Alor-rol Flores-re

Kepa-rol Floresre indultunk, ami az egyik legnagyobb sziget a kornyeken, Alortol par szaz kilometerre nyugat fele. Tobb opcio is volt, hogy hogy tudunk atjutni oda, de az egyik se volt az igazi. Mehettunk volna repulovel, ket atszallassal, vagy rendes nagy utasszallito hajoval, amire viszont ket hetet kellett volna varnunk. Naponta jart hajo Alorrol a szomszedos szigetre, viszont onnan meg masik harom szigeten kellett volna atjutnunk, ami eleg bizonytalan volt. Vegul a hetente egyszer kozlekedo kompot valasztottuk, ami elvileg 20 ora alatt er at Flores legkeletibb csucskere. Emiatt a tervezett 5-6 nap helyett, harom nap utan indultunk tovabb Keparol, mert nem akartunk meg egy hetet varni. Azert a komppal viszonylag szerencsenk volt, mert miutan tiz honapig rossz volt, par hete allt ujra uzembe.

Reggel 1/2 6-kor keltunk, es hatkor vittek at minket Kepa-rol a nagyobb szigetre (Alorra), ahonnan a komp indult. 4-en voltunk a kis motoros csonakban, egy holland par is epp aznap reggel indult tovabb. Az ut nem volt tobb mint otszaz meter, de az aramlat viszonylag eros volt a ket sziget kozott. Feluton jartunk, amikor leallt a motor es a helyi ember a fejet csovalva mutogatott a benzin tankra. Eloszedett egy bena evezot valahonnan, de nem igazan haladtunk az aramlat miatt. Ekkor en is, meg a holland srac is leszedtuk azt a ket deszkat, amin ultunk es azzal kezdtunk el evezni. Igy mar eleg volt a sebessegunk, tiz perc utan partot ertunk.

Ezutan alltunk az ut szelen es vartuk, hogy jojjon egy bemo, ami felszed minket. A bemok ilyen kis lepattant mikrobuszok, amikben a ket oldalt ket sor ules van es jarjak a kornyeket es felvesznek mindenkit, aki leinti oket. Ilyen felig taxi, felig busz. Nemsoka jott is egy, fel is szalltunk ra. Ahogy kozeledtunk a varoshoz, egyre tobben szalltak fel, egyre tobb lett a csomag is. A mi hatizsakjainkat is feldobtak a tetore, minden rogzites nelkul, mondjuk volt egy ember aki a busz oldalan az ajtoban logva nezte, hogy nem esik-e le valami. Egy ora utan megerkeztunk a kikotobe, kifizettunk kb 60 Ft-nak megfelelo penzt fejenkent es elkeztuk keresni a hajonkat a kikotoben. Indoneziaban, mint ahogy mar lattuk a Surabayai repteren is, nem igazan beszelnek angolul az emberek. A holland partol kaptunk par nyomtatott oldalnyi indonez nyelvlecket meg az uton, hogy meg tudjunk tanulni par szot a boldogulashoz. Szoval a kikotoben tiz perc alatt megtalaltuk a Larantuka-ba indulo kompunkat a “Ferry Larantuka” szavakat szerencsere mindeki ertette. Megvettuk a jegyeket, vettunk az utra kajat, majd felszalltunk.

Kepa Island. Itt laktunk harom napig.

Ha fordult a hajo, utana kellett forgatni a parabola antennat, hogy uvolthessen tovabb a tv.

A komp ket szintes volt, alul par auto allt es egy halom helyi fekudt szivacsokon, fent meg volt a szemelyzet resze elkulonitve es hatul kb nyolc sornyi ules, mi ott telepedtunk le. Sok remtornetet hallottunk es olvastunk a telezsufolt indonez kompokrol, de valamiert a mi kompunk szinte ures volt, alig volt rajta otven ember. Alig egy oras kesessel el is indultunk. Delutan ertunk Beranusa-ba, ahol paran leszalltak, paran meg fel es meg egy kis ozet is felhoztak a hajora es kikotottek elol. Egesz nap nezelodtunk, mivel mindig a szarazfoldhoz kozel voltunk, mindig volt valami latnivalo. Tobbszor lattunk delfineket is, akik ott paradeztak a hajo mellett. Ahogy besotetedett, szereztunk mi is ket szivacsot, es ledoltunk aludni. Annak ellenere hogy a helyiek egesz ejjel maximum hangeron hallgattak a tv-t, viszonylag jol aludtunk es sokat. Ejfel korul ertunk Lewoleba-ba, ahol reggel otig allt a hajo. 

