A Boracay-i "nyaralas" utolso napjan olyan del korul indultunk ki a repterre. A szallastol el kellett gyalogolnunk a legkozlebbi aszfaltos utig, majd onnan egy triciklinek hivott oldalkocsis motorral jutottunk el a hajoallomasra, ahonnan kis hajoval mentunk at egy nagyobb szigetre, ahol szinten egy triciklivel vittek el minket a repter epuletehez. Ez volt a Caticlan-i repter, ez van legkozelebb Boracay-hoz.
A repter epuletebe lepve azonnal feluletes biztonsagi ellenorzes, ahol mondtak, hogy a fenykepezo allvanyt majd rakjuk at a feladott poggyaszba. Ezutan szepen becsuletesen atraktuk, nehogy a rendes biztonsagi ellenorzeskor megint szoljanak. De persz mar nem volt tobb ellenorzes.
A repteren egy gate van, szoval nem volt nagyon nehez megtalalni, hogy hol kell majd beszallni, majd mikor a kapun kisetaltunk, szinten nem volt nehez megtalalni hogy melyik gephez kell odasetalni, mert csak egy repulo volt osszesen az egesz repteren.
A repulon szepen elmondtak, hogy mindenki kosse be magat, es kapcsolja ki a mobiljat, amit eleg nehezen lehetett hallani, mert egy mobil zavarta a hangszorot, de ez mar senkit nem zavart..
A repternek egy 800 meteres kifutopalyaja van, ezert is csak ilyen kis propelleres gepek jarnak ide. Kb 700 meter utan, 100 meterrel a beton vege elott, szepen fel is szalltunk. A 40 perces uton se kajat, se piat nem adtak, csak mondtak, hogy lesz egy kis vetlkedo.. az egyik stewardess nepszeru slagerekbol enekelt reszleteket a mikrofonba, es aki kitalalta, hogy melyik eloado enekli a szamot, az kapott valami kis ajandekot.
Miutan Cebu-ban leszalltuk, kovettuk a nyilakat, hogy merre kell mennie az atszallo utasoknak, de hamar az utcan talaltuk magunkat.. aztan elsetaltunk a nemzetkozi terminalhoz, ahol kb 5-6 szor neztek meg az utlevelunket es a beszallo kartyankat, mire eljutottunk a hivatalos utlevel ellenorzesig, ahonnan visszakultek minket, hogy mindig csak az epp soron kovetkezo jarat utasai mehetnek at.
Miutan feljutottunk a Hong Kong-i jaratra, kb egy 40 fos orosz turista csoporttal, mar eleg faradtak voltunk. Van egy szabaly, amit nagyon betartanak az osszes jaraton: mindenkinek az elore meghatarozott helyen kell ulnie, amig a gep el nem eri az utazo magassagot. Ezt az oroszok, akik egy kicsit se beszeltek angolul, nem nagyon akartak megerteni. Meg szerencse, hogy a tiz szo kozott, amit tudok oroszul, benne van a nem, es a lehet. Szoval miutan ertetlenkedtek ott, megmodtam nekik, hogy: "nye mozsna!!". ezen elegge meglepodtek, majd szepen visszaultek a helyukre.
Egyebkent azt osszes jaratot europai pilota vezette, es szepen idoben megerkeztunk Hong Kong-ba. szoval, igazabol semmi para nem volt...
