A sarkanyok

Flores szigetetol nyugatra talalhato a Komodoi Nemzeti Park, ahol a  hires komodoi varanusz lakik. A nemzeti park sok szigetbol all, ezek kozul Rinca es Komodo a legnagyobbak. Csoportos turaval, ami olcso lenne, nem lehet eljutni ezekre a szigetekre. Ha az ember latni akarja a sarkanyokat, akkor az egyetlen modja az, hogy berel egesz napra egy hajot kapitannyal, szoval mi is ezt tettuk. Komodo szigete negy oranyira van innen hajoval es tobb helyen is hallottuk, hogy Rinca-n nagyobb az esely latni ezeket a nagy gyikokat, szoval Rinca-ra mellett dontottunk, ami csak ket oranyi utra volt. A hajo egesz napra a mienk volt, szoval meg mas is belefert a programba, nem csak ezek a dogok. Reggel hatkor keltunk es fel hetkor mar uton is voltunk a kis hajoval es a ket fos legenyseggel, akik kizarolag egy szot tudtak angolul, annyit hogy "yes". Barmit kerdeztunk, de tenyleg barmit, a valasz egy hatarozott "yes" volt. Ket ora pofoges utan ertunk oda Rinca-ra. Bementunk egy obolbe, majd onnan nyilt egy masik, szinte csatorna-szeru masik obol es annak vegen volt a molo. Ahogy kikotottunk, rogton odajott hozzank valaki egy hosszu bottal a kezeben es kozolte, hogy o lesz a vezetonk a szigeten. Emberunket Adi-nak hivtak es nagyon kedves volt, lelkesen magyarazott a szigetrol es az itt elo allatokrol.

Gyerek sarkany.

Elso utunk a jegyirodaba vezetett, ahol mindefele jegyet kellett venni 2-3-5 dollarert. Vettunk belepot, fizettunk nemzeti park illeteket, kamerahasznalit dijat, stb..  Ezutan Adi egy terkep mellett elmagyarazta, hogy mirol is fog szolni a tura. A lenyeg az volt, hogy ez nem egy allatkert, itt az allatok teljesen szabadon elnek es mi egy-ket orat fogunk setalni az erdoben es ha szerencsenk van latunk sarkanygyikot.

Elindult felenk, szoval inkabb gyorsan visszafordultunk.

Ezek a komodoi varanuszok fura szerzetek. Harom meteresre is megnonek es egyaltalan nem felnek az embertol, sot, sokszor ra is tamadnak az emberre. Tobbszor fordult mar elo, hogy megharaptak vagy megoltek valakit. Mivel hullok, tobbnyire csak fekszenek a napon es erot gyujtenek, es neha hirtelen tamadnak. Rovid tavon gyorsabbak mint az ember es uszni is nagyon jol tudnak. A kedves vezetonk viszont megnyugtatott, hogy nem kell felnunk, mert majd o megved minket a kezeben levo bottal. Nem igazan nyugodtunk meg.

A vezetonk, Adi. Ezzel a bottal vedett meg minket a sarkanyoktol.

Mar a bejarat kozeleben lattunk ket nagyobb peldanyt. Az egyik eppen setalt valamerre, a masik meg az ut kozepen fekudt. Mind a kettot megneztuk tisztes tavolbol, majd tovabbmentunk. Ahogy setaltunk az osvenyen, eszrevettunk egy kisebb peldanyt, mint kiderult kb egy eves volt. Majd egy meter hosszu volt es komotosan setalt elottunk egy par percig, mielott bement a bozotosba. A parzas utan a nosteny tojasokat rak es a kicsik kilenc honap utan kelnek ki. Az anya nem nagyon torodik a kicsikkel, maximum megeszi oket. A kicsik egy ideig a fakon elnek, mert ott a nagyobb tarsaiktol biztonsagban vannak. Egy fejlett peldany egyszer eszik kb havonta, de akkor 30-40 kilot is meg bir enni.

Fura rak fajta a tengerparton. Csak az egyik olloja no nagyra.

Ahogy setaltunk tovabb az erdoben, ujbol lattunk egy jo nagy peldanyt, ami az uton fekudt. Amikor husz meterre ertunk hozza, elkezdett felenk jonni.. Egy kicsit vartunk, egy kicsit hatraltunk, de csak tovabbra is jott. Ekkor azt mondta a vezetunk, hogy legjobb lesz ha megfordulunk. Szoval nem vartuk meg meg odaer hozzank, hanem visszafordultunk. 

Az egesz tura eleg erdekes volt es cseppet izgalmas. Ezek a dogok ott rejtozhetnek barmelyik bokor mogott csak arra varva, hogy jon valaki akit megehetnek. Egy kicsit olyan volt mintha a Jurrasic Parkba csoppentunk volna. Ahogy kisert vissza minket a vezetonk a hajohoz, mar cseppet lankadt a figyelme es nem vett eszre egy ut mellett gubbaszto jo nagy gyikot. En szoltam neki, hogy bocsi, de ott van egy. Ekkor latszott rajta hogy megijedt, nekunk mondta, hogy kicsit menjunk hatrebb, majd a botjaval kozelitett az allathoz, ami arrebb kullogott.

Az alomszep tengerpart..

Trigger fish.

Hazafele uton ketszer is megalltunk furdeni es snorkelezni. Az egyik sziget, ami kb ketszaz meter atmeroju volt es csak mi voltunk rajta, nagyon durvan nezett ki. Ilyen szep helyen szinte meg soha nem voltunk. Gyonyoru feher homok, par palmafa, a vizben meg olyan korallok es halak, amilyeneket meg rendes buvarkodas kozben is ritkan lat az ember. Itt elidoztunk egy par orat, majd indultunk vissza Labuanbajo-ba. Jo kis nap volt es szerencsere nem lettunk a sarkanynak reggelire kaja..