Vege...

Szamok...

231 napot nyaraltunk osszesen
14 orszagban jartunk
5 alkalommal voltunk Thaifoldon, 3-szor Malajziaban es 2-szer a Fulop Szigeteken
44 napot voltunk osszesen Taifoldon (ott toltottuk a legtobb idot)
2-2 napot voltunk Macao-ban illetve Singapure-ban (ezekben az orszagokban voltunk a legrovidebb ideig)
9 ejszaka volt, hogy nem volt szallasunk (4-et aludtunk repulon/repteren, 3-at vonaton, 1-et buszon es 1-et hajon)
28 napot toltottunk a deli felteken
25-szor repultunk osszesen (ezen en is meglepodtem, most hogy igy osszeszamoltam)
7-en voltak nalunk latogatoban, volt aki 2-szer is
81 blogbejegyzes volt osszesen

95 dollart terveztunk kolteni atlagosan egy napon
96.51 dollart koltottunk atlagosan egy napon

Talan...

Talan egy kicsit sokat repultunk. Egyreszt azert, mert igy tudtuk megoldani, hogy talalkozzunk azokkal akik jottek hozzank latogatoba, masreszt meg repulni sokkal kenyelmesebb es neha kicsit olcsobb is mint buszozni, meg vonatozni..

Talan kicsit sokszor voltunk Thaifoldon, meg Malaysiaban. Ezt nem nagyon lehetett elkerulni, mert annyira ez a ket orszag a kozpont, hogy minden ut rajtuk keresztuk vezet, foleg a repuloutak.

Talan neha tulzottan rohantunk, neha meg tul sokat voltunk egy helyen. Ez sokszor dilemma volt, hogy rohanjunk mengnezni minel tobb helyet, vagy inkabb nezzunk meg kevesebbet, de tuzetesebben. Nem jottunk ra, hogy melyik a jobb, szoval leginkabb azt csinaltunk, amihez epp kedvunk volt.

Talan kicsit sokat koltottunk. Meg lehetett volna csinalni sokkal kevesebb penzbol az egesz turat, dehat mindenkinel meg van az a komfort aminel meg jol erzi magat. Igyekeztunk nem sokat kolteni, de vegig a mi komfort szintunk folott maradni. Azert parszor becsuszott egy-egy durva szallas, vagy vegtelennek tuno borzalmas buszut, de ennyi belefert. Meg mikor eleg volt mar a sok utcai kajabol, azert beultunk egy jo etterembe, vagy epp egy Guinness-re egy meno Kuala Lumpuri pub-ba.

Talan kicsit tul sokaig voltunk tavol, talan maradhattunk volna meg egy kicsit.. Neha igy ereztuk, neha ugy. Igazabol meg igy utolag sem tudjuk.

Ami biztos..

.. az az, hogy jol ereztuk magunkat. De tenyleg. Azt csinaltuk amihez kedvunk volt. Nem nagyon unatkoztunk. A csalad meg a baratok hianyoztak, foleg Karacsony kornyeken, de az sokat segitett, hogy jottek ki hozzank baratok, meg csaladtagok is..

Vege..

Mivel vege az utnak, vege a blognak is. Ha megegyszer utnak indulunk, akkor majd szolunk. Koszi a figyelmet, szevasztok.. :)

Pokhara - Budapest

Annapurna

Kathmandu-bol naponta korulbelul otven busz indul Pokhara-ba. Az egyetlen szepseghibaja a dolognak, hogy mind az otven reggel hetkor . Szoval sok valasztasunk nem volt, a reggel hetes busszal indultunk el. Az ut nyolc oras volt, semmi izgalmas nem tortent, de eleg szep helyeken vitt az ut. Pokharaban harom napunk volt, de semmi kulonoset nem csinaltunk. El akartunk menni kirandulni, de annyira paras volt az ido, hogy amugy se lattunk volna semmit, szoval nem mentunk. Egyik reggel viszont egy orara kitisztult az ido, igy a szallodai szobank ablakabol lattuk a 7000-8000 meteres hofodte csucsokat. Pokhara sokkal kellemesebb es szellosebb hely mint Kathmandu. Van jarda, nem akarnak folyoton elutni az autok, lehet setalgatni. Van egy to is a varos kozepen, de sajnos a topart nincs kiepitve.

Kathmandu-ba az elozohoz hasonlo nyolc oras buszuttal jutottunk vissza, majd masnap este mentunk is ki a repterre.. Kathmandu - Doha, majd par ora varakozas utan Doha - Budapest..

Es a 231-edik napon megerkeztunk haza.

Par kep Nepalbol

https://picasaweb.google.com/jojart/Nepal2013?authuser=0&feat=directlink

Par kep Malaysia - Thaifold

https://picasaweb.google.com/jojart/ThailandMalaysia2013?authuser=0&feat=directlink

Par kep a Fulop Szigetekrol

https://picasaweb.google.com/jojart/Philippines2013?authuser=0&feat=directlink

Par kep Sri Lankarol

https://picasaweb.google.com/jojart/SriLanka2013?authuser=0&feat=directlink

Par kep Indoneziabol

https://picasaweb.google.com/jojart/Indonesia2013?authuser=0&feat=directlink

Indonezia

Nehez leirni hogy milyen is Indonezia. Leginkabb talan valtozatos. A sok sziget viszonylag elszigetelt egymastol, peldaul Bali nem igen hasonlit Alorra, mintha ket teljesen mas orszag lenne. Mas a vallas, masmilyenek az emberek.

Indonezia nagy
Indonezia 17.508 szigetbol all, amibol kb 6.000 lakott. Az orszag lakossaga 238 millio fo, igy Indonezia a vilag negyedik legnepesebb orszaga. A legtobben Java szigeten laknak, ami a vilag legnepesebb szigete.

Sok a vulkan
Indoneziaban 127 aktiv vulkan van, bar ez a szam allandoan valtozik. Van olyan vulkan, ami 400 evig nem volt aktiv, majd 2010-ben kitort.

A Rinjani vulkan felulrol.

