Eddig ket olyan dolog volt ebben az orszagban, ami olyan
volt, mint amit otthon megszoktunk. Az elso a palackozott asvanyviz, a masik a
tavolsagi legkondicionalt buszok. Szoval a busz makulatlan volt. Volt legkondi,
amit a helyiek, hogy a kedvunkbe jarjanak, vegig a maximumon jarattak, szoval
pulcsiban, zokniban kuporogtunk vegig az uton. Volt tv es dvd lejatszo, amin
egy helyi filmet vetitettek, es hogy biztos mindenki jol hallja, maximalis
hangeron.
A helyi filmeket keptelenseg leirni, hogy milyenek. Mikor a
film elkezdodott, percekig neman bamultuk a tv-t, es egyszeruen nem hittuk el
hogy mit latunk. A filmek kb olyan szinvonaluak, mint mikor altalanos iskolaban
az egyik osztaly szinadrabbal keszult, es azt par het gyakorlas utan eloadta a
szuloknek. Maga a felvetel olyan, mintha
valaki egy kis kompakt kameravel keszitette volna. Neha, ha mozog a kamera,
masodpercekbe kerul meg a fokusz visszall
normalisra.
A filmek temaja olyan gyermeteg, hogy magyarorszagon maximum
egy ovodas gyerek tudna megnezni, es az osszes jelenetben mindenki ordit. Nem
agresziven, inkabb csak kedvesen, de torka szakadtabol ordit. Az egyik film
arrol szolt, hogy valaki egy trombitaval az emberek fulebe trombitalt, es ezert
azok abbahagytak az egymassal ordibalast, es elkezdtek a trombitassal orditani.
Az utunk a Yangon – Mandalay autopalyan vezetett, ami a
tobbi uthoz kepest egyaltalan nem katyus, viszont olyan hullamos, hogy az ut
nagyreszet kapaszkodassal toltottunk.Kilenc ora buszozas utan megerkeztunk egy olyan
buszpalyaudvarra, ami meg sokkal borzasztobb volt elozonel is. Meg tobb szemet,
valahol por, valahol sar, es olyan jarmuvek, amikrol el se hinne az ember, hogy
kepesek meg elindulni.
Mandalay-ban varost neztunk, felmasztunk egy hegyre, ahonnan
megneztuk a kilatast, talatunk egy jo kavezot, ittunk finom kv-t.
Osszessegeben Mianmar-t meg mindig nem tudjuk hova tenni.
Annyira lepukkant, hogy ilyet meg soha nem lattunk, de annyira kedvesek az
emberek, hogy meg ilyet se lattunk soha. Sok helyen olvastunk, hogy a mianmari
konyha eleg pocsek, ennek ellenere sikerult mar finomat ennunk helyi
etteremben. (marmint mikor epp talaltunk olyat, ami nem volt annyira lepukkanva,
hogy egyaltalan be merjunk menni..)
Tobben irtak aggodva, hogy biztonsagos-e mianmar. Mindenkit
szeretnenk megnyutatni, hogy az orszag szuper biztonsagos, annak ellenere hogy
minden durvan lelakott. A legnagyobb veszely talan az, hogy megfagyunk egy
tavolsagi buszon.
Minamarban kozel sem annyira egyszeru utazni mint az eddigi
orszagokban ahol jartunk. A szallasok dragak,
nagyon nehez helyet talalni. Az interneten nem is lehet szallast keresni,
kenytelenek vagyunk az utikonyvbol vakon valasztani, es telefonon szobat
foglalni.
Osszessegeben jol erezzuk azert magunkat, naprol napra egyre
jobban megszokjuk a korulmenyeket, es egyre jobban elvezzuk az ittletet.
