Ezutan folytattuk az utunkat del fele, a kovetkezo allomas Vang Vieng volt.
Miutan jo paran meghaltak tubingozas kozben (azt nem sikerult nagyon kideriteni, hogy mi volt az utolso csepp a poharban), betiltottak az egesz tubingot, es azokat a part menti szorakozo helyeket is betiltottak, ahol etlaprol lehetett rendelni szinte barmilyen drogot. Ezekutan a turistak tomege elkezdtek tobbet nem jonni Vang Viengbe, illetve mar csak azok jottek, akik a tajra kivancsiak, de azok csak alig vannak egy paran.
Ekkor erkeztunk meg mi is Vang Viengbe. A szallas ahol laktunk, fele annyiba kerult, mint harom eve, es a vendegkonyv szerint mi voltunk harmadik nap utan az elso vendegek. Az ettermek ott allnak teljesen uresen, korulbelul minden otodik etteremben ulnek egyetlen asztalnal is vacsoraidoben. A helyiek, akik eddig nem orultek annak, hogy reszeg drogosok randaliroznak a varosban, most annak nem orulnek, hogy tokremegy az uzletuk.
Mi ennek ellenere nagyon jol ereztuk magunkat. Bereltunk biciklit, es bejartuk a kornyeket ket nap alatt. Rizsfoldek mellett, patakok partjan bicikliztunk, voltunk par nagyon kicsi faluban, meg voltunk harom barlangban, amibol az egyikben allt a viz, es a fentiekkel ellentetben teljesen jozanon egy autogumi belsovel tudunk csak beuszni hogy korbenezzunk. Furodtunk egy kis lagunaban, aminek a vize egyenesen a hegy gyomrabol csordogalt ki. Es miutan a 38 fokban, durva paras idoben 30 km-t bicikliztunk, olyan utakon, hogy tobbszor meg kellett allni, es tolni a biciklit, ahogy hazaertunk, megittunk egy uveg jo hideg Beer Lao-t.