Mindenki vallasos
Indoneziaban kotelezo az egyisten hit. Minden indoneznak az allam altal meghatarozott hat vallas kozul kell valasztania egyet, amit beirnak a szemelyi igazolvanyba is. A lehetosegek: Iszlam, Katolikus, Protestans, Hindu, Buddhista, Konfucianista. Ennek rendelkezesnek az volt a celja, hogy megszunjenek a torzsi vallasok es az orszag egyseges legyen. Az ateizmus tiltott es az istenkaromlas buncselekmeny. Altalaban egy szigeten mindenki azonos vallasu. Flores peldaul kereszteny, Sumbawa muzulman, Bali meg Hindu. A vallasossag meno dolog es sokkal jobban a minnapok resze, mint Europaban. A muszlim helyeken imaszonyeggel setalo emberek tomeget lehet latni, a kereszteny reszeken templomokat epitenek, a fiatalok Jezus-os poloban jarnak, a boltokban ettermekben Szuz Marias kepek vannak a falon.

A vilag legnagyobb Muzulman orszaga
A lakossag majdnem 90%-a Muzulman, igy Indonezia a vilag lagnagyobb Muzulman orszaga.

Olcso
Egy liter benzin 105 Ft-ba kerul. A turistak altal nem igen latogatott teruleteken a busz es a hajojegy arak is minimalisak. Bali azert mar kicsit dragabb, viszont ott olcson lehet markas ruhakat venni, 5000 Ft egy Converse cipo.

Egy sziget a sokezerbol: Kepa

Nem beszelnek angolul
Balin es Lombokon mindenki beszel, attol keletre szinte senki. Olyannyira, hogy nagyon nehez anelkul boldogulni, hogy az ember meg ne tanulna par szot indonezul.

Az emberek kedvesek
Talan eddig sehol nem talalkoztunk meg ennyire kedves emberekkel. Azt mar eddig is megszoktuk, hogy a szallodakban, ettermekben mindenki kedves, de talan itt voltak a legkedvesebbek azok a helyiek, akikkel csak ugy az utcan, buszon, hajon talalkoztunk. Erdeklodtek hogy honnan jottunk, meseltek magukrol es sokan megkertek, hogy had csinaljanak rolunk egy fenykepet. Mindezt persze Indonezul, illetve mutogatva.

Utazni nehez
Egy honaput utaztunk Indoneziaban. Alor szigetetol Bali-ra. Az utazas faraszto, korulmenyes es kaotikus. Nincsenek buszok, hanem helyette ugynevezett Bemo-k vannak, amik lepukkant agyonzsufolt szinesre festett kisbuszok. Menetrend az nincs, azt hogy melyik Bemo hova megy onnan lehet megtudni, hogy a "kalauz" kint all az ajtoban es ordit.. A bemok agyon vannak zsufolva, van akik a teton utaznak es persze padlo gazzal, csikorgo kerekekkel mennek a hegyi szerpentineken. Nincs olyan se, hogy az ember elmegy a hajoallomasra, es megkerdezi az informacional hogy holnap megy-e hajo es hogy mikor. Informacio nincs, helyette van egy halom ember, aki mind segiteni akar es mind mast mond.

Bemo

Repulni (nem) biztonsagos
Ugy tartjak, hogy Indonezia az a hely, ahol a legkevesbe biztonsagos repulni a vilagon. Az orszagban hatalmas mertekben fejlodik a repules. Indonez legitarsasag volt az, ami mind az Airbusnak, mind a Boeing-nek a valaha legnagyobb rendelest adta. A repterek mind hatalmas hegyek kozott vannak, mert mindenhol hatalmas hegyek vannak. Mivel sok pilotara van szukseg, ezert sok a fiatal, tapasztalatlan pilota. Az idojaras, plane az esos evszakban nagyon durvan viharos. Szoval rossz idoben, nehezen megkozelitheto reptereken tapasztalatlan pilotakkal nem is lehet ennel sokkal tobbet varni. Miutan sokat utaztunk szarazfoldon es hajon ugy ereztuk, hogy megis sokkal, de sokkal biztonsagosabb repulni..

Beszallas a Merpati gepre Kupangon. Ennek a legitarsasagnak eleg gyakran esnek le a gepei..

Mindenki cigizik
Es raadasul mindenhol. Buszon, repteren, stb.. Egy doboz helyi cigi tized annyiba kerul mint egy doboz Marlboro. A helyi ciginek nagyon eros karcos szaga van, mintha kicsit hasonlitana a szivarra.

A tenger kiszamithatatlan
Olyan eros aramlatok vannak, hogy van ahol nem mertunk bemenni a vizbe. Lattunk hatalmas orvenyeket, meg a nyilt vizen a semmibol elotoro tajtekzo hullamokat. Nekunk szerencsenk volt, mert mindig teljes szelcsendben hajoztunk, es nem lattuk a 6-8 meteres hullamokat, amivel riogattak minket.

Beggel a fokk...

A helyi kave nem rossz
Minden szigeten a helyben termesztett kavet isszak az emberek, jo zaccosan. Ha megszokja az ember es megvarja amig a zacc lemegy az aljara, akkor kimondottan finom.

Bintang
Igy hivjak a helyi sort. Kicsit hig, de nem rossz.

Nagarkot

Nagarkot 40 km-re keletre van Kathmandu-tol a hegyekben. Nincs nagyon magasan, de ha jo ido van, akkor innen mar latszanak a Himalaja hofodte csucsai. Del korul indultunk el helyi busszal, de Baktaphur-ban at kellett szallnunk, igy az ut majdnem harom oraig tartott. Gondosan megkerestuk azt a szallast, ahonnan a legjobb kilatas nyilt a hegyekre. Mivel nappal a nagy para miatt semmit nem lehetett latni, nagyon vartuk a hajnalt, amikor is allitolag gyonyoru a kilatas. De hajnalban ugyanolyan paras volt az ido, igy akkor sem lattunk semmit, szoval megreggeliztunk es indultunk vissza Kathmanduba.

A Baktaphur-i buszallomason 

A kalauz a buszbol kilogva vadaszik utasokra..

A kanyargos ut vege: Nagarkot

Nagarkot eleg nyugis hely..

Ennyit lattunk a Himalaja-bol, amennyit kitakart a Napbol..

Bali-rol Kathmandu-ba

Bali-rol Kuala Lumpur-ba repultunk. Az ut harom oras volt, bar meg leszallas elott koroztunk pluszban egy fel orat, mint kesobb kiderult egy vihar epp a repterre csapott le es egy ideig nem szalltak le gepek. Este volt mar, mire beertunk busszal a varosba es gondoltuk, hogy fogunk egy taxit a hotelig, de meg mindig esett az eso es keptelenseg volt taxit talalni. A palyaudvaron 50 meteres sor allt a taxis droszt elott, de taxi egy darab se volt, szoval metroval mentunk, ugyhogy meg egy negyed orat kellett setalni a szallasig az esoben. Kajaltunk egy kis kinait az utcan, aztan aludtunk, mert masnap koran keltunk.

