jon a vihar |
Kicsit docogos repulo ut utan, eleg faradtan reggel 8-kor szalltunk le a repteren, ami Boracay melletti nagyobb szigeten van. A leszallas utan szoltak, hogy vigyazzunk a properrelre amikor bemegyunk az epuletbe. Ezutan egy motors triciklivel jutottunk el a kb egy kilometerre levo kikotobe, de mivel a csomagunk sok helyet foglalt, en a sofor mogott ultem a motoron. a kompra 3 kulonbozo jegyet kellett venni fejenkent, majd a rovid hajout utan mar a szigeten is voltunk. Ezutan megint egy 10 perces tricikli ut, kovetkezett, majd par perc seta a tengerparti homokban, es maris a szallason voltunk. ami majdnem olyan volt, mint a kepken, csak epp nem a tengerre nezett, hanem egy epitkezesre, ahol 30-40 filippino szorgosan kopacsolt.
Miutan talaltunk egy uj szallast, ami olyan, amilyennek egy ilyen tropusi szigeten egy szallasnak lennie kell, azota tobbnyire a kovetkezo dolgokat csinaljuk:
- ucsorgunk a parton ami olyan, mint valami kepeslep es olvasunk vagy nezzuk a kite-osokat
- nezzuk ahogy jon a vihar
- rohanunk vissza a szallasra, mikor megerkezik a vihar
- megvarjuk meg elall az eso
- jokat kajalunk
Annak ellenere hogy monszun van, nagyon jol erezzuk magunkat, ez a sziget maga a paradicsom. De ha kicsit kisutne a nap, az se lenne rossz.
Van egy uj baratunk, aki mindig a szallasunk elott teblabol, es mindig valtunk vele par szot, ha arra jarunk.
Es nagyon olcson lehet olyan finom mangot kapni, amilyen jot meg soha nem ettunk. Szoval folyamatosan vagy mangot eszuk, vagy mango shaket iszunk.
Ezenkivul sokminden nem tortenik itt...