 |
| A Negombo - Kandy busz |
December 22-en indultunk Sri Lankra. Miutan nehany hettel az Air Asia torolte azt a jaratat amire jegyunk volt, igy a SriLankan legitarsasaggal utaztunk. Evike kicsit fel a repulestol, de ha latja hogy a pilota megbizhatonak tunik, akkor mar annyira nem fel. Szereti ha a pilota magas, 50-55 ev koruli, feher ferfi, akinek az arca megbizhatosagot sugaroz es tokeletesen beszel angolul, lehetoleg brit akcentussal. Szoval a SriLankan pilotaja meg a legnagyobb joindulattal se felelt meg egyik feltelnek sem, de ennek ellenere epsegben megerkeztunk Colomboba.
En vegig abban a meggyozodesben voltam, hogy Sri Lanka az India. Volt is szep indiai vizumunk, amit meg Pesten csinaltattunk. Mikor az utlevelellenorzesnel kerdeztek hogy hol a vizum, ertetlenul neztunk, hogy hat ott van az utlevelunkben, mire mondtak, hogy hat igen, az indiai.. De hol a Sri Lankai??? Mondhatjuk szerencsenk volt, mivel a repteren lehetett vizumot csinaltatni, igy nem kellett visszamennunk Bangkoba emiatt.
Miutan keresztul jutottunk az utlevel ellenorzesen, egy aruhazban talaltuk magunkat. Ruhak, muszaki cikkek, mosogep, stb.. Nagy nehezen vettuk eszre csak a tablat, ami azt mutatta, hogy hol jutunk at a csomagkiadashoz.
A szallaunkra erve, mar mondtak, hogy vartak minket, mivel mar este 11 volt. Ennek ellenere kertek, hogy uljunk le, es meg fel oraba tartott, amig elkeszult a szobank. Kicsit reklamaltunk is a recepcios lanynal, akirol kesobb kiderult, hogy o igazabol nem ott dolgozik, hanem csak ott lakik, de neha besegit a recepcion. Masnap a reggelinket egy olasz fiu szolgalta fel, aki szinten csak ott lakott.
Reggeli utan rogton indultunk Kandy-be, a hegyekbe. Vonattal egy atszalassal tudtunk volna csak odajutni, ezert ugy dontottunk busszal megyunk. Idoben felszalltunk a buszra, volt jo ulo helyunk, de egy ido utan egyre tobben kezdtek lenni. Nem volt annyira tele a busz, mint azokon a vicces kepeken, mikor az emberek lognak a vonatrol mindenhol, de majdnem. Ennyi embert meg soha nem lattam osszezsufolva egy buszon. Evike labahoz odault egy oregasszonny, nekem a labam koze beallt egy helyi lany, egy masik meg a combomnak dolt. Talan csak azert nem ult ram, mert annyi hely mar nem volt. Ahogy szaltak le-fel az emberek, a legrosszabb talan az volt amikor egy nagy pocakos bajszos helyi ember ramult.
Kandy-ban megerkeztunk a szallasra, majd mondtak hogy uljunk le. Mondtuk, hogy inkabb szivesebben mennenk a szobankba. Ot ember fel oraig nezegetett papirokat, telefonalt, rohangalt, mig nem vegul mondtak, hogy rendben, es bemehettunk a szobankba, es vegre letusolhattunk.
Szoltunk a szallason, hogy maradnank egy napot. Harom ember fel orai tanakodas utan azt mondta, hogy nem tudjak hogy van-e szabad szobajuk, de fel ora mulva jon a fonok, es megmondja. A fonok megjott, megint osszegyult a sok ember, megint tanakodas, majd szoltak, hogy nem tudjak, hogy van-e szabad szobajuk. Majd holnap a reggelinel megmondjak. Mikor reggel odajott az egyik, es megkerdezte, hogy ma elmegyunk-e vagy maradunk-e megegy ejszakat, legszivesebben raontottem volna a kavemat, de inkabb megegyszer turelmesen elmondtam, amit mar az elozo nap is haromszor, hogy ha van szobajuk, akkor maradunk. Erre azt mondta, hogy nem tudja, hogy van-e. Vegul lett szoba, es maradtunk.
A Sri Lankai-ak alapjaban veve kedvesek, de valamiert nehezen ertunk szot veluk. Neha ugy erzem, egy csapat ovodasnak magyarazok valamit. Nem mondom hogy ok a butak, csak valahogy nem nagyon megy a kommunikacio veluk. A Sri Lankaiak ugy neznek ki mint az indiaiak, de azert itt mindha kicsit nagyobb lenne a rend es a tisztasag mint Indiaban, bar meg soha egyikunk se volt Indiaban..