Reggel koran keles, majd indultunk vissza a repterre. Akar aludhattunk volna valami repterhez kozeli szallodaban is, csak egy csomo cuccunkat ott hagytuk a Kuala Lumpur-i szallodaban, mert nem akartuk vegigcipelni egesz Indonezian, igy azert mindenkepp vissza kellett menni.. Delben indult a gepunk, negy oras volt az ut Kathmandu-ig. Mivel a repter a hegyek kozott egy volgyben van, a leszallas nem volt epp a megszokott. Viszonylag nagy volt a gep (A330), szep komotosan sullyedtunk, de csak korulbelul harom kilometeres magassagig. Mikozben tartottuk a magassagot, kicsit lelassitottunk, kijottek a kerekek, kiengedtek a fekszarnyat, de meg mindig nem sullyedtunk tovabb. Egyszer csak hatalmas hegyek tuntek fel alattunk, majd miutan szepen elrepultunk felettuk, nagyon durva sullyedesbe kezdtunk, az utasok tobbsege eloszor felszisszent, majd csend lett a gepen.. Kb egy percig tarthatott a lejtmenet, majd egyenesbe jott a gep es egy-ket perc mulva mar le is szalltunk.

Kathmandu, kozvetlenul a leszallas elott

A Katmandu-i repter eleg utott kopott. A kifutopalya is toldozott-foldozott, meg a repter epulet se valami bizalom gerjeszto. Masfel orat alltunk sorba hogy megkapjuk a vizumunkat es beengedjenek az orszagba. Sehol egy szamitogep, egy matricara kezzel irjak ra, hogy mettol meddig ervenyes, majd beragasztjak az utlevelbe.

A negyven eves Toyota. Sajnos a kep nem adja vissza, hogy mennyire mocskos es lepukkant volt

Eleg sokkolo latvany fogadott minket, ahogy kileptunk a repter epuletebol. Eddig is jartunk szegeny, elmaradott orszagokban, de ugy ereztuk, hogy ez az eddigi legdurvabb. A taxi, ami bevitt minket a varosba egy negyven eves Toyota Corola volt, ilyen szakadt kocsiban meg eletunkben nem ultunk. Az uton hatalmas volt a por, a kocsik szakadtak, az epuletek lepukkantak, mindenhol szemet. Nemsoka beertunk a Thamel nevu varosreszbe, ami sokkal kellemesebb hely, mint a varos tobbi resze. Sok a bolt, az etterem meg a szalloda es persze sok a turista is ebben a negyedben. A szallas, amit mar elore lefoglaltunk 7 dollarert, nem is volt nagyon veszes. Az 1 ora 45 perces idoeltolodas, meg a sok utazas miatt kicsit faradtak is voltunk, szoval mar este 8-kor aludtunk. Nepal es Europa kozott egyebkent 4 ora 15 perc az eltolodas.

Bali

Balin nagyon kellemesen, de tobbnyire esemenytelenul teltek a napok. Lombokrol, azaz a Gili szigetekrol kicsit tobb mint egyoras hajout utan erkeztunk Bali-ra.

Ubud

Ubud Bali szigetenek a kozepen talalhato, fent a hegyekben es allitolag ez az a varos, ahol legjobban megoriztek a bali-i kulturat. A varos a kis szuk utcakkal valoban hangulatos, gyonyoru epuletek vannak, bar a rengeteg turista egy kicsit ront a latvanyon. Az egyetlen emlitesre melto dolog, ami a ket nap alatt tortent az volt, hogy elmentunk egy helyi tancbemutatora. Az eloadas egy oran at tartott, volt a szinpandon vagy 15 zenesz, akik mind helyi hangszereken jatszottak, valamint negy-ot tancos tancolt el kulonbozo tancokat. A tanc nem nagyon hasonlitott semmi europaira, az itteniek nem csak a labukkal tancolnak, hanem a szemukkel, ujjaikkal, fejukkel, meg minden.

Kuta

Az a kep, ami az emberek fejeben el Balirol, a tengerpartol, szorfosokrol es a szorakozohelyekrol, na az Kuta Beach. Sok a turista, van egy halom etterem, kocsmak es boltok, szoval igazi turistahely. Az eddigiekhez kepest viszonylag jo szallason lakunk, van szep kert meg nagy medence es finom reggeli. A napjaink egyforman telnek, de nagyon elvezzuk a semmittevest.

• 9-10 korul kelunk reggel, majd elsetalunk a szalloda ettermeig, ami nincs tobb 15 meternel es szep komotosan megreggelizunk

• 11 korul elmegyunk a Havana nevu kocsmaba, ahol nagyon jo kave van es iszunk egy espresso-t

• Kavezas utan kicsit pihenunk, majd kifekszunk a medence partra

• Minden nap pontosan 16:45 perckor elindulunk vacsorazni, hogy 17:00-ra odaerjunk a Sky Garden nevu helyre. Meg Gili-n tanacsoltak a magyarok, hogy mindenkepp menjunk el egyszer ide. Hat annyira annyira bejott a hely, hogy minden nap ott vacsorazunk. Delutan ottol este tizig 5 dollarert annyit eszik az ember amennyit csak bir a nagy grillezett husokbol, hamburgerbol, salatabol, edessegbol, gyumolcsbol meg a tobbi finomsagbol. Hogy mi minden nap 17:00-ra erunk oda, annak az az oka, hogy nyitas utan meg egy oran keresztul ebben az 5 dollarban benne van a korlatlan sor fogyasztas is. Ha az ember korsoja felig van, mar jonnek is utantolteni.

