, ami az indonez turank elso allomasa.
Ami Vietnamban Hoi An, Magyarorszagon Szentendre, az Malajziaban Melaka. A csinos kis varos ket oranyira van Kuala Lumpur-tol delre es a kinai negyed az, ahol a turistak tomorulnek. A sok kis szuk utca tele van boltokkal, ettermekkel, estenkent meg kirakodo vasar is van, ahol minden haszontalan dolgot lehet kapni. Mivel volt meg par napunk, mielott tovabballunk Malajziabol, lejottunk mi is ide hetvegere. A guesthouse, ahol lakunk kicsit pszihedelikusan nez ki. Este a folyoson neonfenyben vilagitanak a falak es kisebb lezer-show van. A szobankban nincs furdoszoba, viszont van egy PC, rendes 19 colos monitorral es gyors internettel..
A kornyezo orszagokbol atmenni Malajziaba olyan, mintha az ember Svajcba erkezne. Normalis varosok vannak, normalis hazakkal. Az utakon fel vannak festve a savok, az utak mellett szepen lenyirva a fu. Minden rendezett, a vonatok pontosak, nincs szemet az utcan. A Cameron Highland egy fensik Malajzia kozepen, olyan 1500-2000 meter magasan. Amikor megerkeztunk, duplan is Svajcban ereztuk magunkat. Amellett hogy minden szep rendezett volt, alig volt 20 fok, csopogott az eso es zold reteket meg hegyeket lattunk mindenfele.
Az eper
A fensik ket dologrol hires, az egyik az eper. Rengeteg eper-farm van a kornyeken, ahol foliasatrakban terem az eper. A legtobb ilyen helyen lehet kapni epret, minden letezo formaban. Van eper tejszinhabbal, eper turmix, eper fagyi, eperlekvaros palacsinta, eper puding, eper shake, stb.. stb... Ennel mar csak a souvenir-shop-ban van nagyobb kinalat, ahol az epres kulcstartotol kezdve az epertean keresztul az eper mintas esernyoig mindent lehet kapni. Van eper alaku taska es eper alaku fullhallgato is.
Epres finomsagok..
A tea
A fennsik masik hiressege a tea. Hatalmas tea ultetvenyek vannak, ameddig csak a szem ellat. Sajnos aznap mikor meg akartuk volna nezni, esett az eso, igy az kimaradt, csak az ut mellol lattuk a sok teat.
Tea ultetveny az ut mellett..
Kirandulas
A fensik legnagyobb telepulese Tanah Rata. Innen rengeteg kirandulo utvonal vezet mindenhova a fensikon. Mi csak egy rovidet turaztunk a szomszedos faluig. Az utvonal a dzsungelen keresztul vezetett egy patak mellett. Utkozben megalltunk egy epres helyen es ettunk par epres finomsagot.
Penang egy malaj sziget, de ha az ember korbenez, akkor inkabb azt hiheti, hogy kinaban van. A 1.5 millio lakos tobb mint fele kinai, ennek ellenere Penang eleg jo hely. Itt megvannak pont azok a dolgok, amik hianyoztak Kinabol. Mindenki jol beszel angolul, szuper finom kinai kajat lehet kapni es nincs oriasi zsufoltsag sem. Kinaban azt hianyoltunk, hogy nincs meg a kozeput, ha az ember enni szeretne valamit. Vagy olyan kajat kotyvasztottak, aminek mar a szaga elrettentett minket attol hogy megkostoljuk, vagy meregdraga elegans kajaldakat talaltunk. Penangon megvan a kozeput, korrekt aron szuper finom kinai kajat lehet enni.
Harom napot voltunk itt, de azonkivul hogy neha seltaltunk egy rovidet a varosban, foleg az eves korul forogtak a dolgok. Az elso este meg G. is velunk volt, aki szinten egyetertett abban, hogy mennyire jokat lehet enni itt itt. Miutan megevett harom adag kajat vacsorara, kicsivel kesobb ujra el kellett vele menni vacsorazni.
Keszul a vacsora..
Kesz a vacsora. Finom kinai kaja..
Penangon van egy csomo latnivalo is, meg csomo mindent lehet csinalni. Mi nem nagyon neztunk meg semmit es nem is csinaltunk sokmindent. De ha valaki kivancsi arra, hogy milyen Kina, szerintunk inkabb Penang-ra menjen el, mint Kinaba.