Koh Lipe

A szallasunk Koh Lipe-n.

Thaifoldon nagyon konnyu utazni. Ha az ember barhova el szeretne jutni, bemegy barmelyik utazasi irodaba, amik szinte egymast erik a nyaralohelyeken, vesz egy jegyet es a tobbi mar nem az o dolga. A megadott idopontban felszednek a szallason, elvisznek a buszhoz, vonathoz, ha at kell szallni, akkor is mindig van ott valaki, aki segit, egeszen addig, meg meg nem erkezel. Nem kell menetrendeket nezegetni, sorban allni jegyert, megkeresni hogy hol a palyaudvar. Nem kell aggodni hogy lekesel egy csatlakozast, mert mindenhol mindenkit bevarnak. A megadott idoponthoz kepest altalaban ket-harom oras kesessel az ember mindig ott van, ahova menni szeretett volna.

Szoval, megvettuk a Krabi-Koh Lipe jegyunket es vartunk a szallasunk elott. Jott egy kisbusz, elvitt valameddig. Ott vartunk egy orat, beszallt meg ket ember, aztan megint mentunk. Aztan meg ket embert felszedtunk, megint mentunk, majd megerkeztunk egy hajoallomasra. Nemsoka jott is egy hajo, azzal is mentunk egy par orat es meg is erkeztunk par ora kesessel Koh Lipe szigetere. Illetve csak Koh Lipe melle, mert a sziget olyan kicsi, hogy meg kikotoje sincs. A hajorol at kellett szallni kis motoros csonakokra, amivel kivittek a partra. 

Szinte teljes szelcsend volt mikor megerkeztunk es apaly. Ahogy mentunk a korulbelul egy meter mely vizben, a csonakrol lehetett latni alattunk a korallokat es a halakat. Az egesz ugy nezett mint a filmekben, csak tatottuk a szankat. Gyorsan ledobtuk a cuccunkat a szallason es indultunk is snorkerelni. Rogton a part mellett, a terdig ero vizben is gyonyoru korallok es halak voltak. 

Kereszteny templom, Koh Lipe.

Koh Lipen a hidelem szerint nagyon sok a csotany. Meg par evvel ezelott, volt hogy 6-8-at is lattam egyszerre, mikor bementem a furdobe az akkori szallasunkon. Szoval Evi bement a furdobe, hogy kis reseket es repedeseket keressen, amik lehetseges csotany veszelyt jelentenek. Sokaig nem kellett keresgelni, hogy megtalalja a fal es teto kozotti harmic centis rest. A fahaz, amiben laktunk eleg tessek-lassek modon volt megepitve. Az ablakon nem volt halo, nagy lukak voltak a falon, de legalabb az agyak felett volt szunyog halo. Vettunk csotany spray-t, mindent szepen befujtunk, majd mentunk aludni. Mivel nagyon meleg volt, persze nyitva kellett hagyni az ablakot, meg bekapcsolva a ventillatort.

Reggel ovatosan kemleltunk korbe a halo alol, hogy nem latunk-e csotanyokat. Nem lattunk egyet se, csak G. mellett fekudt az agyban egy kis thai cica. Amig mi amiatt aggodtunk, hogy be tud-e jonni egy bogar a szobaba, helyette bejott egy macska es szepen ott aludt G. mellett. Mikor megprobaltuk kizavarni, csak almosan korbenezett es visszafekudt aludni. A macska ezutan is minden ejjel bejott, es odafekudt G. melle, ugylatszik nagyon megkedvelte. Mivel rendszeresen spay-ztunk, ezert csak harom-negy csotany jott be az egesz ido alatt, de azok is mind a hatukon fekudtek mar, mire megtalaltuk oket.

Van boven latnivalo az egy meter mely vizben is...

A nyaralohelyek kozul, ahol az utobbi par hetben jartunk Thaifoldon, talan Koh Lipe valtozott legkevesbe. Kicsit tobb lett az ember, meg tobb kocsma van a parton, de meg egyaltalan nincs tomeg. Par napot voltunk itt es nagyon jol elvoltunk. Nagyokat snorkereltunk, jokat kajaltunk, meg estenkent ittunk egy-egy sort a parton.

Longtail boat. 

Koh Liperol hajoval indultunk tovabb Lankawi fele. Mivel a nagy hajo nem tudott kikotni, ezert ujbol kis csonakokba (longtail boat) kellet szallni, ami elvitt a hajohoz. A csonakunk kapitanya nem volt a helyzet magaslatan. Mar mikor szalltunk be, akkor lattuk, hogy ugy nez ki, mint aki csutkara be van szivva. Miutan tizenot embert beszallitott a csonakba, az ugy leult a homokba, hogy harom haverjavel egyutt se tudtak belokni a vizbe. Meg tiz perc probalkozas kellett ahhoz, amit a csonakban ulo osszes embernek mar egyertelmu volt, hogy eselytelen megmozditani a csonakot. Ekkor szolt, hogy mindenki szalljon ki. Paran kiszalltunk, segitettunk belokni a csonakot, majd visszamasztunk. Nagynehezen elindultunk, majd majdnem nekimentunk rogton a kovetkezo parkolo csonaknak. Aztan a kovetkezonek, majd a kovetkezonek. Mar mindenki nagyon nevetett, mert ugy tunt mintha az emberunk - aki annyira kesz volt, hogy alig latott - megprobalna eltalalni az osszes parkolo csonakot. A helyzet igazabol nem volt nagyon veszelyes, mert kb kettovel mentunk a terdig ero vizben. Ezutan, mikor sikerult a parkolo csonakoktol eltavolodunk, a hajo elejen levo thai navigalt, hogy merre menjunk, egy hatalmas reccsenessel eltalaltunk egy korall szirtet. Aztan megegyet, majd megegyet. Mikor az obolben talalhato korallok kozul az osszeset letaroltuk, vegre elindultunk a hajonk fele. Epsegben atszalltunk es biztonsagban elindultunk Langkawi fele.