• Este 7 korul hazaerunk, majd megnezunk valami filmet 

Kutan tortent meg eloszor az utunk soran, hogy tudatosan be akartak csapni minket penzvaltaskor. Van itt par penzvalto, ahol majd' 10%-kal tobb penzt adnak egy dollarert, gondoltuk kiprobaljuk. Ot darabban szamoltak ki a penzt, amit en is megszamoltam es ugy tunt minden rendben van. Majd azt mondtak, hogy ok megegyszer atszamoljak, ujbol kulonbozo kupacokba raktak a penzt, de mi vegig nagyon figyeltunk. Hiaba mutogatta a szamologepet az asztal masik sarkan, nem vettuk le a szemunket a penzrol, mert kezdett gyanus lenni a sok kavaras. Vegul meguntuk a dolgot, fogtuk a dollarjainkat es kisetaltunk a penzvaltobol. A neten kesobb megneztuk es kiderult hogy igen elterjedt dologrol van szo. Addig kevernek, meg vegul a fele penzt valahogy nem adjak oda. Ha valaki ragaszkodik hozza, hogy o szamolja meg utoljara a penzt, akkor egy ido utan azt mondjak, hogy nincs uzlet (mert az arfolyam, ami ki van irva, az nekik lenne bukas).

Lombok

Uton Lombok-ra

Labuanbajo-ban ugy ereztuk, hogy kicsit eleg volt az indonez buszozasbol, meg hajozasbol es vettunk inkabb egy repjegyet Lombokra es kihagytuk Sumbawa szigetet, amin allitolag nem sok latnivalo van. Kicsit belefaradtunk mar az utazasba az utobbi par hetben es igy a harom napos ut helyett megusztuk egy masfel oras repulessel. Reggel 8:30-kor indult a gepunk, szoval kimentunk hetre a repterre, ami meg zarva volt. Mostanaban megfordultunk par lepattant repteren, de a Labuanbajo-i meg igy is a lepukkantabbak koze tartozik. A repuloterre foldut vezetett es csak ugy tessek-lassek alapon volt korbekeritve a repter, nehol tobb szaz meteres reszen is hianyzott a kerites. Maga a repter epulete is inkabb egy falusi muvelodesi hazra hasonlit. Fel nyolckor kinyitott a repter, keresztul mentunk a biztonsagi ellenorzesen a bejaratnal. Volt femdetektoros kapujuk is, igaz nem volt bekapcsolva. Masfeloras ut utan megerkeztunk Bali-ra, ahol csak atszalltunk, majd meg egy fel oras ut utan ott is voltunk Lombokon.

A Labuanbajo-i repter epulete

Sengiggi ( Lombok )

Par het utan Lombok volt az elso hely, ahol lattunk turistakat, voltak jo szallodak, meg minden.. Sengiggi-n toltottunk par napot, medences szallason laktunk meg jokat kajaltunk. Ket-harom nap pihenes utan ugy dontottunk, hogy elmegyunk turazni egyet es megmasszuk a sziget nagy vulkanjat, a Mount Rinjani-t.

Tura - 1. nap

Reggel 2:45-kor csorgott az ora, es 3:00-kor mar uton voltunk taxival Senaru-ba, ahonnan indul a tura. 1/2 5-kor erkeztunk meg, reggeliztunk egy keveset, ittunk egy kavet es 5:00-kor meg sotetben elindultunk. Negyen voltunk a csapatban: mi ketten, egy turavezeto es egy hordar. Egy orat setaltunk majdnem egy enyhe emelkedon, mire kivilagosodott es eloszor megalltunk pihenni. Mi mar akkor kicsit pihegtunk, ellentetben a ket emberunkkel, akik csak nevedgeltek egymas kozt es cigiztek. Ezutan kezdott a rendes emelkedo.

Uton az erdoben

Igazabol errol sokat nem lehet irni, csak mentunk es mentunk felfele. A falu ahonnan indultunk 600 meterre van a tengerszint felett, a krater, ahova tartottunk 2641. A tobb mint 2000 meter szintkulonbseg nagyon durvanak bizonyult, plane, hogy egy vulkanra masztunk fel, aminek az alakja miatt minel feljebb jutottunk, annal inkabb meredek lett. Az ut nagy resze az erdoben vezetett, nagyjabol fel orankent alltunk meg ot-ot percre pihenni.

A narancssarga satorban aludtunk

Az utolso ket ora volt a legdurvabb. Kiertunk az erdobol es egy orat masztunk felfele ilyen vulkani salakon, az addigi legdurvabb emelkedon. Mikor mar azt hittuk, hogy ennel rosszabb mar nem johet, akkor jott egy ora sziklas resz, ami mar annyira meredek volt, hogy sokszor csak negykezlab tudtunk feljebb jutni.

Mount Rinjani

Elegge keszen voltuk mar, mikor het ora maszas utan vegre megerkeztunk a krater szelere. Ennel mehettunk volna meg magasabbra is, de ahhoz harom vagy negy napos turara kellett volna mennunk, de a ketnapos is epp elegnek bizonyult. Az embereink felallitottak a satrakat es foztek vacsorat. Eleg szepen nezett ki a hely, szoval ugy dontottunk, hogy vegulis megerte feljonni, majd lefekudtunk aludni.

Tura - 2. nap

Reggel hatkor keltunk, majd jol korulneztunk, mert ilyenkor reggel ezek a magas hegyek nincsenek felhoben, szoval sokkal jobban lehet latni. Jott fel a nap, lattunk a hegy arnyekat messze a tengeren, majd elindultunk lefele. Az ut lefele kozel se volt olyan faraszto, de jobban kellett figyelni, mint felfele. Mar volt energiank korbenezni, nem ugy mint elozo nap. Nagyon szep helyeken vezetett keresztul az ut, egyszer meg egy csapat majmot is lattunk, ahogy a kornyezo fakon ugralnak.

Kave

Kakao

Mikor mar szinte lent voltunk banan fak, meg kis kave es kakao ultetvenyek mellett vezetett az ut. Az utolso egy oraban mar nagyon nehezen ment a gyaloglas, de vegul leertunk.

4 nap pihenes

A tura utan azonnal a Gili szigetekre mentunk, ahol negy napig csak pihentunk. Ezek a kis szigetek ott vannak kozvetlenul Lombok mellett es igazi ilyen feher-homok meg palmafas helyek. Sokat aludtunk, sorozatokat neztunk es az egyik este meg par sort is megittunk, mert osszefutottunk egy nagyon vicces magyar csapattal.