Delfin..

Felszallo utasok Baranusa-ban, meg egy ozgida..

"Nezd, ekkora ho van Magyarorszagon. Ez a Jani facebook oldala, epp a kocsijat assak ki a ho a alol."
"Na ne má..."

A hajon mi voltunk csak ketten feherek, mindenki mas helyi volt. Igazabol amiota elindultunk Kuala Lumpurbol a szallasokon kivul, ahol laktunk soha nem talalkoztunk feherekkel. Indonezianak ezt a reszet nem nagyon latogatjak turistak, cseppet sem hasonlit mondjuk Bali-ra. A hajon mindenki nagyon kedves volt, igaz hogy szinte folyamatosan bamultak, foleg Evit. Aki tudott par szot angolul, az mind odajott beszelgetni, mutattam nekik kepeket, hogy mekkora ho van Magyarorszagon, amin nagyon szornyulkodtek. Egyszer odajott valaki, valoszinuleg ott dolgozott a hajon, hogy szeretnenek minket lefenykepezni. Ezen felbatorodva jottek a tobbiek is, keszultek a kepek egymas utan, amiken mi voltunk, meg egy-egy helyi. Voltak akik nem mertek odajonni, azok kesobb csinaltak lopva rolunk egy kepet a mobiljukkal. Szoval, mire megerkeztunk, mindenkinek a hajon volt mar kepe rolunk. Az uton szorgosan tanultam az indonez szavakat. Mikor ezt latta valaki, odajott segiteni. Megmondta mit jelent par olyan szo indonezul, amit kerdeztem tole es olyan lelkes volt, hogy tanitott meg tovabbi szavakat is, amivel sokra nem mentem, mert nem tudta megmondani hogy mit jelentenek angolul.

Almos kodos hajnal Lewoleba es Waiwerang kozott..

Kikotes Waiwerang-ban..

Reggel meg egyszer kikotottunk Waiwerang-ban, majd reggel 10-re, 25 oras ut utan megerkeztunk Larantuka-ba, Flores szigetere. Meg ki se kotott a hajo, a helyiek ugraltak be a molo-rol, felkaptak a csomagjainak es mar szaladtak is vele. Mikor utolertuk oket, mondogattak a varos nevet, amerre mi is tartottuk es kozben tessekeltek be minket egy kisbuszba. A szorgos indonez szotanulas eredmenyekent megkerdeztem oket indonezul, hogy mennyiert visznek oda, mikor indulunk es mikor erunk oda. A kisbusz zsufolasig teltmire elindultunk, meg egy tyuk is utazott velunk es persze hiaba ultek az emberek egymas hegyen-hatan, sokan dohanyoztak bent a buszban is. Az ut harom ora hosszat tartott es a legviccesebb az volt, mikor az egyik ember menet kozben felmaszott a busz tetejere, hogy rendberakja a busz tetejen levo csomagokat.  Elozo nap reggel 6-os indulas utan masnap delutan 1/2 3-kor vegre megerkeztunk Waiterang-ra.

Kepa Island, Alor - Indonesia

Kepa. A hetterben valami vulkan..

Kepa egy kis sziget, amin igazabol semmi nincs egy csaladias kis szallason, par legelo kecsken es a gyonyoru tengerparton kivul. A sziget eszaki felen egy kis tengerparti fuves tisztason epitett fel egy francia hazaspar 6-8 fahazat tiz evvel ezelott es azota is ok vezetik a helyet. A szigeten nincs se viz, se villany es teljes a nyugalom. A dragabb hazak, amilyenben mi is laktunk, abban kulonboznek az olcsobbaktol, hogy van oldaluk es nem csak tetejuk, valamint furdoszoba is tartozik hozzajuk. A furdoszobaban termeszetesen nincs folyo viz, hanem ket nagy hordo van, az egyikben tengerviz a wc leontesehez, a masikban edesviz (ami kevesbe sos, de kicsit budos) a furdeshez. Mind a kettohoz tartozik egy kis ibrik, amivel ki lehet merni a vize belole. A hordok felett van egy-egy cso a falban, amiken keresztul a haz mogul fel lehet tolteni oket, igy mindig maguktol megteltek a hordok, mielott kiuritettuk volna oket.

