Alor-rol Flores-re

Kepa-rol Floresre indultunk, ami az egyik legnagyobb sziget a kornyeken, Alortol par szaz kilometerre nyugat fele. Tobb opcio is volt, hogy hogy tudunk atjutni oda, de az egyik se volt az igazi. Mehettunk volna repulovel, ket atszallassal, vagy rendes nagy utasszallito hajoval, amire viszont ket hetet kellett volna varnunk. Naponta jart hajo Alorrol a szomszedos szigetre, viszont onnan meg masik harom szigeten kellett volna atjutnunk, ami eleg bizonytalan volt. Vegul a hetente egyszer kozlekedo kompot valasztottuk, ami elvileg 20 ora alatt er at Flores legkeletibb csucskere. Emiatt a tervezett 5-6 nap helyett, harom nap utan indultunk tovabb Keparol, mert nem akartunk meg egy hetet varni. Azert a komppal viszonylag szerencsenk volt, mert miutan tiz honapig rossz volt, par hete allt ujra uzembe.

Reggel 1/2 6-kor keltunk, es hatkor vittek at minket Kepa-rol a nagyobb szigetre (Alorra), ahonnan a komp indult. 4-en voltunk a kis motoros csonakban, egy holland par is epp aznap reggel indult tovabb. Az ut nem volt tobb mint otszaz meter, de az aramlat viszonylag eros volt a ket sziget kozott. Feluton jartunk, amikor leallt a motor es a helyi ember a fejet csovalva mutogatott a benzin tankra. Eloszedett egy bena evezot valahonnan, de nem igazan haladtunk az aramlat miatt. Ekkor en is, meg a holland srac is leszedtuk azt a ket deszkat, amin ultunk es azzal kezdtunk el evezni. Igy mar eleg volt a sebessegunk, tiz perc utan partot ertunk.

Ezutan alltunk az ut szelen es vartuk, hogy jojjon egy bemo, ami felszed minket. A bemok ilyen kis lepattant mikrobuszok, amikben a ket oldalt ket sor ules van es jarjak a kornyeket es felvesznek mindenkit, aki leinti oket. Ilyen felig taxi, felig busz. Nemsoka jott is egy, fel is szalltunk ra. Ahogy kozeledtunk a varoshoz, egyre tobben szalltak fel, egyre tobb lett a csomag is. A mi hatizsakjainkat is feldobtak a tetore, minden rogzites nelkul, mondjuk volt egy ember aki a busz oldalan az ajtoban logva nezte, hogy nem esik-e le valami. Egy ora utan megerkeztunk a kikotobe, kifizettunk kb 60 Ft-nak megfelelo penzt fejenkent es elkeztuk keresni a hajonkat a kikotoben. Indoneziaban, mint ahogy mar lattuk a Surabayai repteren is, nem igazan beszelnek angolul az emberek. A holland partol kaptunk par nyomtatott oldalnyi indonez nyelvlecket meg az uton, hogy meg tudjunk tanulni par szot a boldogulashoz. Szoval a kikotoben tiz perc alatt megtalaltuk a Larantuka-ba indulo kompunkat a “Ferry Larantuka” szavakat szerencsere mindeki ertette. Megvettuk a jegyeket, vettunk az utra kajat, majd felszalltunk.

Kepa Island. Itt laktunk harom napig.

Ha fordult a hajo, utana kellett forgatni a parabola antennat, hogy uvolthessen tovabb a tv.

A komp ket szintes volt, alul par auto allt es egy halom helyi fekudt szivacsokon, fent meg volt a szemelyzet resze elkulonitve es hatul kb nyolc sornyi ules, mi ott telepedtunk le. Sok remtornetet hallottunk es olvastunk a telezsufolt indonez kompokrol, de valamiert a mi kompunk szinte ures volt, alig volt rajta otven ember. Alig egy oras kesessel el is indultunk. Delutan ertunk Beranusa-ba, ahol paran leszalltak, paran meg fel es meg egy kis ozet is felhoztak a hajora es kikotottek elol. Egesz nap nezelodtunk, mivel mindig a szarazfoldhoz kozel voltunk, mindig volt valami latnivalo. Tobbszor lattunk delfineket is, akik ott paradeztak a hajo mellett. Ahogy besotetedett, szereztunk mi is ket szivacsot, es ledoltunk aludni. Annak ellenere hogy a helyiek egesz ejjel maximum hangeron hallgattak a tv-t, viszonylag jol aludtunk es sokat. Ejfel korul ertunk Lewoleba-ba, ahol reggel otig allt a hajo. 

Delfin..

Felszallo utasok Baranusa-ban, meg egy ozgida..

"Nezd, ekkora ho van Magyarorszagon. Ez a Jani facebook oldala, epp a kocsijat assak ki a ho a alol."
"Na ne má..."

A hajon mi voltunk csak ketten feherek, mindenki mas helyi volt. Igazabol amiota elindultunk Kuala Lumpurbol a szallasokon kivul, ahol laktunk soha nem talalkoztunk feherekkel. Indonezianak ezt a reszet nem nagyon latogatjak turistak, cseppet sem hasonlit mondjuk Bali-ra. A hajon mindenki nagyon kedves volt, igaz hogy szinte folyamatosan bamultak, foleg Evit. Aki tudott par szot angolul, az mind odajott beszelgetni, mutattam nekik kepeket, hogy mekkora ho van Magyarorszagon, amin nagyon szornyulkodtek. Egyszer odajott valaki, valoszinuleg ott dolgozott a hajon, hogy szeretnenek minket lefenykepezni. Ezen felbatorodva jottek a tobbiek is, keszultek a kepek egymas utan, amiken mi voltunk, meg egy-egy helyi. Voltak akik nem mertek odajonni, azok kesobb csinaltak lopva rolunk egy kepet a mobiljukkal. Szoval, mire megerkeztunk, mindenkinek a hajon volt mar kepe rolunk. Az uton szorgosan tanultam az indonez szavakat. Mikor ezt latta valaki, odajott segiteni. Megmondta mit jelent par olyan szo indonezul, amit kerdeztem tole es olyan lelkes volt, hogy tanitott meg tovabbi szavakat is, amivel sokra nem mentem, mert nem tudta megmondani hogy mit jelentenek angolul.

Almos kodos hajnal Lewoleba es Waiwerang kozott..

Kikotes Waiwerang-ban..

Reggel meg egyszer kikotottunk Waiwerang-ban, majd reggel 10-re, 25 oras ut utan megerkeztunk Larantuka-ba, Flores szigetere. Meg ki se kotott a hajo, a helyiek ugraltak be a molo-rol, felkaptak a csomagjainak es mar szaladtak is vele. Mikor utolertuk oket, mondogattak a varos nevet, amerre mi is tartottuk es kozben tessekeltek be minket egy kisbuszba. A szorgos indonez szotanulas eredmenyekent megkerdeztem oket indonezul, hogy mennyiert visznek oda, mikor indulunk es mikor erunk oda. A kisbusz zsufolasig teltmire elindultunk, meg egy tyuk is utazott velunk es persze hiaba ultek az emberek egymas hegyen-hatan, sokan dohanyoztak bent a buszban is. Az ut harom ora hosszat tartott es a legviccesebb az volt, mikor az egyik ember menet kozben felmaszott a busz tetejere, hogy rendberakja a busz tetejen levo csomagokat.  Elozo nap reggel 6-os indulas utan masnap delutan 1/2 3-kor vegre megerkeztunk Waiterang-ra.