A sarkanyok

Flores szigetetol nyugatra talalhato a Komodoi Nemzeti Park, ahol a  hires komodoi varanusz lakik. A nemzeti park sok szigetbol all, ezek kozul Rinca es Komodo a legnagyobbak. Csoportos turaval, ami olcso lenne, nem lehet eljutni ezekre a szigetekre. Ha az ember latni akarja a sarkanyokat, akkor az egyetlen modja az, hogy berel egesz napra egy hajot kapitannyal, szoval mi is ezt tettuk. Komodo szigete negy oranyira van innen hajoval es tobb helyen is hallottuk, hogy Rinca-n nagyobb az esely latni ezeket a nagy gyikokat, szoval Rinca-ra mellett dontottunk, ami csak ket oranyi utra volt. A hajo egesz napra a mienk volt, szoval meg mas is belefert a programba, nem csak ezek a dogok. Reggel hatkor keltunk es fel hetkor mar uton is voltunk a kis hajoval es a ket fos legenyseggel, akik kizarolag egy szot tudtak angolul, annyit hogy "yes". Barmit kerdeztunk, de tenyleg barmit, a valasz egy hatarozott "yes" volt. Ket ora pofoges utan ertunk oda Rinca-ra. Bementunk egy obolbe, majd onnan nyilt egy masik, szinte csatorna-szeru masik obol es annak vegen volt a molo. Ahogy kikotottunk, rogton odajott hozzank valaki egy hosszu bottal a kezeben es kozolte, hogy o lesz a vezetonk a szigeten. Emberunket Adi-nak hivtak es nagyon kedves volt, lelkesen magyarazott a szigetrol es az itt elo allatokrol.

Gyerek sarkany.

Elso utunk a jegyirodaba vezetett, ahol mindefele jegyet kellett venni 2-3-5 dollarert. Vettunk belepot, fizettunk nemzeti park illeteket, kamerahasznalit dijat, stb..  Ezutan Adi egy terkep mellett elmagyarazta, hogy mirol is fog szolni a tura. A lenyeg az volt, hogy ez nem egy allatkert, itt az allatok teljesen szabadon elnek es mi egy-ket orat fogunk setalni az erdoben es ha szerencsenk van latunk sarkanygyikot.

Elindult felenk, szoval inkabb gyorsan visszafordultunk.

Ezek a komodoi varanuszok fura szerzetek. Harom meteresre is megnonek es egyaltalan nem felnek az embertol, sot, sokszor ra is tamadnak az emberre. Tobbszor fordult mar elo, hogy megharaptak vagy megoltek valakit. Mivel hullok, tobbnyire csak fekszenek a napon es erot gyujtenek, es neha hirtelen tamadnak. Rovid tavon gyorsabbak mint az ember es uszni is nagyon jol tudnak. A kedves vezetonk viszont megnyugtatott, hogy nem kell felnunk, mert majd o megved minket a kezeben levo bottal. Nem igazan nyugodtunk meg.

A vezetonk, Adi. Ezzel a bottal vedett meg minket a sarkanyoktol.

Mar a bejarat kozeleben lattunk ket nagyobb peldanyt. Az egyik eppen setalt valamerre, a masik meg az ut kozepen fekudt. Mind a kettot megneztuk tisztes tavolbol, majd tovabbmentunk. Ahogy setaltunk az osvenyen, eszrevettunk egy kisebb peldanyt, mint kiderult kb egy eves volt. Majd egy meter hosszu volt es komotosan setalt elottunk egy par percig, mielott bement a bozotosba. A parzas utan a nosteny tojasokat rak es a kicsik kilenc honap utan kelnek ki. Az anya nem nagyon torodik a kicsikkel, maximum megeszi oket. A kicsik egy ideig a fakon elnek, mert ott a nagyobb tarsaiktol biztonsagban vannak. Egy fejlett peldany egyszer eszik kb havonta, de akkor 30-40 kilot is meg bir enni.

Fura rak fajta a tengerparton. Csak az egyik olloja no nagyra.

Ahogy setaltunk tovabb az erdoben, ujbol lattunk egy jo nagy peldanyt, ami az uton fekudt. Amikor husz meterre ertunk hozza, elkezdett felenk jonni.. Egy kicsit vartunk, egy kicsit hatraltunk, de csak tovabbra is jott. Ekkor azt mondta a vezetunk, hogy legjobb lesz ha megfordulunk. Szoval nem vartuk meg meg odaer hozzank, hanem visszafordultunk. 

Az egesz tura eleg erdekes volt es cseppet izgalmas. Ezek a dogok ott rejtozhetnek barmelyik bokor mogott csak arra varva, hogy jon valaki akit megehetnek. Egy kicsit olyan volt mintha a Jurrasic Parkba csoppentunk volna. Ahogy kisert vissza minket a vezetonk a hajohoz, mar cseppet lankadt a figyelme es nem vett eszre egy ut mellett gubbaszto jo nagy gyikot. En szoltam neki, hogy bocsi, de ott van egy. Ekkor latszott rajta hogy megijedt, nekunk mondta, hogy kicsit menjunk hatrebb, majd a botjaval kozelitett az allathoz, ami arrebb kullogott.

Az alomszep tengerpart..

Trigger fish.

Hazafele uton ketszer is megalltunk furdeni es snorkelezni. Az egyik sziget, ami kb ketszaz meter atmeroju volt es csak mi voltunk rajta, nagyon durvan nezett ki. Ilyen szep helyen szinte meg soha nem voltunk. Gyonyoru feher homok, par palmafa, a vizben meg olyan korallok es halak, amilyeneket meg rendes buvarkodas kozben is ritkan lat az ember. Itt elidoztunk egy par orat, majd indultunk vissza Labuanbajo-ba. Jo kis nap volt es szerencsere nem lettunk a sarkanynak reggelire kaja..

Nehany kep Kambodzsabol es Vietnambol (kicsit kesve)

https://picasaweb.google.com/jojart/CambodiaVietnam2012?authuser=0&feat=directlink

Keresztul Flores-en

Miutan Alorrol egy 25 oras hajout utan elertunk Flores szigetenek legkeletibb csucskere, Larantuka-ba, utana csak annyi volt a dolgunk, hogy onnan eljussunk a sziget nyugati csucskere. Ez igy viszonylag egyszerun hagzik, a valosagban azonban embertprobalo feladatnak bizonyult. Flores szigete korulbelul 400 km hosszu, am hogy az ut, ami vegig megy rajra hosszaban, olyan 700 km lehet. Biztos mindenki ment mar olyan hegyi utakon, ami olyan meredek volt, meg olyan eles kanyarok voltak, hogy sokszor egyesbe kellett visszavaltani es olyan szuk volt az ut, hogy a kanyarokban nem fert el ket auto egymas mellett es vissza kellett tolatni. A Floresen keresztulmenu ut 700 km-ebol korulbelul 500 km ilyen.

