 |
| Shanghai. Nagyon meno. |
Shanghai eleg meno hely. 3 napot voltunk ott, talakoztunk hugommal, akinek epp arra volt dolga, Belaval, aki ott lakik, es Zolival, akinek szinten epp arra volt dolga, es egyebkent meg nagyon sokat eszik. Megneztuk a kotelezo dolgokat, amik mind eleg menoek voltak, ettunk meno japan etteremben, ahol kaptunk eloetelnek nyers polip labat, es veletlenul megettuk azt a kajat, amit a Zolinak hoztak ki, ami biztos nem esett jol neki, tekintve hogy tenyleg szeret sokat enni.
Szoval Shanghaiban minden, es mindenki nagyon meno volt, csak az volt a baj, hogy a mi budget-unk nem volt eleg meno ehhez. A csomo draga hely, meno club, es meno boltok sajnos kicsit sem a mi penztarcankhoz voltak merve. Shanghaiban a nagyon sok meno ember mellett van eleg sok kispenzu kinai is, viszont ahova ok jarnak, meg ahol ok esznek, az meg nem a mi gyomrunknak valo volt.
Szoval Shanghai-t kicsit ugy neztuk meg, mint valami muzeumot. Szep volt, erdekes volt, de ha Bela nem mutatta volna meg nekunk a varost, es nem mutatott volna olyan helyeket is, amiket nelkule tuti nem talaltunk volna meg (amiert megegyszer koszi neki), akkor egy fel nap is eleg lett volna letudni Shanghai-t, ami tenyleg eleg meno varos.
Shanghaiban veletlenul odatevedtunk egy parkba (persze igazibol Bela vitt el oda minket) ahol azt lattuk, hogy egy halom kozepkoru ember ucsorog egy a4-es papirral a kezeben, ami kinai jelekkel volt teleirva. Volt tobb nagy sator, meg faliujsag is, amik szinten tele voltak ilyen papirokkal. Sok-sok szaz ilyen papirral. Kiderult, hogy ez egy olyan tarskereso, ahol a szulok probaltak hazastarsat talalni a gyerekeiknek. A ferjet vagy feleseget keresok (vagy a szuleik) setalgattak korbe-korbe es bongesztek a hirdeteseket.
