Baganbol a reggeli busszal indultunk Kalaw-ba. A buszon normalis homersekletre volt allitva a legkondi es nem uvoltott a tv sem, de nagyon ennek se tudtunk orulni, mert a mogottunk ulo gyerek vegig hanyta az utat. Az ut elso fele szokasos rosszminosegu utakon vitt, majd feluttol mar emelkedokon mentunk felfe. Az utolso 30 km-t ket es fel ora alatt tettuk meg a borzasztoan kanyargos hegyi szerpentineken. A mogottunk ulo gyerek ettol csak meg jobban hanyt.
Keso delutan erkeztunk meg, es rogton megcsapott minket a hideg. Kellemes 22 fok volt, amin annyra meglepodtunk, hogy Evi azonnal fevette a farmerjet es egy kapucnis pulcsit, nekem meg elkezdett fajni a torkom.
Ha egy kicsit is jobban utannaolvastunk volna a Mianmari utikonyvunkben, amit egy baratunk nyomott a kezunkbe meg az indulasunk elott anelkul, hogy erre megkertuk volna, de amiert egy sorre biztos meghivjuk, ha legkozelebb talalkozunk vele, - mert anelkul a konyv nelkul meg nehezebben boldogulnank itt, ha boldogulnank egyaltan - szoval ha egy kicsit jobban utanaolvastunk volna, akkor tudtuk volna hogy Kalow a hegyekben van, 1340 meterre a tengerszint felett.
Masnapra Evi is visszavette a rovidnadragjat, es nekem is elmult a torokfajasom, mert napozben azert volt 26-27 fok es szepen sutott a nap, viszont meglepve tapasztaltuk, hogy egy aranyos kis hegyi varoskaban vagyunk, ahol nyoma sincs (na jo, azert valami kicsike nyoma azert megis) az eddig latott kosznak, mocsoknak es kaosznak.
A fent emlitett utikonyvbol megtudtuk, hogy a legtobb turista azert jon ide, hogy harom nap alatt elturazzon innen az Inle Lake-hez. Ezen fellelkesulve (egyikunk jobban, masikunk kevesbe) el is indultunk hogy szerezzunk egy guide-ot a turara. Keves ennyire kaotikus dolgott lattunk az eddigiekben, mint ahogy a Kalow-iak ezeket a turakat szervezik. Oldalakat irhatnek rola, de a lenyeg az, hogy ket nap alatt keptelenek voltunk elintezni, hogy akarmilyen modon is eljussunk Inle Lake-hez valami tura kereteben.
Tanacstalanul es kicsit letorve alltunk a szallasunk elott, mikor is egy helyi odajott hozzank, hogy mi a baj.. (tenyleg eleg tanacstalanul allhattunk ott, hogy csak ugy megszolitott miket..) Majd elmondta, hogy o egy turavezeto, es holnap van egy szabad napja, es elvisz minket egy egynapos turara..
A tura 19 km volt, es nagyon elveztuk. A taj szep volt, erdokon, tea ultetvenyeken es naracsligeteken keresztul setaltunk. Voltunk kis hegyi falvakban, lattuk hogy hogy elnek es dolgoznak a helyiek. Lattuk, ahogy szedik a teat es ahogy szaritjak.A guide-unkat Alex-nek hivtak, jol beszelt angolul, es sokat megtudtunk tole az Mianmarrol. Jo volt egy helyivel dumalni, es erdekes volt hallani arrol, hogy ok hogy latjak a vilagot.
Ebedre egy menedekhazban alltunk meg, egy olyanban, ahol a haromnapos turan az emberek alszanak. Mikor lattunk az ottani nomad korulmenyeket, akkor mar egy kicsit orultunk, hogy nem sikerult a harom napos turara jelentkezni. Viszont ittunk igazi zold teat, amit a kertbol szureteltek. Csak a tea legjobb reszet szedik le, a friss leveleket es zsenge hajtasokat. Nem vagyunk egy nagy tea ivok, de ez tenyleg finom volt.
Este hulla faradtan estunk be az agyba, masnap meg jo kis izomlazzal ultunk a reggeli mellett es kortyolgattuk forro kavet, es halat adtunk az egieknek, hogy nem kell meg ket napot turaznunk.
A turan egyebkent lattunk egy skorpiot, es egy kigyot is.