1. nap   -  Larantuka - Waiterang ( 3.5 ora )

Ezt a szakaszt, mivel kozvetlenul a hajout utan volt, eleg nehezen viseltuk. Faradtak voltunk es nyugosek, es mar nagyon vartuk, hogy mindegy hogy hova, de valahova odaerjunk. Itt tudatosult bennunk, hogy a szigeten nincs tomegkozlekedes. Nincsenek buszok amiknek menetrendje lenne, hanem csak ugy jarnak agyonzsufolt kisbuszok egyik varosbol a masikba, amiket le lehet inteni. Legkondi nincs es mindenki dohanyzik.

2. nap  -  Piheno Waiterangban

A szallasunk nagyon minimal volt szo szerint a semmi kozepen. Egy fahaz a tengerparton, a tengertol ot meterre. Ket ejszakat aludtunk itt, probaltuk kipihenni az elozo ket nap faradalmait. 20 percet gyalogoltunk a  szomszedos szallasig, ahol volt mobilnetes internet, hogy tudjunk uzenni otthonra, hogy megvagyunk. 47 perc alatt sikerult elkuldenunk ket darab egysoros mailt.

3. nap  -  Waitarang - Moni ( 7 ora ) 

Elozo nap megbeszeltuk egy helyi arccal, hogy elvisz minket turazni, indulas reggel 6-kor. Szoval felkeltunk hajnalban, de az emberunk nem jott el, mert allitolag elozo este ugy berugott, hogy nem birt felkelni. Ekkor dontottunk ugy, hogy ha mar fent vagyunk, akkor utnak indulunk tovabb. Gyors osszepakolas utan kialltunk az utszelere es fel is vett minket egy bemo (az a zsufolt mikrobusz), amivel eljutottunk Maumere szeleig. Ott atszalltunk egy masik bemo-ra, amivel el akartunk menni valami bemo allomasig, de kirakott minket feluton, ahol mondta valaki hogy elvisz miket kocsival Moni-ba. Egy orat furikaztunk meg a varosaban, felszedtunk meg par embert, mire vegre elindultunk. Nem orultunk nagyon, mikor negyed ora ut utan visszafordultunk megvalakiert. Harom sor ules volt az autoban. Hatul az egyik lany hanyt, kozepen ultunk mi, a sofor bantoan torzan es hangosan hallgatta az mp3 gyujtemenyet es rajtunk es a hanyo lanyon kivul mindenki dohanyzott. Az egyetlen vicces pillanat az volt, mikor eszrevettuk, hogy az egyik szamban magyarul enekelnek. Masfel hete ugy utaztunk Indoneziaban, hogy kozben meg feher embert se lattunk es egyszercsak egy magyar szam szolt a kocsiban. Mint kesobb kiderult a "Dred and Doris" formacio "Senki sem banthat" cimu szamat hallottuk. Probaltuk megkerdezni toluk hogy honnan van meg nekik ez a szam, de mivel egy szot sem beszeltek angolul, ezert ezt nem tudtuk meg.

Moni-ban borzaszto szallasunk volt. A szoba budos volt, nem volt viz, nem lehetett lehuzni a wc-t, stb. Ekkor merult fel bennunk, hogy lehet hogy hanyagolni kene ezt a szigetet es elrepulni a kovetkezo uticelunkhoz. Indonezianak ezen a reszen nem az az internet van, mint otthon. Kizarolag mobilnet van, es szinte csak arra jo, hogy az ember felidegesitse magat. Ha valakinek van par szabad oraja es vegtelen turelme, akkor el tud kuldeni egy mailt, de egy weboldalt megnezni szinte eselytelen. Moniban meg ilyen net se volt. Ott voltunk egy varosban a hegyebken es szinte lehetetlennek tunt megnezni hogy a ket oranyira levo masik varosbol mikor indulnak repulok. Ekkor bekapcsoltam a telefonomat es kuldtem egy sms-t egy kedves ismerosunknek, hogy ugyan nezze mar meg, hogy mikor indulnak Ende-bol repulok. Vartunk egy orat, semmi valasz, igy foglaltunk masnapra szuper buszt Bajawa-ba. A foglalas ugy zajlott, hogy a szallasado nenink ismert valakit, akinek egy ismerose olyan busszal ment Maumerebol Bajawa-ba, amire nem engednek fel tobb embert, mint ahany ules van. Kicsit dragabb volt mint a normal busz, de foglaltak nekunk ra ket helyet.

Kelimuti

Kelimutu

4. nap  -  Moni - Bajawa (7 ora)

4:00-kor csorgott az ora hajnalban. Indultunk megnezni a Kelimutu vulkant, ami Moni-tol nem messze van. Azert a korai idopont, mert napfelkelte utan egy-ket oraval altalaban felhobe borul a csucs es utana semmit nem latni. Egy darabig kocsival vittek fel, majd fel orat gyalogoltunk es mar fent is voltunk. A vulkan mar egy ideje nem mukodik, tobb kratere is van es mindegyikben all a viz.. Ahogy jott fel a nap, eleg jol nezett ki az egesz. Ekkor ugy gondoltunk, hogy ezert erdemes volt ennyit utaznunk.

Kilenckor szedett fel miket a busz, nagy meglepetesre nem lehetett rajta dohanyozni, szoval viszonylag kellemesen utaztunk, bar eleg faradtak voltunk a korai keles miatt. Ekkor kaptunk meg az sms-t az otthoni kedves ismerosunktol, 15 ora utan, hogy sorry, de facebook-on irta meg a repulo menetrendet. A buszon lehetetlen volt aludni, annyira kanyargott az ut, hogy vegig kapaszkodni kellett. A taj gyonyoru volt. Hatalmas hegyek, szakadekok, volgyek, folyok, tengerpartok.. Es minden olyan zold, mint sehol mashol.

Moni es Ende kozott. Az ut egy reszet elvitte a viz.

Fekete homokos tengerpart Ende-nel. Valahogy nem vonza a turistakat.

