Adam's peak

Adam's peak

Sri Lanka hegyvideki reszere osszesen 4-5 napunk volt. Eloszor azt gondoltuk, hogy belepreselunk jo par latnivalot ebbe a par napba, mert ugy is kozel vannak egymashoz, de aztan rajottunk hogy meg se fog menni. Hiaba van ket hely 80 km-re egymastol legvonalban, a hegyi utakon sok atszallassal ramegy majd’ egy egesz nap, hogy odaerjen az ember.  Ugy dontottunk, hogy az Adam’s peak lesz az a hely, ahova elmegyunk kirandulni.

December 25-en reggel  10 orakor mar a Kandyi vasutallomason voltunk, hogy a 10:50-es vonaton jo helyunk legyunk. A vonat delben erkezett meg az allomasra, es annyan voltak rajta, hogy epp hogy sikerult feljutunk es a ket es fel oras uton vegig allnunk kellett. Miutan megerkeztunk Hatton-ba es megtalaltuk az autobusz allomast mar delutan 1 ora volt. Itt tudtunk meg, hogy csak atszallassal juthatunk el Delhousei-be, ahol az Adam’s peak talalhato. A busz itt is tele volt teljesen, ezert vartunk 10 percet meg a kovetkezo indult.

A Hatton-i buszpalyaudvar

Sri Lankan kicsit maskepp zajlik a busz-kozlekedes, mint otthon. Akkor indulnak a buszok, mikor megtelnek es ez altalaban soha nem tobb 10-15 percnel. Minden busznak van egy sorforje, es egy jegyszedo embere. Szoval a Hattoni buszpalyaudvaron all egymas mellett 20-30 busz, es mindegyik jegyszedoje a busz elott orditja, hogy hova megy az adott busz. Sehol nincs semmi tabla, de barmelyik jegyszedo keszesegesen megmutatja hogy hol az a busz, amit az ember keres. Mikor a busz mar megtelt, akkor elindul a palyaudvar kijarata fele szep lassan, es a jegyszedo ember  setal a busz mellett, es orditja az busz utvonalat, es probalja meggyozni az embereket, hogy szalljanak fel.. Es mikor a busz mar teljesen fullon van, akkor elindul. A jegyszedo ember, meg keresztulpreseli magat a tomegen es mindenki megveszi a jegyet, ami egy negy oras utra se eri el az egy dollart..

Szoval a Hatton-i megalloban az epp indulo tele busz helyett a kovetkezore szalltunk, igy volt ulo helyunk. Masfel ora volt meg elertunk M…..-ba, ahonnan allitolag mar volt direct busz Delhousei-ba. A buszut valami olyan meses tajakon vitt keresztul, hogy csak lestunk. Teaultetvenyek kozott kanyargott az ut, nehol kis szakadek, mashol vizesesek, neha egy to, rajta egy sziget es minden annyira zold, mintha PhotoShoppolva lenne..

Tea-ultetveny Hatton es Delhousie kozott

Meg a buszon leszolitott minket egy helyi, akinek volt egy vendeghaza Delhousei-ban, kozel az Adam’s peak-i tura elejehez, es o vitt el a kocsijaval minket a szallasra. A szallas nem volt valami nagy szam, de igazabol csak par ora kellett.

Az Adam’s peak egy hegy, amire egy kivilagitott lepcso vezet fel. A lepcso csak a szezonban van kivilagitva, december 26-tol, ami epp masnap volt. Szoval meg este kellett vennunk elemlampat, ami annyira nem volt egyszeru, mivel Delhousie eleg kicsi, alig 100-an laknak ott, szoval nem volt sok bolt.

Egy buszke delhousie polgar a varos foteren

Mivel aznap volt a  szuletesnapom, gondoltunk koccintunk egy itallal, ami nem nem ment valami konnyen. Aznap unnepnap volt, ezert a varos egyetlen barjaban, ami egy kozelben levo hotelben volt, nem akartak sort adni. Vegul nagynehezen adtak egyet, de mivel a helyi rendor epp ott vacsorazott, ezert a hatso kijaraton kellett kimennem az ujsagpapirba rejtett sorrel. Szoval, vegul azert megiscsak koccintottunk.

Az Adam’s peak egy zarandokhely, ahol a hegy tetejerol az emberek a napfelkeltet nezik meg. Mivel az ut 3-4 ora, es a napfelkelte hatkor van, igy nem volt mas valasztasunk, mint ejjel  ¾ 2-kor kelni, es 2-kor elkezdeni hegyet maszni.  Az tura elso fele enyhe emelkedo es az egesz ut nincs tobb mint 5-6 kilometer osszesen.  A dolog nehezebb resze a tobb mint egy kilometeres szintkulonbseg. Az uton szinte vegig latszik a csucs, ami artalmatlannak nez ki. Nem az. Szoval 3-4 kilometer utan kezdodott – sajnos nem tudok jobb szot ra – a szopas. A lepcsok itt mar magasabbak, mint hosszabbak, szoval meredekebbek 45 foknal, es ugy tunik soha nincs veguk. Csak mentunk, mentunk, folyott rolunk a viz, elfogyott az innivalunk, es azt hittuk soha nem erunk fel.

Napfelkelte a felhok kozott

Vegul felertunk. A napfelkelte gyonyoru volt. A felhok  alattunk voltak, a latvany meses volt, nehez igy leirni, de megerte felmenni..

A lefele utra nincsenek szavak.. A labunk remegett es minden egyes lepcsofok egy kinszevedes volt.

A szallasra visszaerve gyors reggeli, majd tomott busz vissza Hatton-ba, onnan egy masik, amin szerencsere volt ulohelyunk, vissza Kandy-be.

Hulla faradtan estunk be a szallodaba delutan 3 korul, ahol egy eskuvo volt uvolto zenevel. Hiaba volt szobank foglalva es kifizetve, montak hogy nincs hely, de szereznek nekunk mashol egy szobat. A szoba, amit szereztek mocskos volt, lepukkant, de mi csak beestunk az agyba es este 7-kor mar aludtunk, hogy masnap reggel ½ 4-kor fel tudjunk kelni, es elerjuk az 5-kor indulo vonatot le a tengerpartra.