A mi hazunkban volt egy akkumulator is, amit nappal napelem toltott, igy este egy kis idore fel lehetett kapcsolni a lampat is. Konnektor nem volt, abbol osszesen harom volt az etkezoben, amin fel lehetett tolteni a lemerult kamerat es laptopot, kizarolag napkozben, amig sutott a nap.

Ebben laktunk...

A hazunk belulrol...

A furdoszobank..

Az olcsobb fahazaknak nincs oldaluk...

A szallas araban, ami meglehetosen meltanyos volt, benne volt napi haromszori etkezes, valamint kv, tea, viz, stb. Ebedre es vacsorara mindig hal volt, zoldseg es rizs, de finoman es valtozatosan voltak elkeszitve, szoval nagyon jokat ettunk. Reggelire neha fank volt, vagy palacsinta, esetleg sutemeny.

A szallason nagyon csaladias volt a hangulat. Ha valaki elvett egy sort, csak egy strigulat kellett huznia a konyhaban levo papirra. Az etkezesknel osszegyult az osszes vendeg, volt mindig egy kis anekdotazas, meg akik jobban ismerik indoneziat, segitettek pl nekunk is, hogy mit erdemes megnezni, meg hogyan lehet eljutni ide meg oda..

Senki nem volt a parton, csak mi..

Szuper tiszta viz..

Szines korallok..

Altalaban koran keltunk, 7-8 korul reggeliztunk. Napkozben olvastunk, snorkereltunk, vagy epp csak ultunk a hazunk verandajan es neztuk a tengert. A szigeten szamos gonyoru kis homokos tengerpart van, ha elsetaltunk az egyikre, soha nem volt ott rajtunk kivul senki. A sziget korul gyonyoru korallok vannak, es olyan kristaly tiszta a viz, hogy ilyet meg soha nem lattunk. Az egyetlen problema a nagyon szeszelyes tenger volt, szoval nem mertunk messze beuszni a parttol. Neha a semmibol tajtekzo hullamok vagy orvenyek tuntek elo, nehol meg olyan eros volt az aramlat, hogy eselytelen lett volna kiuszni a partra, ha belekerulunk.

Naplemente utan szinte teljes sotetsegbe borult a sziget. Gyonyoru csillagos volt az eg, bar sajnos egy kicsit paras a levego ahhoz, hogy lehessen csillagokat fenykepezni.

A lakotarsunk.. Eloszor a haloban lakott, majd atkoltozott a furdobe..

Szoval Kepa maga a paradicsom, megerte a hosszu utazast. Ha meg azt is hozza vesszuk, hogy mindig volt a jegen sor, meg coca-cola, amit a mellettunk levo nagyobb szigetrol hoztak, igazabol semmi nem hianyzott innen.

Uton Indoneziaba..

Reggel 5:15-kor csorgott az ora a Kuala Lumpur-i szallodankban, 5:30-ra jott ertunk a taxi, ami elvitt minket a palyaudvarra. Azert mentunk taxival, mert ilyen koran meg nem jar a metro, es azert a palyaudvarra, mert onnan indulnak olcso buszok a repterre. A repter eleg messze van a varostol, taxival eleg draga kimenni. Idoben kint voltunk a repteren, meg ettunk egy reggelit a McDonald's-ban, majd a beszallas utan meg volt egy kis keveres, mert nem talaltak egy utast, igy vagy fel orat ultunk meg a gepen, amig mindenkinek megegyszer megneztek a beszallo-kartyajat, aztan elindultunk. Ket es fel oraval kesobb megerkeztunk Surabaya-ba. Surabaya egy viszonylag nagy varos Java szigeten, Indoneziaban. Az itteni repter is viszonylag nagy, sok a jarat, az utasok tobbsege azonban csak atszall itt, mint ahogy mi is. Miutan megerkeztunk, elinteztuk az indonez vizumot, illetve sok elinteznivalo nem volt rajta azonkivul, hogy kifizettuk a fejenkent 25 dollart.

