Uton Indoneziaba..

Reggel 5:15-kor csorgott az ora a Kuala Lumpur-i szallodankban, 5:30-ra jott ertunk a taxi, ami elvitt minket a palyaudvarra. Azert mentunk taxival, mert ilyen koran meg nem jar a metro, es azert a palyaudvarra, mert onnan indulnak olcso buszok a repterre. A repter eleg messze van a varostol, taxival eleg draga kimenni. Idoben kint voltunk a repteren, meg ettunk egy reggelit a McDonald's-ban, majd a beszallas utan meg volt egy kis keveres, mert nem talaltak egy utast, igy vagy fel orat ultunk meg a gepen, amig mindenkinek megegyszer megneztek a beszallo-kartyajat, aztan elindultunk. Ket es fel oraval kesobb megerkeztunk Surabaya-ba. Surabaya egy viszonylag nagy varos Java szigeten, Indoneziaban. Az itteni repter is viszonylag nagy, sok a jarat, az utasok tobbsege azonban csak atszall itt, mint ahogy mi is. Miutan megerkeztunk, elinteztuk az indonez vizumot, illetve sok elinteznivalo nem volt rajta azonkivul, hogy kifizettuk a fejenkent 25 dollart.

Az egyetlen informacioforras a belfoldi jaratokrol
a Surabayai repteren

Boven volt meg idonk a delutan indulo jaratunkig, gondoltuk megkerdezzuk a legitarsasag irodajaban, hatha el tudunk menni egy hamarabbi geppel. Amikor a repteri informacional rajottunk, hogy az ott levo negy ember kozul egy se beszel angolul, gondoltuk az lesz a legegyszerubb, ha megmutatjuk a jegyunket. Erre nagy magyarazasba kezdtek es azt mondogattak indonezul, hogy “Batava Air paulut”. Mikor par perc utan rajottek, hogy nem ertjuk amit mondanak, akkor hoztak egy papirt, es leirtak. Mikor lattak, hogy hiaba irnak le valamit indonezul, azt se ertjuk, megneztek valahol hogy hogy is van ez angolul: “Batava Air closed”. Kesobb megneztuk az interneten es az tortent hogy a legitarsasag masfel honappal ezelott csodbe ment. Szoval, ott alltunk tanacstalanul a Surabaya-i repteren, kezunkben egy Kupang-ra szolo Batava Air jeggyel. Az informacional nagyon megkonnyebbultek hogy vegre megertettek velunk hogy mi a helyzet es rairtak egy masik legitarsasag nevet a papirunkra. Megkedeztem, hogy ezek repulnek-e Kupangra (marmint ramutattam a nevre, mondtam hogy Kupang es neztem kerdoen), majd mondtak hogy igen. Erre en megkerdeztem, hogy mikor (marmint mutogattam kerdoen az oramra), majd ok par perc vitatkozas es papirok nezegetese utan szomoruan csovaltak a fejuket, hogy az a legitarsasag megse repul oda. Meg vagy ot-tiz percig igy zajlott a beszelgetes, aminek az lett az eredmenye, hogy megtudtuk, hogy egy ugynevezett “Lion Air” nevu legitarsasag repul oda csak aznap, este 7-kor.

Lion Air

Otthon meg napokat toltottunk azzal, hogy kivalasszuk, hogy melyik az az indonez legitarsasag, ami viszonylag biztonsagos, ugyanis ezen a kornyeken eleg gyakran potyognak le a gepek. Gondosan kivalasztottuk, hogy kivel fogunk repulni, most meg itt alltunk egy akarmilyen repteren, es a neve alapjan probaltuk kitalalni, hogy felszalljunk-e egy  olyan legitarsasag gepere, amirol semmit nem tudunk a neven kivul, vagy valtoztassuk meg az osszes tervunket es induljunk el a szarazfoldon masmerre. A legitarsasag irodajaban nem tudtak megmondani, hogy milyen geppel repulnek, de mutattak egy naptarat, amin rajta volt egy ujnak tuno Boeing repulo, szoval megvettuk a jegyet. Mivel ott sem tudtak nagyon angolul, ezert ez is ugy zajlott, hogy mutattam hogy “ketto” es mondtam hogy “Kupang”.