Ugy hataroztunk, Bajawa-ban megpihenunk. Megkerestuk a varos legjobb szallodajat es kivettuk a VIP lakosztalyt. Europai szemmel nezve kaptunk egy viszonylag nagyobb meretu lepukkant szallodai szobat. Este a szallodaban probaltak ranksozni mindenfele programot masnapra. Miutan mondtuk, hogy koszunjuk, de nem, elokerult valaki, aki azt mondta, hogy elvisz minket masnap olcson Labuanbajo-ba, a sziget legnyugatibb varosaba. Ilyen berelt autoval utazni extrem draga, nem a mi penztarcanknak valo, de az ember azt mondta, hogy volt egy fuvarja es uresen menne vissza, szoval a buszjegy aranak duplajaert elvisz. Szoval lottek a Bajawa-i pihenesnek, masnap utazunk tovabb. Este hetkor hulla faradtan estunk be az agyba es mar aludtunk is.

Kilatas a VIP szoba ablakabol, Bajawa.

5. nap  -  Bajawa - Labuanbajo (8.5 ora)

Kenyelmes ules, legkondi, halk zene.. Csak ugy elrepult az a majd kilenc ora a hegyi szerpentineken.. Delutan negykor megerkeztunk Labuanbajo mostmar valoban szuper szallodajaba.

700 km, 5 nap alatt. 26 ora utazas, kb 25 km/h atlagsebesseggel..

Elmentunk egy pizzeriaba es masfel heti rizs, zoldseg es hal utan benyomtunk egy pizzat es ittunk egy sort. Vissza a szallodaba, tiszta furdoszoba, meleg viz, zuhany, majd beestunk az agyba. Most egy par nap pihenes jon ...

Egy hosszabb egyenes utszakasz. Napok ota az elso..

Alor-rol Flores-re

Kepa-rol Floresre indultunk, ami az egyik legnagyobb sziget a kornyeken, Alortol par szaz kilometerre nyugat fele. Tobb opcio is volt, hogy hogy tudunk atjutni oda, de az egyik se volt az igazi. Mehettunk volna repulovel, ket atszallassal, vagy rendes nagy utasszallito hajoval, amire viszont ket hetet kellett volna varnunk. Naponta jart hajo Alorrol a szomszedos szigetre, viszont onnan meg masik harom szigeten kellett volna atjutnunk, ami eleg bizonytalan volt. Vegul a hetente egyszer kozlekedo kompot valasztottuk, ami elvileg 20 ora alatt er at Flores legkeletibb csucskere. Emiatt a tervezett 5-6 nap helyett, harom nap utan indultunk tovabb Keparol, mert nem akartunk meg egy hetet varni. Azert a komppal viszonylag szerencsenk volt, mert miutan tiz honapig rossz volt, par hete allt ujra uzembe.

Reggel 1/2 6-kor keltunk, es hatkor vittek at minket Kepa-rol a nagyobb szigetre (Alorra), ahonnan a komp indult. 4-en voltunk a kis motoros csonakban, egy holland par is epp aznap reggel indult tovabb. Az ut nem volt tobb mint otszaz meter, de az aramlat viszonylag eros volt a ket sziget kozott. Feluton jartunk, amikor leallt a motor es a helyi ember a fejet csovalva mutogatott a benzin tankra. Eloszedett egy bena evezot valahonnan, de nem igazan haladtunk az aramlat miatt. Ekkor en is, meg a holland srac is leszedtuk azt a ket deszkat, amin ultunk es azzal kezdtunk el evezni. Igy mar eleg volt a sebessegunk, tiz perc utan partot ertunk.

Ezutan alltunk az ut szelen es vartuk, hogy jojjon egy bemo, ami felszed minket. A bemok ilyen kis lepattant mikrobuszok, amikben a ket oldalt ket sor ules van es jarjak a kornyeket es felvesznek mindenkit, aki leinti oket. Ilyen felig taxi, felig busz. Nemsoka jott is egy, fel is szalltunk ra. Ahogy kozeledtunk a varoshoz, egyre tobben szalltak fel, egyre tobb lett a csomag is. A mi hatizsakjainkat is feldobtak a tetore, minden rogzites nelkul, mondjuk volt egy ember aki a busz oldalan az ajtoban logva nezte, hogy nem esik-e le valami. Egy ora utan megerkeztunk a kikotobe, kifizettunk kb 60 Ft-nak megfelelo penzt fejenkent es elkeztuk keresni a hajonkat a kikotoben. Indoneziaban, mint ahogy mar lattuk a Surabayai repteren is, nem igazan beszelnek angolul az emberek. A holland partol kaptunk par nyomtatott oldalnyi indonez nyelvlecket meg az uton, hogy meg tudjunk tanulni par szot a boldogulashoz. Szoval a kikotoben tiz perc alatt megtalaltuk a Larantuka-ba indulo kompunkat a “Ferry Larantuka” szavakat szerencsere mindeki ertette. Megvettuk a jegyeket, vettunk az utra kajat, majd felszalltunk.

Kepa Island. Itt laktunk harom napig.

Ha fordult a hajo, utana kellett forgatni a parabola antennat, hogy uvolthessen tovabb a tv.

A komp ket szintes volt, alul par auto allt es egy halom helyi fekudt szivacsokon, fent meg volt a szemelyzet resze elkulonitve es hatul kb nyolc sornyi ules, mi ott telepedtunk le. Sok remtornetet hallottunk es olvastunk a telezsufolt indonez kompokrol, de valamiert a mi kompunk szinte ures volt, alig volt rajta otven ember. Alig egy oras kesessel el is indultunk. Delutan ertunk Beranusa-ba, ahol paran leszalltak, paran meg fel es meg egy kis ozet is felhoztak a hajora es kikotottek elol. Egesz nap nezelodtunk, mivel mindig a szarazfoldhoz kozel voltunk, mindig volt valami latnivalo. Tobbszor lattunk delfineket is, akik ott paradeztak a hajo mellett. Ahogy besotetedett, szereztunk mi is ket szivacsot, es ledoltunk aludni. Annak ellenere hogy a helyiek egesz ejjel maximum hangeron hallgattak a tv-t, viszonylag jol aludtunk es sokat. Ejfel korul ertunk Lewoleba-ba, ahol reggel otig allt a hajo. 

Delfin..

Felszallo utasok Baranusa-ban, meg egy ozgida..

"Nezd, ekkora ho van Magyarorszagon. Ez a Jani facebook oldala, epp a kocsijat assak ki a ho a alol."
"Na ne má..."