Az egyetlen informacioforras a belfoldi jaratokrol
a Surabayai repteren

Boven volt meg idonk a delutan indulo jaratunkig, gondoltuk megkerdezzuk a legitarsasag irodajaban, hatha el tudunk menni egy hamarabbi geppel. Amikor a repteri informacional rajottunk, hogy az ott levo negy ember kozul egy se beszel angolul, gondoltuk az lesz a legegyszerubb, ha megmutatjuk a jegyunket. Erre nagy magyarazasba kezdtek es azt mondogattak indonezul, hogy “Batava Air paulut”. Mikor par perc utan rajottek, hogy nem ertjuk amit mondanak, akkor hoztak egy papirt, es leirtak. Mikor lattak, hogy hiaba irnak le valamit indonezul, azt se ertjuk, megneztek valahol hogy hogy is van ez angolul: “Batava Air closed”. Kesobb megneztuk az interneten es az tortent hogy a legitarsasag masfel honappal ezelott csodbe ment. Szoval, ott alltunk tanacstalanul a Surabaya-i repteren, kezunkben egy Kupang-ra szolo Batava Air jeggyel. Az informacional nagyon megkonnyebbultek hogy vegre megertettek velunk hogy mi a helyzet es rairtak egy masik legitarsasag nevet a papirunkra. Megkedeztem, hogy ezek repulnek-e Kupangra (marmint ramutattam a nevre, mondtam hogy Kupang es neztem kerdoen), majd mondtak hogy igen. Erre en megkerdeztem, hogy mikor (marmint mutogattam kerdoen az oramra), majd ok par perc vitatkozas es papirok nezegetese utan szomoruan csovaltak a fejuket, hogy az a legitarsasag megse repul oda. Meg vagy ot-tiz percig igy zajlott a beszelgetes, aminek az lett az eredmenye, hogy megtudtuk, hogy egy ugynevezett “Lion Air” nevu legitarsasag repul oda csak aznap, este 7-kor.

Lion Air

Otthon meg napokat toltottunk azzal, hogy kivalasszuk, hogy melyik az az indonez legitarsasag, ami viszonylag biztonsagos, ugyanis ezen a kornyeken eleg gyakran potyognak le a gepek. Gondosan kivalasztottuk, hogy kivel fogunk repulni, most meg itt alltunk egy akarmilyen repteren, es a neve alapjan probaltuk kitalalni, hogy felszalljunk-e egy  olyan legitarsasag gepere, amirol semmit nem tudunk a neven kivul, vagy valtoztassuk meg az osszes tervunket es induljunk el a szarazfoldon masmerre. A legitarsasag irodajaban nem tudtak megmondani, hogy milyen geppel repulnek, de mutattak egy naptarat, amin rajta volt egy ujnak tuno Boeing repulo, szoval megvettuk a jegyet. Mivel ott sem tudtak nagyon angolul, ezert ez is ugy zajlott, hogy mutattam hogy “ketto” es mondtam hogy “Kupang”.

Het orank volt a Surabaya-i repteren, ami nem valami kellemes hely. A repter zsufolt, lehet bent dohanyozni es a legtobb ember dohanyzik is. A terminalokon kivul nagyon meleg volt, szoval vegul beultunk egy gyorsetterembe, es ott vartuk ki az indulast. A Lion Air kellemes meglepetes volt, vadonatuj Boeing 737-900ER geppel repultunk, semmivel se volt rosszabb, mint egy WizzAir jarat, csak az volt a kulonbseg, hogy rajtunk kivul nem volt feher ember a gepen.  Az ut vege kicsit razos volt egy vihar miatt, de ½ 11-re epsegben megerkeztunk Kupang-ra, ami Nyugat-Timor legnagyobb varosa. Nagyon vicces volt a futoszalag, amin a feladott csomagokat kaptuk meg. Nem olyan volt, mint egy megszokott repteri futoszalag, amin mennek korbe a csomagok. Olyan volt, mint egy regi, amit epitkezeseken hasznaltak. Kb 10 meter hosszu es egyenes es a vegen leestek rola a csomagok a foldre.

Snack Bar a Kupang-i repteren.