Het orank volt a Surabaya-i repteren, ami nem valami kellemes hely. A repter zsufolt, lehet bent dohanyozni es a legtobb ember dohanyzik is. A terminalokon kivul nagyon meleg volt, szoval vegul beultunk egy gyorsetterembe, es ott vartuk ki az indulast. A Lion Air kellemes meglepetes volt, vadonatuj Boeing 737-900ER geppel repultunk, semmivel se volt rosszabb, mint egy WizzAir jarat, csak az volt a kulonbseg, hogy rajtunk kivul nem volt feher ember a gepen.  Az ut vege kicsit razos volt egy vihar miatt, de ½ 11-re epsegben megerkeztunk Kupang-ra, ami Nyugat-Timor legnagyobb varosa. Nagyon vicces volt a futoszalag, amin a feladott csomagokat kaptuk meg. Nem olyan volt, mint egy megszokott repteri futoszalag, amin mennek korbe a csomagok. Olyan volt, mint egy regi, amit epitkezeseken hasznaltak. Kb 10 meter hosszu es egyenes es a vegen leestek rola a csomagok a foldre.

Snack Bar a Kupang-i repteren.

Miutan megvoltak a csomagok, beultunk egy taxiba, elmentunk a legkozelebbi szallodaba, ami szinten kellemes megleptes volt. 30 dollarert olyan tip-top szobat kaptunk, hogy csak neztunk. Mar ejfel volt, mikor hulla faradtan beestunk az agyba, de nem aludhattunk sonkat, mert reggel 5-kor megint csorgott az ora, indulni kellett tovabb. A Kupangi repter korulbelul akkora mint az  esztergomi buszpalyaudvar es kb annyira modern is. Itt mar gordulekenyen ment minden, siman becheckoltunk az Alor-i jaratra. A terminalon ket beszallo kapu volt, de mind a ketto igazibol csak egy ajto volt, ami betonra nyilt, ahol a repulok alltak. Meg volt egy orank az indulasig es epp egy masik jaratra ment a beszallas, mikor odamentem megkerdezni, hogy kimehetnek-e lefenykepezni a repuloket. Mondtak, persze, menjek csak, de majd utana jojjek vissza..

"Mali Airport" epulete, Alor. Az epulet bal oldala az erkezes, a jobb oldala az indulas.
A repter epuletetol balra mar javaban epitik az uj terminalt.

MA-60-as tipusu legcsavaros repulo repult a Kupang – Alor utvonalon. Ez volt az a jarat, amitol Evi mar azota rettegett, hogy honapokkal ezelott megvettuk ra a jegyet. A Merpati legitarsagnak amugy sincs valami jo hire es a propelleres gepek, amik ezek kozt a kis indonez szigetek kozott repulnek, neha le szoktak esni. A Trans Nusa lett volna a masik legitarsasag, amivel mehettunk volna, de nekik mar a nevuk se hangzik jol es raadasul megkisebb es megoregebb gepekkel repulnek. Szoval a Merpati-ban is kellemesen csalodtunk, meg reggelit is kaptunk a gepen. A leszallas nezett csak ki kisse veszelyesen, mert az alig egy kilometer hosszu kifuto playa 5 meterre kezdodik a tengerparttol es ugy nezett ki, mintha a vizre szallnank le. Az Alor-i repter epuletet nem is lehet mihez hasonlitani. Egy otszor ot meteres szoban varakoztunk, ami maga volt az egesz erkezesi oldal, amikor egy kocsin odatoltak a borondoket es elkeztek oket lepakolni oket a foldre. Kozben az indonezek kiabaltak, hogy melyik borond az ovek, szoval nem a tetejen levoket szedtek le, hanem alulrol banyasztak ki azokat, amelyek tulajdonosa a leghangosabban kiabalt. Szoval beletelet egy kis idobe, mire mi is megkaptuk a hatizsakjainkat.

Evi probalja felfogni, hogy valoban tulelte a repulest.
Mali Airport, Alor, Indonesia.

A repterrol taxival mentunk el Alor-Kecilre, ami kb egy oras ut volt. Onnan hajoval vittek at minket Kepa szigetere, ami az indonez turank elso allomasa.