A hajon mi voltunk csak ketten feherek, mindenki mas helyi volt. Igazabol amiota elindultunk Kuala Lumpurbol a szallasokon kivul, ahol laktunk soha nem talalkoztunk feherekkel. Indonezianak ezt a reszet nem nagyon latogatjak turistak, cseppet sem hasonlit mondjuk Bali-ra. A hajon mindenki nagyon kedves volt, igaz hogy szinte folyamatosan bamultak, foleg Evit. Aki tudott par szot angolul, az mind odajott beszelgetni, mutattam nekik kepeket, hogy mekkora ho van Magyarorszagon, amin nagyon szornyulkodtek. Egyszer odajott valaki, valoszinuleg ott dolgozott a hajon, hogy szeretnenek minket lefenykepezni. Ezen felbatorodva jottek a tobbiek is, keszultek a kepek egymas utan, amiken mi voltunk, meg egy-egy helyi. Voltak akik nem mertek odajonni, azok kesobb csinaltak lopva rolunk egy kepet a mobiljukkal. Szoval, mire megerkeztunk, mindenkinek a hajon volt mar kepe rolunk. Az uton szorgosan tanultam az indonez szavakat. Mikor ezt latta valaki, odajott segiteni. Megmondta mit jelent par olyan szo indonezul, amit kerdeztem tole es olyan lelkes volt, hogy tanitott meg tovabbi szavakat is, amivel sokra nem mentem, mert nem tudta megmondani hogy mit jelentenek angolul.

Almos kodos hajnal Lewoleba es Waiwerang kozott..

Kikotes Waiwerang-ban..

Reggel meg egyszer kikotottunk Waiwerang-ban, majd reggel 10-re, 25 oras ut utan megerkeztunk Larantuka-ba, Flores szigetere. Meg ki se kotott a hajo, a helyiek ugraltak be a molo-rol, felkaptak a csomagjainak es mar szaladtak is vele. Mikor utolertuk oket, mondogattak a varos nevet, amerre mi is tartottuk es kozben tessekeltek be minket egy kisbuszba. A szorgos indonez szotanulas eredmenyekent megkerdeztem oket indonezul, hogy mennyiert visznek oda, mikor indulunk es mikor erunk oda. A kisbusz zsufolasig teltmire elindultunk, meg egy tyuk is utazott velunk es persze hiaba ultek az emberek egymas hegyen-hatan, sokan dohanyoztak bent a buszban is. Az ut harom ora hosszat tartott es a legviccesebb az volt, mikor az egyik ember menet kozben felmaszott a busz tetejere, hogy rendberakja a busz tetejen levo csomagokat.  Elozo nap reggel 6-os indulas utan masnap delutan 1/2 3-kor vegre megerkeztunk Waiterang-ra.

Kepa Island, Alor - Indonesia

Kepa. A hetterben valami vulkan..

Kepa egy kis sziget, amin igazabol semmi nincs egy csaladias kis szallason, par legelo kecsken es a gyonyoru tengerparton kivul. A sziget eszaki felen egy kis tengerparti fuves tisztason epitett fel egy francia hazaspar 6-8 fahazat tiz evvel ezelott es azota is ok vezetik a helyet. A szigeten nincs se viz, se villany es teljes a nyugalom. A dragabb hazak, amilyenben mi is laktunk, abban kulonboznek az olcsobbaktol, hogy van oldaluk es nem csak tetejuk, valamint furdoszoba is tartozik hozzajuk. A furdoszobaban termeszetesen nincs folyo viz, hanem ket nagy hordo van, az egyikben tengerviz a wc leontesehez, a masikban edesviz (ami kevesbe sos, de kicsit budos) a furdeshez. Mind a kettohoz tartozik egy kis ibrik, amivel ki lehet merni a vize belole. A hordok felett van egy-egy cso a falban, amiken keresztul a haz mogul fel lehet tolteni oket, igy mindig maguktol megteltek a hordok, mielott kiuritettuk volna oket.

A mi hazunkban volt egy akkumulator is, amit nappal napelem toltott, igy este egy kis idore fel lehetett kapcsolni a lampat is. Konnektor nem volt, abbol osszesen harom volt az etkezoben, amin fel lehetett tolteni a lemerult kamerat es laptopot, kizarolag napkozben, amig sutott a nap.

Ebben laktunk...

A hazunk belulrol...

A furdoszobank..

Az olcsobb fahazaknak nincs oldaluk...

A szallas araban, ami meglehetosen meltanyos volt, benne volt napi haromszori etkezes, valamint kv, tea, viz, stb. Ebedre es vacsorara mindig hal volt, zoldseg es rizs, de finoman es valtozatosan voltak elkeszitve, szoval nagyon jokat ettunk. Reggelire neha fank volt, vagy palacsinta, esetleg sutemeny.

A szallason nagyon csaladias volt a hangulat. Ha valaki elvett egy sort, csak egy strigulat kellett huznia a konyhaban levo papirra. Az etkezesknel osszegyult az osszes vendeg, volt mindig egy kis anekdotazas, meg akik jobban ismerik indoneziat, segitettek pl nekunk is, hogy mit erdemes megnezni, meg hogyan lehet eljutni ide meg oda..

Senki nem volt a parton, csak mi..

Szuper tiszta viz..

Szines korallok..

Altalaban koran keltunk, 7-8 korul reggeliztunk. Napkozben olvastunk, snorkereltunk, vagy epp csak ultunk a hazunk verandajan es neztuk a tengert. A szigeten szamos gonyoru kis homokos tengerpart van, ha elsetaltunk az egyikre, soha nem volt ott rajtunk kivul senki. A sziget korul gyonyoru korallok vannak, es olyan kristaly tiszta a viz, hogy ilyet meg soha nem lattunk. Az egyetlen problema a nagyon szeszelyes tenger volt, szoval nem mertunk messze beuszni a parttol. Neha a semmibol tajtekzo hullamok vagy orvenyek tuntek elo, nehol meg olyan eros volt az aramlat, hogy eselytelen lett volna kiuszni a partra, ha belekerulunk.

Naplemente utan szinte teljes sotetsegbe borult a sziget. Gyonyoru csillagos volt az eg, bar sajnos egy kicsit paras a levego ahhoz, hogy lehessen csillagokat fenykepezni.

A lakotarsunk.. Eloszor a haloban lakott, majd atkoltozott a furdobe..

Szoval Kepa maga a paradicsom, megerte a hosszu utazast. Ha meg azt is hozza vesszuk, hogy mindig volt a jegen sor, meg coca-cola, amit a mellettunk levo nagyobb szigetrol hoztak, igazabol semmi nem hianyzott innen.