Miutan megvoltak a csomagok, beultunk egy taxiba, elmentunk a legkozelebbi szallodaba, ami szinten kellemes megleptes volt. 30 dollarert olyan tip-top szobat kaptunk, hogy csak neztunk. Mar ejfel volt, mikor hulla faradtan beestunk az agyba, de nem aludhattunk sonkat, mert reggel 5-kor megint csorgott az ora, indulni kellett tovabb. A Kupangi repter korulbelul akkora mint az  esztergomi buszpalyaudvar es kb annyira modern is. Itt mar gordulekenyen ment minden, siman becheckoltunk az Alor-i jaratra. A terminalon ket beszallo kapu volt, de mind a ketto igazibol csak egy ajto volt, ami betonra nyilt, ahol a repulok alltak. Meg volt egy orank az indulasig es epp egy masik jaratra ment a beszallas, mikor odamentem megkerdezni, hogy kimehetnek-e lefenykepezni a repuloket. Mondtak, persze, menjek csak, de majd utana jojjek vissza..

"Mali Airport" epulete, Alor. Az epulet bal oldala az erkezes, a jobb oldala az indulas.
A repter epuletetol balra mar javaban epitik az uj terminalt.

MA-60-as tipusu legcsavaros repulo repult a Kupang – Alor utvonalon. Ez volt az a jarat, amitol Evi mar azota rettegett, hogy honapokkal ezelott megvettuk ra a jegyet. A Merpati legitarsagnak amugy sincs valami jo hire es a propelleres gepek, amik ezek kozt a kis indonez szigetek kozott repulnek, neha le szoktak esni. A Trans Nusa lett volna a masik legitarsasag, amivel mehettunk volna, de nekik mar a nevuk se hangzik jol es raadasul megkisebb es megoregebb gepekkel repulnek. Szoval a Merpati-ban is kellemesen csalodtunk, meg reggelit is kaptunk a gepen. A leszallas nezett csak ki kisse veszelyesen, mert az alig egy kilometer hosszu kifuto playa 5 meterre kezdodik a tengerparttol es ugy nezett ki, mintha a vizre szallnank le. Az Alor-i repter epuletet nem is lehet mihez hasonlitani. Egy otszor ot meteres szoban varakoztunk, ami maga volt az egesz erkezesi oldal, amikor egy kocsin odatoltak a borondoket es elkeztek oket lepakolni oket a foldre. Kozben az indonezek kiabaltak, hogy melyik borond az ovek, szoval nem a tetejen levoket szedtek le, hanem alulrol banyasztak ki azokat, amelyek tulajdonosa a leghangosabban kiabalt. Szoval beletelet egy kis idobe, mire mi is megkaptuk a hatizsakjainkat.

Evi probalja felfogni, hogy valoban tulelte a repulest.
Mali Airport, Alor, Indonesia.

A repterrol taxival mentunk el Alor-Kecilre, ami kb egy oras ut volt. Onnan hajoval vittek at minket Kepa szigetere, ami az indonez turank elso allomasa.

Melaka

Ami Vietnamban Hoi An, Magyarorszagon Szentendre, az Malajziaban Melaka. A csinos kis varos ket oranyira van Kuala Lumpur-tol delre es a kinai negyed az, ahol a turistak tomorulnek. A sok kis szuk utca tele van boltokkal, ettermekkel, estenkent meg kirakodo vasar is van, ahol minden haszontalan dolgot lehet kapni. Mivel volt meg par napunk, mielott tovabballunk Malajziabol, lejottunk mi is ide hetvegere. A guesthouse, ahol lakunk kicsit pszihedelikusan nez ki. Este a folyoson neonfenyben vilagitanak a falak es kisebb lezer-show van. A szobankban nincs furdoszoba, viszont van egy PC, rendes 19 colos monitorral es gyors internettel..

Cameron Highlands

Alpesi hangulat

Svajc

A kornyezo orszagokbol atmenni Malajziaba olyan, mintha az ember Svajcba erkezne. Normalis varosok vannak, normalis hazakkal. Az utakon fel vannak festve a savok, az utak mellett szepen lenyirva a fu. Minden  rendezett, a vonatok pontosak, nincs szemet az utcan. A Cameron Highland egy fensik Malajzia kozepen, olyan 1500-2000 meter magasan. Amikor megerkeztunk, duplan is Svajcban ereztuk magunkat. Amellett hogy minden szep rendezett volt, alig volt 20 fok, csopogott az eso es zold reteket meg hegyeket lattunk mindenfele.

Az eper

A fensik ket dologrol hires, az egyik az eper. Rengeteg eper-farm van a kornyeken, ahol foliasatrakban terem az eper. A legtobb ilyen helyen lehet kapni epret, minden letezo formaban. Van eper tejszinhabbal, eper turmix, eper fagyi, eperlekvaros palacsinta, eper puding, eper shake, stb.. stb... Ennel mar csak a souvenir-shop-ban van nagyobb kinalat, ahol az epres kulcstartotol kezdve az epertean keresztul az eper mintas esernyoig mindent lehet kapni. Van eper alaku taska es eper alaku fullhallgato is.

Epres finomsagok..

A tea

A fennsik masik hiressege a tea. Hatalmas tea ultetvenyek vannak, ameddig csak a szem ellat. Sajnos aznap mikor meg akartuk volna nezni, esett az eso, igy az kimaradt, csak az ut mellol lattuk a sok teat.

Tea ultetveny az ut mellett..

Kirandulas

A fensik legnagyobb telepulese Tanah Rata. Innen rengeteg kirandulo utvonal vezet mindenhova a fensikon. Mi csak egy rovidet turaztunk a szomszedos faluig. Az utvonal a dzsungelen keresztul vezetett egy patak mellett. Utkozben megalltunk egy epres helyen es ettunk par epres finomsagot.

Kirandulas a dzsungelben..

Penang

Penang egy malaj sziget, de ha az ember korbenez, akkor inkabb azt hiheti, hogy kinaban van. A 1.5 millio lakos tobb mint fele kinai, ennek ellenere Penang eleg jo hely. Itt megvannak pont azok a dolgok, amik hianyoztak Kinabol. Mindenki jol beszel angolul, szuper finom kinai kajat lehet kapni es nincs oriasi zsufoltsag sem. Kinaban azt hianyoltunk, hogy nincs meg a kozeput, ha az ember enni szeretne valamit. Vagy olyan kajat kotyvasztottak, aminek mar a szaga elrettentett minket attol hogy megkostoljuk, vagy meregdraga elegans kajaldakat talaltunk. Penangon megvan a kozeput, korrekt aron szuper finom kinai kajat lehet enni.

Harom napot voltunk itt, de azonkivul hogy neha seltaltunk egy rovidet a varosban, foleg az eves korul forogtak a dolgok. Az elso este meg G. is velunk volt, aki szinten egyetertett abban, hogy mennyire jokat lehet enni itt itt. Miutan megevett harom adag kajat vacsorara, kicsivel kesobb ujra el kellett vele menni vacsorazni.

Keszul a vacsora..

Kesz a vacsora. Finom kinai kaja..

Penangon van egy csomo latnivalo is, meg csomo mindent lehet csinalni. Mi nem nagyon neztunk meg semmit es nem is csinaltunk sokmindent. De ha valaki kivancsi arra, hogy milyen Kina, szerintunk inkabb Penang-ra menjen el, mint Kinaba.

Street art..

Langkawi

Mar sotetedett mikor megerkezett a hajonk Langkawi-ra. Miutan leszalltunk, akkor tudtuk meg, hogy abban a kikotoben nincs utlevelvizsgalat, szoval el kellett mennunk egy olyan helyre, ahol van. A hajotarsasagtol valaki elvitt minket jutanyos aron, gyorsan kaptunk egy-egy pecsetet az utlevelekbe es mehettunk is tovabb a szallasra. A csomagjaink mindvegig a kocsiban voltak, a malajokat nem nagyon izgatta, hogy ki mit visz be Thailfoldrol az orszagukba.

Langkawi egy kozepes meretu sziget nem messze a thai hatartol. A szigetrol nagyon sokaig ugy tartottak, hogy el van atkozva, mignem 1986-ban ugy dontott a malaj miniszterelnok, hogy turistahelyet csinalnak belole. A sziget vammentes terulet, szoval viszonylag olcso minden. A lakossag eleg vegyes, foleg muzulmanok lakjak, de vannak indiaiak es kinaiak is szep szammal.

Chenang beach, Langkawi

Langkawin majdhogynem finommabbakat ettunk mit Thaifoldon. Talaltunk egy olyan indiai ettermet, ahol annyira finom volt a tandoori csirke, hogy tobbszor is vissza kellett mentunk, hogy megkostoljuk. Amikor pedig betevedtunk egy malaj kifozdebe, ott is szuper jot kajaltunk es mivel harman veletlenul ot adag etelt rendeltunk, alig birtunk felallni az asztaltol, annyira jollaktunk. A McDonald's is eleg csabito volt, mivel egy menu meg 600 Ft-ba se kerult. A sor is nagyon olcso, legalabbis Malajzia tobbi reszehez kepest, ugyanis itt kb otodannyiba kerul, mint mashol.

Friss kokusz dio, szinte mindenhol lehet kapni..

Az elso nap nem volt valami jo ido, szoval szinte egesz nap a szallason doglottunk. Masnap viszont viszonyleg koran felkeltunk, bereltunk egy kocsit es elindultunk felfedezni a szigetet. A 660 kobcentis Proton Kancil talan nem a vilag legjobb es legkenyelmesebb autoja, de pont megfelelt a celra es epphogy bele is fertunk harman. Az autoberles egyaltalan nem draga es a benzin literje is csupan 140 Ft-ba kerul. A szigeten sehol nem volt nagy forgalom es meg a baloldali kozlekedes se okozott nagyon gondot.

Az elhagyatott tengerpart

Eloszor egy elhagyatott tengerparti reszen alltunk meg, aztan megneztunk egy vizesest, amiben nem volt valami sok viz. Ezutan elmentunk egy kilatoba, ami egy hegy tetejen van, es felvono visz fel. Fent jo par fokkal hidegebb volt mint lent, de 700 meter magasbol az egesz szigetet lehetett latni. Kicsit paras volt az ido, de meg igy is el lehetett latni Koh Lipe-ig, ami korulbelul otven kilometerre van. Ezutan elindultunk megnezni egy masik vizesest, ami nem volt mar messze a kilatototol.

Kilato a hegy tetejen..

Langkawin viszonylag sok a majom, az ut mellett sokszor lehet latni egy-kettot, de van olyan is, hogy tiz-tizenot van egy csapatban. A majmok nem valami kedvesek, ha kozel megy hozzajuk az ember, agressziven vicsorognak, felborogatjak a kukakat, hogy kajat szerezznek, bar olyan is van, hogy csak bamban ulnek. Szoval, amikor mentunk a masodik vizeseshez, az ut mellett volt par maki es G. kitalalta, hogy vesz valami kajat es majd szepen megeteti oket. En probaltam mondani neki, hogy ez lehet hogy nem a legjobb otlet, de mar szaladt is a boltba es egy perc mulva mar jott is vissza ket csomag chips-szel. Alig telt el par masodperc es az utszeli bambulo ket-harom majom helyett vagy tiz darab volt korulottunk es ugy indultak el G. fele, mint akik meg akajak lincselni. G. is azonnal latta, hogy ennek a fele se trefa es futasnak eredt, odadobva a majmoknak az egyik chipset. Egy lecsapott az eldobott zacskora, de a tobbi meg mindig G. utan ment. O tovabbra is szaladt eloluk, majd a masodik chips-et is eldobta. Mikor a makik lattak, hogy megfutamodott es mar nincs nala kaja, szepen kibontottak a chips-es zacskokat es nekialltak falatozni.

G. kalandja a majmokkal. 

A maradek napokon mar nem mentunk messze a szallastol, csak strandoltunk a parton, de tobbnyire csak az arnyekban ultunk, mert annyira meleg volt.

Kagylot gyujtenek a helyiek az apalyban..

Sand Crab-ek (tarisznyarak egy fajtaja) a homokban. Dagaly idejen megbujnak a kis lukba, amit a homokba astak, apalykor viszont elojonnek es probalnak a homokbol kajat szerezni. A homokot ilyen kis galacsinokban kopik ki, ezert nez ki igy az egesz part

Madarfeszek a szallasunkon...